Kedves Olvasóim!

 

Örömmel értesítelek Benneteket, hogy blogomat a mai naptól a

www.mizoblogja.blogspot.com

linken érhetitek el.

Jön a tavasz, mi is megújultunk. Remélem, az új blog megnyeri a Ti tetszéseteket.

Nekem mindenesetre nagyon tetszik. Akkor hajrááááá, gyertek velem!!!:-)))

 

feketesapkás mizo

Na most megpróbálom bepótolni, hogy olyan ritkán írok.

Teszek ide egy sorozatot, ami Kyga madaraival készült. 1 évesek, Bumi és Maszat a nevük. Tüneményes kis fickók, minden péntek délután velük játszom, hogy edzésben legyek, ha már az enyémek is összeszoktak!!!!

Mostanában megint sokat levelezek Amerikába. Ott a sapisokat vegyesen tartják, egyedül vagy párban, vagy másik fajtával közösen élnek. Többnyire, ha nem feketesapissal, akkor rozsdássapkással, conure-ral (azt hiszem az a nappapagáj????), törpével jönnek ki viszonylag jól, ha elég fiatalon kerültek össze. Félre értés ne essék, én sem azért akarok Csibinek párt, mert egyedül nem lehet sapist tartani, de sajnos nálunk azt szokta meg, hogy mindig van vele valaki, akkor már ez a valaki legyen a saját fajtársa!!!:-)))

Nagyon cuki képek!!!!:-)))

http://www.flickr.com/photos/mizos_photos/sets/72157603911584726/

Jó hétvégét mindenkinek!!!!:-D

Hát ez tényleg nagy szégyen, hogy megint ennyi ideje nem írtam. Most aztán tényleg összecsapnak a hullámok időnként a fejem felett. Dolgozom, jó sokáig, aztán futás haza, otthon mami és Csibészke lesi, hogy mikor érkezem. Akkor meg már velük töltöm az időmet. És hát a legboldogságosabb idő: amikor jön a péntek délután és megyek Csillaghegyre. Komolyan mondom, hogy kárpótol az egész heti rumliért. Játszani a nagyokkal, figyelni a picik fejlődését.... hát ez csuda dolog. Lassan kialakul a kör is amiből Csibi arája kikerülhet!!!!:-))) Izgalmas nézegetni, hogy vajon melyik lesz majd. Annyira gyönyörűek, a kis testük, olyan sűrű madarak, kis ducik, a színűk is alakul, bár ez még a baba toll és csak az első tollváltás után lesz meg a felnőtt tolluk. Na és a szemük, hát az egy külön tanulmány! A sapisok szeme ugye bőrös, de mindegyiknek máshogyan. A két legnagyobbnak olyan kis kerek szeme van, vidáman csillogó és a bőr nem túl széles körülötte. A triónak, akiket én állandóan lesek, még most nő a tolla. És a természetük is nagyon érdekes. Általában a hímek sokkal bátrabbak, felfedezősebbek, míg a lányok olyan kis szelídek, csendesebbek. Ez nem jelenti azt, hogy felnőttnek is nyuszik maradnak, nyilván a fs alaptulajdonságai, a bátorság, játékosság bennük is megvan. De olyan jó nézegetni, ahogyan játszogatnak, melegítik a szárnyukat és aztán egyszer csak elindulnak és repülnek. Megkértem Kygát, hogy csináljon a szóba jövő fiókákról képet, hadd tegyem be ide, hogy megmutassam nektek is.

 Hát az a szemből baloldali, talán ő lehetne a jövőbeni Mrs. Csibi.

Azért mesélek új dolgokat is, amiket Csib kitalál. Nagy bubus, ha újításokról van szó. Mostanában szokott rá a fülezésre. Ez azt jelenti, hogy feltelepszik a vállamra és a fülemet kurkássza. Órákig. A külső fülkagylót, aztán beljebb a porcos részeket aztán újra a legszélét. Az éles csőrével valami hihetetlen finoman, gyengéden és óvatosan. Hát így konkrétan jó nagy fülem van, úgyhogy egy időre le is foglalja őt ez a dolog. Engem meg csikiz, de igaziból nagyon jól esik, hogy ennyire bizalmas velem.

 Bár igaziból szinte semmin sem csodálkozom, szerintem érti is amit mondok neki. Aztán a fülezés után a wellness befejezéseként meg fésülgeti a hajamat, szépen bemászik a karom hajlatához, szétteríti a szárnyait, aztán én jövök, simizni kell lefekvésig!:-))) Vasárnap megrohamozta mizopapát is, szegény csak lesett, mint a lukinyúl, mikor Csibi ráugrott, először táncolt neki, aztán hogy a papa csak ott bénázott, hát bevágtatott a keze alá, hogy mi lesz máááá, simizzééé te!!!! 

Ide teszem a két kis videot, nagyon aranyosak!!!:-)))

http://www.videa.hu/main.php?page=play&v=gLXLtFlYD1c3HpK3

http://www.videa.hu/main.php?page=play&v=OUxib6QRTXYnhRkZ

 

Már többször belekezdtem új beírásba, de valahogyan mindig abba maradt. Kedvem sem sok volt hozzá, inkább csak morfondíroztam a dolgokon. Most, hogy mamival ez a baleset történt egyre jobban érzem, hogy meg kell oldjam Csibészke életét. Nem magam miatt, hanem őmiatta. Éli a kis életét itt velünk, mi vagyunk neki minden. Ezzel nincs is baj, de sajnos rá kellett döbbenjek, hogy nem lesz ez mindig így. Mami 72 éves, most még sokkal gyengébb, mint eddig volt, bár nem hagyja el magát. Mégis, ha vele bármi történik (remélem az még jó sokára lesz) akkor szegény Csibi is itt marad egész nap egyedül. Most is így volt, amíg nem volt itthon. 10 napot töltött a kórházban és Csib 10 napig ordított egész nap, mert egyedül volt. Még az utcán is kristálytisztán hallatszott az ordítás. Ő sem tehet róla, hiszen azt szokta meg, hogy reggeltől estig, ha én nem vagyok itthon, akkor mamival és a hulikkal van. Nézegeti őket, azok meg ráülnek a kalitjára és ott buherálnak. Igen ám, de mami nélkül természetesen ez már nem volt jó buli. Igaziból ki sem mertem a hulikat engedni, hogy egyedül legyenek Csibivel, mert hátha elkapja a vadászláz és kicsap valamelyikre a csőrével. Na, a lecke fel volt adva.......... Amikor Csibi hozzám került Kyga nagyon őszintén és becsületesen megmondta, hogy ne számítsak arra, hogy valaha is lesz párja. Ő maga is megpróbálta párba állítani, de Csibészke 3 héten keresztül , amikor ott volt a kis tojó is vele, végigkergette a szerencsétlent a nappalin. Úgyhogy ezt én kristálytisztán tudom. Mégis, valahol belül érzem, hogy sikerülne..... Csibi sokat változott, különösen, mióta meg van vágva a szárnya. Hihetetlenül szelíd lett, csípni nagyon hosszú idő óta egyáltalán nem csíp, semmilyen szituban. Ha nagyon pipás valamiért, akkor inkább mérgesen motyog és megfogja az ujjamat erősebben, de csípésről szó sincsen. Nagyon nyugodt, ha a tükörben látja magát eszébe sem jut megtámadni. Nézegetünk videokat a youtube-on és akkor is csak a monitor mögé leseget, hogy hol a másik madár. Fel is festettem a dolgot Kygának. Először nem örült neki egy cseppet sem, bár egy szóval sem bántott, csak elmondta, amit már eddig is nagyon jól tudtunk, hogy ez nehéz dolog lesz. Én meg elmondtam neki, hogy végül is mért forszírozom ezt a dolgot annyira. Megértette és azt mondta: "Jó, próbáljuk meg, bár Csibi most aztán igazán elég koros ehhez. Lehet, hogy évekig is eltart. Szükséged lesz minden türelmedre és kitartásodra és lehet, hogy még akkor sem sikerül!" Azt válaszoltam, hogy akkor nálam fog élni két sapis egymás mellett két kalitban és mégsem lesz egyikük sem egyedül. Hát most itt tartunk, Csib most is a vállamon ücsörög, amíg írok és a csőrét köszörülgeti. Csilla is írt az indexről, neki ugye már két sapisa van. Nagyon kedves dolog volt tőle, elmesélte, hogyan sikerült Kyliet és Elmot összeszoktatni, mert már ők sem fiatal madarak. És a levele vége volt a legaranyosabb: sok madara van, mégis sokszor órákig el tudja azt a két kis ganyét nézegetni,annyira aranyosak, ahogyan játszanak együtt és szeretik egymást. És vele is pont olyan szelídek, mint előtte. Írta is, hogy ne gondoljam, hogy Csib szeretete alábbhagy velem szemben, ha párja lesz. Megnyugtató volt.

Régen jártam agykontrollra. Tudom, hogy az emberek többsége nem úgy gondolkodik róla, mint én, mégis hiszek benne. Ott azt tanultam, ha valamire nagyon vágyom, akkor képzeljem sokszor magam elé a képet és az közelebb visz a megvalósításhoz. Mostanában minden este ugyanazt a képet látom:Jó idő van, kinn vagyok az udvaron és a vállamon két sapis üldögél, vágott szárnnyal és édesen kurkásszák egymást.Este meg egy közös kalitban bújnak össze, úgy alszanak reggelig, amikor is kezdődik a sapis játék. És az olyan dolog, hogy aki egyszer látja, soha többé nem felejti el az életben.

 És ez így lesz, mert annak kell történnie, ami mindenki számára a legjobb!!:-)

Hát ma nem is akartam írni, mert totál tele vagyok dologgal. Ha a nap 48 órából állna, tán az elég lenne, de nagyon sok mondanivalóm van a számotokra. Először is Tinkerbell, a taiwani jákó megkerült, nagyon boldog voltam, mikor Shan Lung iméljét megkaptam. Sokat imádkoztam Szent Ferenchez, hogy segítsen rajtuk, rémes dolog volt. Kygával beszéltem és ő is mondta, hogy valami ragadozó elkaphatta és magam is erre gondoltam. Csak tudjátok, én sokat olvastam Shan naplóját és tudom hogy ők úgy éltek Tinkyvel, mint én Csibbbel és pontosan éreztem, hogy milyen lehet egy ilyen madarat elveszíteni. Aki nem kalitdísz, hanem igazi társ. Kicsit belegondoltam, hasonló szituban, hát nem tom......... biztos felmennék valami jó nagy hegyre, hogy kiüvöltsem magamból a fájdalmat!!!!!:-(((((Most azonban boldog vagyok, hogy Tinky megkerült, Shan nyargal vissza Taiwanra hozzá. És tudjátok, nagyon megértem!!!!!:-))))))

Azért is, amit most elmesélek nektek. Nagyon fáradt vagyok, sok a munka,aztán kórház, szegény mami alig várta, hogy haza jöhessen, Csib meg  csak 8 óra után látott a héten. De történtek itt olyan dolgok, amiket meg kell, hogy tudjatok.Szóval mami végre hazajött. Nekem sajnos egész napos továbbképzésem volt, így mizopapa ment érte. Neki meg akkora a lelke, mintha a saját mamáját hozta volna haza. Nagyon jó ember, bár ez elsőre nem jön le róla, ugyanis nagyott hall, túlságosan hangosan beszél és mindenki, aki nem ismeri, azt hiszi, hogy valami vademberrel kötöttem össze az életem. Pedig ő a Föld legrendesebb pasija!!!!:-)))) Ha valaki hozzánk jön, mindig elmondja, persze csak viccesen, hogy ez a ganaj madár eladó. Gondolom, ha valaki egyszer azt mondaná, hogy "jó, akkor viszi", még a szeme is kiakadna. Mer akkor kivel rágicsálná reggelente a Túró Rudt, ha nem Csibivel?????:-))))))Szóval mami hazajött, Dániel, mikor meglátta 200-al jött lefelé a lépcsőn, imádja mamit, vele van egész nap és a kis tollas ganaj is. Csib, mikor mami hazaért termékenységi táncot járt a kalitban( ugyanis, papa azonnal lehozta kalitostul a nappaliba) mert mami kérte, hogy hadd legyen Csib is vele, nem csak Dániel.Aztán mikor hazaértem felmentünk mindhárman (mami, Csib és én) hogy kicsit összepakoljuk a szobát, mert ugye most a járókerettel közlekedni is kell tudni benne. Csib a vállamon ült, először le akartam tenni a kalitra, de erre ráfeküdt a karomra, szétnyitotta szárnyát és csak lesett rám, hogy nosza , simogassam. Persze, hogy nem tudtam neki nemet mondani, még mami is megjegyezte, hogy hihetetlen fazon ez a madár, nem lehet letenni!!!!:-))))) Úgyhogy az elején csak beszélgettünk és Csib végig radírozott mindenkit. Aztán csak fel kellett menni, összepakolni. Csibészkét rátettem a huli kalitra, mert az ővé ugye lenn volt és még nem volt időm elmenni, hogy vegyek neki egy másikat is. Üldögélt a huli kaliton levő ülőrúdon és elordította a boldogtalam kismadaraknak, (már ha nem tudnák) hogy ő Csiibiibiiiiiii a rettenthetetlen grál lovag, azok meg csendesen, mint a csobogó mondták a magukét.  Nem akarta bántani őket, nem is próbálta, inkább csak az ülőrudon frikkfrakkolt kicsit.De nem is féltek tőle, ami óta együtt vannak már jól összeszoktak!!!! Kiporszívóztam, na akkor ordított csak igazán, mert utálja a porszívót, aztán összepakoltunk, akkor már le sem szállt rólam,hol a lábamon lógott, hol a hasamon fogta a pulovert, de ezt én imádom, aztán kicsit később elvittem alunni. De mami, mikor kijöttem tőle, még akkor is azt mondta, hogy nem is számított ilyen örömre Csibészke részéről, hogy hazajött. A kismadár vitustáncot járt a kalitban, fel-le dobálta a játékait örömében és ez nagyon jól esett mami öreg szívének!!!!!!!:-))))

Hát édes sporikáim! Minek nevezzem azt a galád és önös érdekeitől elvakult, tollruhával borított gazfickót, aki már azt sem hagyja, hogy az ember lánya békességgel befejezze a fürdést és a hajmosást, hanem mint a hárpia sas, ráugrik a fejem tetejére és szárnyait kitárva vad vitustáncba kezd, miközben ordít, mint a barom és mindezt este 1/4 10-kor, mikor a háznép már békességre vágyna, nem arra, hogy az önkéntes előadót hallgassa. Még csupa sampon volt a fejem, éppen csak be tudtam dugni a víz alá, de ahogyan forogtam és kiléptem a víz alól, azonnal megérkezett az áldás Csibészke személyében egyenesen a fejem tetejére. Ahogyan pörgött tánc közben a fejemen, tündérszépen csavarodott a hajam a lábára.... hát nem volt mit tenni, ki kellett a kis ganyét hámozni a hajamból, mert addig nem nyugodott és szépen ráültetni az egyik ujjamra, a másik kezemmel meg , ahogyan fentről folyt a víz, éppen csak belenyúltam, hogy ne erővel verje őt, hanem olyan finom masszirkázósan. És vágta a fejet, amitől teljesen ellágyulok és már nem is zavar az az apró bosszúság, hogy a szappant sem tudtam mindenhol lemosni magamról, csak nézem a szép kis fejét és az okos szemecskéit, ahogyan szinte vigyorog rám: "Ej, de jól esik!" Hatalmasakat pislogva a bőrős szemeivel. Hát ez a végzetem!!!! Annyira imádom ilyenkor azt a büdös kis genyót, hogy semmi egyéb nem érdekel. De ennek itt most nem volt vége, kitettem a törölközőtartóra, ahol elkezdi a szörfölést, hogy a vizet kicsit leszárítsa a tolláról. Most azonban elég hűvös a fürdő, kiléptem hát amúgy csurom vizesen a fülkéből és a törölközőt 4-be hajtva odatartottam elé. Először csak felemelte a lábát, nem lépett bele, mintha biztatásra várna. Én viszont marhára fáztam, ezért rá is morrantottam azonnal, hogy "Gyere, mert te leszel a levesbetét hétvégén!" Ne higgyétek, hogy nem értette, fenséges méltósággal belelépett a törcsi közepébe és kegyesen megengedte, hogy a tollas seggét megtörülgessem, meg a hátát is, nehogy megfázzon. Ám a helyzet innen csak fokozódott, vacogva megtörülköztem, a másik törcsit ugye félretettem a kis vérszívónak, hogy majd abban viszem ki, mert hideg az előszoba. A hajamról a víz csorgott a nyakamba, na mondok, gyorsan elő a hajszárító, oszt mingyá nem fogok fázni....gondoltam én...... azonban mikor a hajszárítót bekapcsoltam, Csibészke egészen közelre odajött a törölközőtartón egyensúlyozva és nem csak a mozdulataival, hanem kis pittyegésekkel is a tudtamra adta, hogy ő is igényt tart a hajszárítóra! Én meg csak álltam ott, halál vizesen, borzongva. Hát mit volt mit tenni, először 1. fokozaton ő szemtelensége tollait szárogattam, aztán gyorsan ráállítottam 2.-re és akkor jöttem én. De nem volt elégedett a frizurával vagy a halál tudja mi baja volt, mert megint szólt, hogy ő jön! Aztán, hogy nem akaródzott őt is szárogatni, rám nézett, a szegény gagyára, aki valószínűleg nem érti az ő felséges kívánságát és elordította magát: Csibiibiiiiii! Anyám, hát én csak lestem, mint a lukinyúl, aztán szépen újra kicsire vettem és megszárogattam, mert akkor már világos volt, hogy itt csak a "hagyd magad, előbb szabadulsz" elv működik.Úgy is lett,utána már teljesen elégedetten ücsörgött a tartón, nem ordított, hanem a tollait rendezte. No én is befejeztem, akkor megint négybe a törölközőt, odatartani a felséges lábikók elé és várni, hogy kegyesen belekászmálódjon a törcsi közepébe, akkor aztán jól bebugyolálni, kivinni a hálókalithoz, egy gyors jó éjt puszi a kis fekete sapkára és a sárkányka nyugovóra tér! Így megy ez nálunk, lehet kicsit rumlisnak tűnik, de én nem cserélném ezt el a világon semmivel sem!!!!!!:-))))

Ez a Csibi mindig kitalál valamit. Hihetetlen egy fazon. Már jó későn van, hogy írom a blogot, de ő még mindig jóízűen rágicsálja a magjait a hálókalitban, merthogy itt ülök én is a hálószobában a géppel az ölemben. Megint olyan rumlisak voltak a napjaim, nem is gondolná az ember, hogy év eleje van. Azt a kis időmet, ami délután marad inkább csak vele töltöm és mizopapával, nem pedig a blogírással. Ráadásul mami tegnap elesett, combnyaktörése van és ma műtötték. Egész nap halál ideg vagyok, gondoltam, hogy egy kis levezetésként írok ide is egy keveset, hátha utána el tudok aludni.

Szóvak ezt kb. egy hete találta ki: A hálóban tv-tünk, közben ő a játékai között kotorászott és megtalált egy olyan nagyon szép, színes kislabdát, amiből kis dudorok állnak ki. Gyorsan felkapta, elrohant vele az ágy széléig és ledobta. Hát csak megfogtam és visszadobtam neki, fel az ágyra, de akkor ő már ezt nagyon is figyelte. Rohant utána, mint a villám, mindenen keresztül, ugrálva-bukdácsolva, felkapta és már hozta is vissza, hogy dobjam el újra neki.  Aztán csak így labdázgattunk kettecskén!!:-))Hát ez a madár....... Mer még közbe is figurázott, ugyanis ha a labda véletlenül az ágy alá gurult és én elkezdtem bemászni érte, akkor ő felül a matracba és a lepedőbe kapaszkodva fejjel lefelé hajolt velem együtt, hogy nahát hol is az a fránya labda.És amikor az egyik dobásnál félig a takaró alá került, ekkor a csőrével szépen kihalászta és már rohant is vissza vele, hogy tessék má dobni kérem és nem itt filmet bámészkodni!!! Nem lehet unatkozni mellette, az biztos. A múltkor meg kiszedtem magamnak a húslevesemet, szépen megterítgettem, hogy eszem. Aztán, mire odaültem az asztalhoz, őfelsége már jóízűen eszegette a húsokat és a zöldséget, cseppet sem zavartatva magát, hogy az ő levese az a saját kis tálikójában van. Nagy forma az biztos! Hiába vagyok elkettyenve mami miatt, ő megtesz mindent, hogy jobb kedvem legyen. Valamelyik este szegény mizopapa ki is akadt, mert szégyentelenül nekiállt udvarolni, táncolni és etetni, közben olyan jellegzetes hangon dünnyögött és a végén jól megkamatyolta a kezemet, aztán mint aki jól végezte dolgát bekutricázott a hálókalitba aludni!!:-)))

Éjszakánként szinte végig mozog, van, hogy csak eszik, de általában a csőrét köszörüli szinte egész éjjel. Minket ez nem zavar, nagyon kíválóan tudunk aludni tőle, de mintha fenn a fórumon valaki panaszkodott volna erről. Na most meg nekiállt játszani! Hát lassan villanyt oltok én is, pihenni is kell valamikor, hátha ő is elfáradt már mára (bár én kétlem), de holnap nehéz napja lesz, mert mami nincs itthon és egész nap egyedül lesz a hulikkal.

Vasárnap reggel nagyon elaludtam. A bőr leégett a képemről, hogy 1/2 10-kor keltem, de Csib nem haragudott. Gyors kaxi a játszótéren, aztán hamar kávé és mosakodás. mert vendégek jöttek ebédre.Gyorsan bevertünk együtt egy Danone Activiát, csak a bifidus efensis miatt!!!!:-)))) Csibészke nagyon szereti, egy kanállal nyomatjuk és amikor megmerítem, ő rögtön bele kóstol aztán csak nyammog rajta!!!! Csib megreggelizett a kalit tetején, míg főztem, a játszóterén ordította világgá, hogy az ő neve Csibibi!!!!! Hát ez annyira édes, ül a játszótéren és mindenki tudomására adja, hogy ő Csibiiiibiiiiiiiiiiiii!!!! Így, ilyen formában!!!!:-))) Aztán mondja: "Na mi van???" Ezt én szoktam reggelente mondani neki, a fs nem beszédes fajta, de ennek a hangsúlyát jól lehet érteni!!!!

Megjöttek a vendégek, Csib a játszóterén ült és nagyon felizgult, mikor meglátta őket! Fel-le mászott a , ő ugye rájuk repülni nem tud, mert vágott a szárnya, de lehetett látni, hogy oda szeretne menni., egészen lemászott a hálón és izgatottan nézte őket és felvette, a "mindjárt odarepülök" pózt!!! Ráülhetett Emese sógornőmre és a tesómra is, mindketten nagy állatbarátok, de Enire nem engedtük, hadd barátkozzanak először. Be is tettem Csibit a kalitba, hogy csak távolról ismerkedjenek először. Eni odaült, már egészen csepp kora óta nagyon kedveli Csibibit, most is énekelgetett neki és elmagyaráztuk, hogy a kalitba nem nyúlhat, mert őt nem ismeri Csib és odakaphat a kezéhez, mert megijed. Fontos dolog, hogy Eni egy tök normálisan nevelt gyerek, ha ész érvekkel meg tudod neki magyarázni, hogy mit miért nem csinálhat, akkor elfogadja. Szóval ő nem egy üvöltős, hisztis kölök. Adtam a kezébe mogyorót, ropit és ő egészen a végén fogva odaadhatta a madárnak, aki nagyon szépen el is vette. De csak úgy, ha felnőtt is van ott. Később, amikor készen lett az ebéd, a kis ganaj bevert vagy két csontot, persze még benn a kalitban

 

kalitban. Nagyon szereti a csontot, bár ez elég morbid dolog.

Ebéd után már kivettem Csibit, összeismerkedtek Enivel, persze tisztes távolból. Egy ilyen csepp gyerek még hirtelen mozdul, a madár megijedhet tőle, esetleg ösztönösen odakap. Mindkettejük érdeke, hogy ezt elkerüljük.Megnézték egymást, elindult a kapcsolat közöttük, nem hiszem, hogy ennél több kell egyszerre.Onnan már Csib csak a vállamról barátkozhatott. Jó dolog volt az is, hogy Eni nagyon kedves kisgyerek, a fs utálja a hisztis, üvöltős kölköket, biztosan odakap egy olyan szituban. Olvastam eleget az amerikai honlapon, hogy hogyan történnek ezek a dolgok. Nem hiszem, hogy  ha egy gyereket jobban megismer és az nem b@sztatja, hanem normálisan közeledik felé, akkor bántaná!!!!Amikor elmentek, Eni integetett neki, Csib meg vidáman hunyorgatott rá. Jó kezdet, lesz még ebből barátság!!!!!:-)))

Aztán csak kimentünk a konyhába, előkészítettem a tatárt, Csib meg üldögélt és néha elordította a nevét, hátha van ott valaki aki nem tudja. És ha odamentem hozzá akkor lefeküdt a játszótéren, csak hogy egy kicsit simizzem a nyakát!!!!!!

Jaj, de jó is, hogy nem megyünk dolgozni!!!! Reggelente csak fexünk az ágyban, kicsit belenézünk a tv idétlen műsorába, de azért csak pihizünk. Csibi is ott matat köztünk, hol a párnát cibálja, hol a fülbevalómat formatervezi, de nagyon jól el van, az biztos! Papa mond valamit, vihogunk és én megpuszilom a vállát. Csib megmerevedik: "Szóval ki akartok hagyni valamiből??!!" A rettenetes csámpáival nyargal mindenen keresztül hozzám és nemes egyszerűséggel odadugja a csőrét egészen szorosan a számhoz, hogy ne má őt ne puszilgassam........ Imádom a kis ganyét!!!!  Ő is része a családnak és ezt ki is követeli magának, ez viszont sztem így helyes, mert ettől lesz ő is igazi családtag, nem pedig kalitba zárt rab, akit csak mutogatnak, mint a vásárban a bazári majmot!

Húúúúúúúúúúú, nagyon jól esett Zolee hozzászólása, mintha csak hájjal kenegettek volna!!!!!!!!!!!!! Annak örülök, hogy vannak még hasonló emberek, mint én, akik érzik, hogy mi a klassz ebben a papagájosdiban!!!!!!!!!!!!!!!! Igen, a tenyésztő barátaimtól tanultam mindent és Csibészkétől!!!!!!!!!!!!!! Nagyon szeretem őket!!!!! A barátaim hihetetlen emberek, ha kimegyek Máriabesnyőre misére, minden alkalommal hálát adok Szent Ferencnek, hogy összeakadtam velük! Nagyon sokat tanultam tőlük, főképpen a madarak szeretetét és nekik köszönhetem Csibészkét is! Akárki nem kaphat madarat Tőlük, anniyra ráéreznek, hogy ki alkalmas erre és ha nem akkor a delikvens a feje tetejére állhat, csinálhat amit akar, madara pedig onnan nem lesz.Szomorú dolog, hogy vannak dealerek, akiktől viszont még a feketefejű ördög is kaphat, csak fizesse meg. Ezekből lesznek az ordítós, depressziós , idegbeteg állatok!!!! Hát ez van, a világot megváltani sajnos nem lehet, de az én kis angyalomnak a legtöbbet szeretném adni, amit csak lehet!!!!!!!!!!!!!!! Okos, értelmes, már ha rám néz tudja, hogy mit akarok és ez fordítva is így van. Büszke vagyok Csibészkére, szeretem, amikor ráül a vállamra és a kis buksiját odadugja, hogy simizzem. Ilyenkor nagyon hálás vagyok a barátaimnak, akik érezték, hogy jó választás lesz, ha Csibi az enyém lesz. Több, mint egy éve vagyunk együtt, megismertem egy csomó embert, akinek papesza van. Régen én is valami nagyobbacskáról álmodoztam, konkrétan a kakaduról, de mióta megismertem Reginát, már tudom, hogy ilyen madár nem lehet a vágyam tárgya, mert nekem sajna nincs annyi időm, amennyit ők igényelnek, aztán felmerült a jákó is, de azzal ugyanez a helyzet. A sapis lehet, kisebb, nem is beszél úgy, viszont nem sértődős, az új helyzeteket jól kezeli, nagyon-nagyon szelíd, bár önálló jellem és én ezt is szeretem benn, hogy nem szolgalélek!!!!! Tisztelem őt és ő is engem! Szabad akarata van, él is vele!!! Most este rajtam üldögélt, mikor megjött  Katus barátnője, hosszú fekete hajjal. Talán nem hiszitek el, de Csib agya elborul, ha meglátja Brigit.Húzza, vonja, puszilgatja Csibit, aki fátyolos szemmel néz rá, odahúzza az ujjával és hanyat dönti a kiscsákót és csak simizi a hasát. De mondok még különbet is, ma este a fiatalok kinn vacsoráztak a konyhában (Brigi, a barátja és Katus) Csib pedig lemászott rólam, leugrott a földre, végig gyalogolt Dániel kosarán és az egész nappalin és a folyosón keresztül ment a konyhához, mert ott hallotta a gyerekek hangját. Kinyitottam neki a konyhaajtót és ugyan Dániel ott hasalt az ajtó előtt, kikerülte az öregurat és nyargalt oda a gyerekekhez, hogy nehogy má ő kimaradjon valamiből!!!!!!!!!!!! Ez aztán a madár, pöpec a javából!!!!! Büszke vagyok arra, hogy velünk él és hogy ennyire jól elvagyunk egymással!!!!!!! 

December 21.-én dologztam utoljára ebben az évben. Aztán utána otthon a nagy hajrá. 22.-én még szállítottunk délelőtt Gyömrőre és Szigethalomra, aztán kezdhettük végre a saját karácsonyunkat is. Délután gyors vásárlás, ami még nem volt meg az ünnepre, azt beszerezni.Szegény Csibészke megint nem látott sokat, reggel elmentünk, aztán este meg haza. Persze jó későn, 9-kor értünk haza, én azonnal futottam fel érte, hát csak ült a kalitban és várt. Gyorsan lementünk, kicsit játszottunk aztán hamar alvás.

23. vasárnap:Délelőtt még templomban voltam, a 11 órás misén, utána pedig 12-kor volt Rebeka keresztelője. Annak rendje és módja szerint megkeresztelték. Utána csak futás haza és akkor kezdtünk neki mindennek Csibivel. Takarítani, sütni, készülődni.Valószínűleg, ha az angyalkák benéznek az ablakon és meglátnak minket takarítani, akkor az én csomagomba csak csupa apró, fehér tablettát tesznek meg egy beutalót az ideg és elmére!:-))) Csibi borzasztóan örült, hogy így együtt vagyunk, hol a lábam szárán szteppelt, hol a hasamról lógott le, de egy pillanatra sem tudtam letenni. Igaz, nem is nagyon akartam. Engem nem zavart, bár este a papa megjegyezte, hogy mintha a madár rám lenne nőve!!:-))) Még amikor a létráról tettül fel a tiszta függönyt, akkor is jött velem rendületlenül. Haláli egy madár!!!

24. Eljött hát Karácsony estéje is. Katus feldíszítette a fát, nagyon szépre sikeredett. Piros-arany színű lett az idén, többféle díszünk van, ezt választottuk. Nekem a karácsony igazi színei ezek. Megfőztem a halászlét és a rántott halat is. Először mindig nálunk van a gyertyagyújtás, jönnek a sógoromék családostul és a nagymama. Kicsit elüldögélünk, kibontogatjuk az ajándékokat, eszünk-iszunk egy falatot és utána megyünk át hozzájuk vacsorára. Az idén egy ifjú családtaggal bővülve, Rebeka is velünk karácsonyozott a szüleivel. Nagyon jól sikerült a karácsony este. Igaziból olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz család, mindenki beleszól mindenbe, ordítva beszélget, de azért nagyon szeretjük egymást. Az új családtagot is mindenki nagy szerettel fogadta, Attila, a keresztfiam azonnal a gondjaiba is vette. Megvacsoráztatta, megbüfiztette ahogyan kell. Nagyon ügyes volt, bár nekik még nincs saját babájuk. Nálunk az a szokás a családban, hogy a babagondozásból a pasik is ugyanúgy kiveszik a részüket, mint a nők, ha nem ügyesebben. Soha nem volt probléma, ha egy kicsit etetni vagy tisztába tenni kellett. Mizopapa is nagyon profin ellátta Rebekát, mikor mi vigyáztunk rá, mondhatom, hogy a közelébe sem engedett. Szóval szép volt a Karácsony este, bár nem maradtunk túl sokáig, mert mindenki jó fáradt volt. 1/2 10-kor már otthon is voltunk és erősen beájultunk alunni.

25. Reggel nem kellett kelni, jól el is aludtam. 9-kor ébredtem, ránéztem az órára és a frász kitört, szegény Csibi már a legényes-topogóst járta a rúdon, de akkor sem kakilt bele a hálókalitba. Vaddisznóvágtában vittem kifelé a játszótérre kakilni. Aztán csak visszabújtunk az ágyba, tv-zgettünk, játszottunk békésen. Mikor végre felöltöztem azonnal lehoztam fentről a nagykalitot, tettem be neki enni és innivalót és ő is megreggelizett. Nagyon nem kellett főzni, azért a saláták mellé még egy kis húst összeütöttem. Aztán a kis gazfickóval és a többiekkel megebédeltünk. Csibi nagyon szereti a rizssalátát, tele van ananásszal, neki az különösen a kedvence.Ebéd után aztán szépen becuccoltunk a hálóba egy olyan jó kis délutáni szusszantásra, ki tudja, mikor volt időm erre utoljára?!:-)) Csib felült a vállamra, én meg jól a fejemre húztam a takarót és elaludtam. Arra ébredtem, hogy ül az arcomnál és nagyon finoman, óvatosan a szempilláimat kurkássza vagy csak azt vizsgálgatta, hogy mért van csukva a szemem. Nagyon aranyos volt, ahogyan az éles, hegyes csőrével olyan finoman noszogatott, hogy nyissam már ki a szemeimet. Aztán ittunk egy jó kávét, elhelyezkedett rajtam és megnéztük a Shrek filmeket. Egyszerűen ráhasalt a karomra és úgy simogattam a kis buksiját. Aztán fél 10-kor eltettem alunni, mégiscsak ki kell pihenje magát ő is.

 

Láttam a youtube-on egy filmet. Együtt élt a lóri, a jákó, az ara és a feketesapkás. Hát a szívem facsarodott!!! Mekkora boldogság lehet ez, el sem tudok nagyobbat képzelni!!!!!!!!! Lehet, hogy kicsit gügye vagyok, de én már azt gondolom, ez a csúcsok csúcsa!!!!:-)))))

https://www.youtube.com/watch?v=UvHAm-gXAbU&NR=1

Na nézzétek meg ti is!!! Hát én teljesen beájultam a gyönyörűségtől!!!!:-))) Micsoda élmény lehet, hogy ott ülnek egyben, senki nem akarja a másikat lemészárolni, hanem csak békésen elvannak.Megsimogathatod bármelyiket, beszélhetsz nekik, játszhatsz velük!!!Na most ezt azért átgondolom és megbeszélem Kygával. Tudom, hogy ő nevelt már egyszerre többféle fiókát és azok így babakortól kíválóan elvoltak egymással. De mi a helyzet a felnőttekkel???? Azt nem gondolom, hogy mindenki minden papeszgyereket egyszerre vesz meg, hiszen lehet, hogy közben jön rá hogy még xy papesz milyen jó lenne!

Például a fehérhomlokú Samci lehet nagyon megörülne valami papesztársnak, de attól ő még ugyanolyan szelíd maradna.:-))))))))))

No, szóval ez csak egy szösszenet, de belegondoltam, hogy ez milyen király lehet!!!!:-))))

Az egyik válladon ücsörög valami madár, oszt a másikon meg egy másfajta, esetleg a két öklödön is egy-egy valami más!!!!

Jó lehet ez, hát meglátjuk, majd gyúrok rá egy kicsit!!!!:-))))) Meg gyűjtök píííízt!!!!:-)))))

 

Írtam egy hosszabb bejegyzést, de még nem töltöttem fel, mert akarok egy kicsit hozzáírni.

Ma itthon vagyok, nem megyek sehová. Csibit 8-kor hoztam ki a hálókalitból. Azóta lóg rajtam egyfolytában, mint a gyümölcs a fán. Hihetetlenül boldog!!!!!! Ha le akarom tenni, egyszerűen belecsimpaszkodik az ujjaimba, úgy szorongatja őket, mintha a Koh-i-noor gyémánt lenne!!!:-)))) Drága kis Szívem!!! Nagyon aranyos!!! Egyszerűen nem tudom és nem is akarom letenni, ha neki ez ekkora boldogság! Már háromszor megetetett és jól megkettyintette a kezemet is és egyfolytában beszél, mondja, magyaráz!!! Azt játszuk, hogy felteszem a felül nyitott kalit tetejére, odatartom a nyitott tenyeremet függőlegesen és akkor ő ráugrik és mindkét lábával nagyon erősen kapaszkodva hozzám simul. Hát azt mondom, ezért érdemes...... Szarok én a karácsonyi nagytakarításra, nem várjuk ebédre a walesi herceget, ami meglesz az meglesz, de ez a kismadár mostanában olyan keveset látott, hogy ő kell hogy legyen a legfontosabb a számomra!!!!!:-)

Többször voltam fenn Sáránál, de hát ő bizony csak alszik főképpen. Nem mintha ez baj lenne, ő még nagyon pici baba, ez a dolga.Igaziból képeket sem nagyon tudok csinálni róla, mert csak a feje búbja lóg ki a takaró alól. Nem én vagyok az egyetlen nagyszülője, Melinda szülei is pont ugyanúgy szeretik,hozzá teszem, hogy ők azért idősebbek nálunk, mondhatjuk, hogy a kisunoka igen nagy ajándék a számukra. Ők már nyugdíjasok, rengeteg az idejük. Én és mizopapa még dolgozunk, kevesebb az időnk. Nekem meg ott van Csibi is.Hát igen.... Csibi. Nem érzem úgy, hogy Sára érkeztével kevesebb időt töltök vele. Tudatosan szervezem úgy a programjaimat, hogy rá is jusson kellő mennyiségű időm. Egy ilyen okos madarat magadhoz venni nagy felelősség! Ők olyanok, mint a gyerekek.Ha egyedül vannak, akkor csak te vagy a társuk. Igénylik a szeretet, a gondoskodást, a játékot, pont úgy, mint egy gyerek. És én nem akarom Csibit becsapni, mellőzni. Boldog leszek, ha  valaha elfogad egy fs bigét, még akkor is, ha emiatt én leszek mellőzve. Ha nem így lesz,  akkor én mindent megteszek, hogy jól érezze magát mellettem. Hát ez csak egy kis kitérő volt.

Meg itt van ez a karácsonyi lóti-futi is. Nem igazán ez az advent értelme, ahogyan a mai emberek megélik. Inkább csendes és békés várakozásnak kéne lenni, beszélgetéseknek, süti sütögetéssel és ajándék készítgetéssel. Ezzel szemben ez ma már úgy néz ki, hogy még hétvégéken is vadul csörtetve a plázákban mindenki ajándékot keres és vásárol. Ezt a részét utálom. Szeretem viszont a karácsony estét,amikor mind együtt vagyunk és az utána következő napokat. Akkor már nem dolgozom, csak pihenés lesz és meglátogatom néhány ismerősömet, akik fontosak a számomra. És reggelente Csibészkét sem kell mamihoz felvinnem, hanem ha felébredtünk akkor ő is átmászik hozzánk az ágyba, Katus is le szokott jönni hozzánk és akkor ott bandázunk mindnyájan együtt.

A napokban történt: 

A konyhában voltunk, Csibi a játszóterén, de nagyon feldobott állapotban. Dani benn ődöngött a konyhában,  aztán lefeküdt középre és mindent figyelt onnan. Aztán Csib elunta, hogy üldögéljen odafenn, meg van vágva ugyan a szárnya, de lefelé tökéletesen landol. Meg már nő is neki kifelé ezerrel a tolla. Elindult és simán lelandolt a földön, pontosabban Dániel farka tövén. Szegény öreg kutya, a szemei kiugrottak, mintha kocsányon lógtak volna. Annyira megijedt, hogy még hátra sem mert nézni és teljesen megmerevedett. Csib meg, mint a kiskakas a szemétdombon, ücsörgött a farka végén. Végül Dani lassan megfordult, hogy meglássa ki az a bátor és merész, aki ilyes dolgokra vetemedik! Meglátta a tollast, hát egyből fel is ment az agyvize. Már csak arra volt időm, hogy ráordítottam szegényre, hogy kifelé, mert attól féltem, hogy odakap ahhoz a hihetelenül szemtelen madárhoz. Nézegette is a sárgazoknist enyhén vérben forgó szemekkel, de aztán csak lenyugodott!

  

 

Emberek!!! Hát ezt is megértem, ülök a nappaliban, az ölemben a gép, a papa mellettem valami sportot néz és én meg írogatom a blogot!!!! Jaj, hát isteni!!!!!!!!!!!! Holnap reggel hatkor beviszem a hálóba a gépet, ráteszem a térgyemre és megkérdezem Kygát, hogy fenn vannak-e!!!!!!!!!!!!!! Tudom, hogy korán kelnek és örülnek, ha írok!!!!!:-)))))))))))))))

Mesélek Nektek a péntekről, szuper jóóóóóóóóóó volt!!!!!! Szóval pénteken szabin voltam, én viszonylag ritkán megyek szabira. Szeretek benn lenni, 15 éve dolgozom ugyanazon a helyen, tele fiúkkal. Jól elvagyok velük, nem vagyok nyafogós,szinte mindent tudok róluk és abszolút fiúsítva vagyok, ha idegesek és káromkodnak!!!!:-))

Délelőtt Katussal voltam kabátot venni, ezt igazán az érti, akinek ilyen kamasz gyermeke van!! Mert a kis kópé, ártatlan gyermek semmivel sem elégedett, azzal a közel 40 féle kabáttal sem, amit ott láttunk: túl rövid, túl hosszú, túl csicsás, nem elég csicsás, vékony, vastag, szóval szabadon választott a program……… rémes………….. kb. kétszer éreztem úgy, hogy menten megüt a guta!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Aztán haza mentünk  és Csib nem is várt!!!!!!!!!!!! Hihetetlenül boldog volt, hogy otthon voltam!!! Táncolt, panaszkodott, etetett, megkufircolta a kezemet!!!! Ettől én mindig nagyon-nagyon boldog vagyok, nem azért, mert beteges vagyok, hanem azért, mert ő már nem fogad el  párt magának.Én vagyok a párja!!!!!!!!!!!!! Aztán mosogattam, ő fenn ült a játszóterén és a hangján hallottam, hogy ma fürdés lesz.Erre nagyon büszke vagyok,  hogy annyira kiismertem  a kis vérszívót, hogy a hangjáról és a mozdulatairól tökéletesen tudom, hogy mit akar.

Bementem a fürdőszobába és feltettem őfelségét a zuhanykabin tetejére, ott szokta kivárni, míg én megfürdök, hajat mosok és ő is megfürdik. De most nem így történt, hanem úgy, hogy  szinte azonnal ráugrott a fejemre, Csibi királyfi a fejem tetején táncolt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! És én ott álltam, ahogy Isten megteremtett,mint egy totemfa, a fejemen meg egy táncoló és üvöltő madár ül!!! Földannyának földannya!!!!!!! A feketesapkásoknak van egy nagyon jellegzetes tánca és dala, ha vizet látnak! Nagyon különleges, én imádom, csak toporog egy helyben, mint a tojógalamb és verdes a szárnyaival. Tüneményesek ilyenkor!!!!!!!!!!! Ja és énekel, olyan szép esőerdei dalokat, szóval nagyon jó fejek!!!! Nem is igen tudtam mást tenni, mint bedugtam a fejemet madarastul, mindenestül a víz alá. Boldogan lengette a szárnyait és táncolt tovább, de elvétette a lépést és lelandolt a fejemről és leesett egyenesen alulra. Hát annyira meglepődött, hogy csak lesett lenn, mint a lukinyúl. Felvettem, és a zuhany alá tartottam, de úgy, hogy ne verje erősen a víz, csak olyan kellemesen. És ült az ujjamon és lesett a kis bőrős szemeivel!!!!Jó sokáig élvezte a kellemes fürdést. Aztán mikor befejezte (már ez is egy ritus nálunk) összehajtottam a törülközőjét négyfelé és odatartottam a csőre elé. Akkor ő beleugrik a közepébe, én felhajtom 4 oldalról a végeit és csak a feje búbja meg a csőre látszik ki belőle és viszem át a hűvös előszobán, mamihoz, ott jó meleg van és rendbe teheti a tollait. Nem hiszitek el, de ez egy csuda élmény!!!!! Hányan mondhatják el, hogy együtt fürdenek a madarukkal??? Én igen és nem is cserélném el ezt az élményt senkivel!!!!!  Mikor kirohantam a gépért,szuper képeket csináltam a bújós, vizes, torzonborz kismadárról.És itt jön a gatya……. Ezen a laptopon Vista program van, senki nem ismeri, álltam itt, mint mint a ló….a lakodalomban és lövésem sem volt, hogy lehet rá feltölteni képet!!!!! Az egész kitörlődött, pedig isteniek voltak a képek!!! Hát ilyen az élet!!!! Ha valaki ismeri ezt a Vistát, hát csókdosnám a kisztihandját, ha jelezne és eligazítana ebbben !

 

WWWWWWooooooooooowwwwwwwwwwww!!!!!!!!!!!!!!!Karácsonyra mizopapa egy laptoppal lepett meg,de odaadta előbb, mert látta, mennyire zavar, hogy mindig Katust kell piszkálnom a gép miatt!!!!

Szóval, sűrűbben lesz blog (remélem), mert itt akár éjjel is írogathatok!!!!!!!!!!!!!!!:-))))

Már csak a jövő hét ilyen macerás, aztán valamelyest kevesebb lesz. Igaziból nem is tudom, hogy bírom!!:-)) Esténként még felrohanok Sárához, viszek az anyukájának másnapra meleg ebédet (amit persze én főzők vagy Katus) és kicsit megnézegetem, már ha nem alszik. Egyre szebb és szebb, napról napra. Hétfőn végre láttam nyitott szemmel is!

Kedden jó kis ÖTYE volt, Grincihez mentem, hogy elkészítsük Samci királylánynak a játszóteret. Grinci egy nagyon kedves,idősebb hölgy, jó humorral megáldva, meg is kedveltem őt és a barátnőjét is az alatt a kis idő alatt, amíg ott voltam. Hát Samu meg egy csúcs!!! Hihetetlenül betojik, ha idegent lát. (Nekem ez azért furcsa, mert Csib és Bumika is kifejezetten imádják, ha vendég jön. Nemhogy nem félnek tőle, de még jó, ha nem másznak be a szájába azonnal egy kis körültekingetésre.) Samcó ráül  kalitra és nemes egyszerűséggel hátat fordít, mert ha ő nem lát akkor nyilván én sem látom Őt!!  És különben is sértve érzi magát, hogy számára ismeretlenek zavarják a köreit. Mert ott Samci kultusz van, kényeztetik a kis tollas seggét egész nap. (Még azt is elmesélték, hogy időnként énekel neki Grinci és akkor Samu is vad lalalázásba kezd, a csőre tátva és a nyelvével lalalázik, megmondom őszintén, én vizuális vagyok, olyan röhögés jött rám, mikor Grincike mesélte, hogy csuda. Láttam magam előtt, ahogyan az a csöpp asszony fel és alá járkál énekelve a szobában Samuval a vállán és Samu tátott csőrrel, fel-le mozgatja a nyelvét és szintén lalalázik!!!!:-))))))) Szóval ha így nézzük, akkor meg is értem, hogy mért nem szereti az idegeneket...... mert egyébként ő van a központban állandóan. Nagyon szép kismadár, egészen különleges a piros szemüvege és a fején lévő szinei is csodaszépek. Azért már a végén nem félt tőlem annyira, még meg is nézett magának, sőt hagyta, hogy fényképezgessem. Hát itt van róla egy jól sikerült portré:

 A közös munka örömére jól meg is vacsoráltunk, finom virsli volt, puha kenyérrel. Aztán nekiestünk a játszótérnek és pikk-pakk megcsináltuk. Samu gyanakodva figyelt az elején, de mire a végére értünk, már nem jött rá a sikitófrász, ha a közelébe mentem. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán rohantam haza az én kis büdösbogaramhoz. Itt a játszótér képe, amit csináltunk. Nagyon jól sikeredett és igen jó volt maga az alap is. Azt a Vaterán szereztem, mert egyik multiban sem kaptam (mi tavasszal csináltuk a mienkét, akkor mindegyik tele volt ilyenekkel)

Hát igen, mostanában elég későn érek, bár ő akkor is boldogan ugrik az ujjamra, hogy menjünk lefelé. Cserébe viszont én fenn vagyok vele általában még 2 órát, mert igaz, hogy korai fekvő lennék, de azt hiszem ez a legkevesebb, amit megérdemel, hogy olyan hűségesen lesi az ajtót!! Néha kicsit azért nyűgösebb, de hát istenem... én sem vagyok éjjel 11-kor egy halasi csipke!!! Eszegetünk még valami kis nasst, aztán irány alunni. Jaj, hát ezt el kell meséljem: annyira szereti a Túró Rudit, hogy teljesen elborul az agya, ha valaki azt eszik. Mi meg gyorsan lerágjuk róla a csokit, mert azt Csib nem kaphat és dugjuk a csőre elé, hogy csípjen belőle. Le is csíp egy jó nagyot, alig bírja tartani a csőrével, hogy le ne essen. Na de a Rudi az olyan lágy, hogy felkenődik a csőre külső részére. Amikor a nagyobb darabot megette, akkor megpróbálja a kukac nyelvét kidugni oldalra, hogy lenyaligálja ami még kívül a csőrén van! Hát az egy beszarás, annyira édes, ahogy erőlködik, hogy a nyelve kiérjen odáig!!!:-))

Hát most így hirtelenjében ennyi.....sok újság nincs, olyan mókuskerékszerűen telnek a napok, kivéve ha Sáránál vagyok vagy otthon és Csibészke a vállamon ül, mert azért az az igazi!!!!!!!!!!!!!!!!!:-))))

                                                                                                                                                           

Reggeltől estig és közben futás unokanézőbe meg oda is besegíteni. Tényleg úgy van, ahogy mondják, hogy egyre több és több a dolog!:-))) De ezek boldog macerák, az ember örül, ha a kis kalácsképit látja az unokájának.

Csib pedig türelmesen vár, hihetetlenül alkalmazkodik. Ha megyek 10 körül dolgozni akkor már velem kel reggel 6-kor és amíg el nem megyek, addig össze vagyunk ragasztva, együtt reggelizünk, főzünk, mosakszunk, mindent együtt csinálunk!!!:-))) Este pedig ugyanolyan türelemmel vár, tudja, hogy jövök és legyen az 8 vagy 9 óra, ül a kalitban, sasolja az ajtót. És jövök, leviszem, összebújunk, aztán be a hálóba, kicsit még ugrabugrál rajtunk, mizopapával is játszik egy keveset aztán irány a hálókalit és szunya reggelig. Aztán kezdődik elölről, cserébe a két ünnep között nem dolgozom és reggeltől estig együtt leszünk, játszunk, éneklünk, mindent együtt csinálunk. Amikor hazaérek és kiveszem akkor halkan panaszkodik, nyilván elmondja, hogy mennyire várt és milyen jó, hogy itt vagyok. Aztán a vállamra ül, ráhajtja a kis fejét a mellkasomra és hagyja hogy simizzem a hátát meg a nyakát. Órákig bírná. Én meg lelkesen csinálom is, és közben hálát adok annak akinek kell, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy a madaram ilyen hihetetlenül jó természetű.

És a fürdés..... hát az egy hatalmas zsuga, pláne,hogy mostanában ő külön fürdik, ráül az ujjamra, beállítom a zuhanyt és lezuhanyozom őfelségét, ő meg nagyokat pislog, hát beszarás, annyira aranyos, aztán zsupsz be a törülközőbe, csak a feje búbja látszik ki belőle és viszem tollászkodni..... télleg nagy élmény, már szóltam Katusnak, hogy videozzuk le, de eddig mindíg akkor jött rá, mikor a leány nem volt otthon, nekem meg foglalt mind a két kezem!!!:-)) 

Most, hogy Sára megérkezett beszéltük a papával arról, hogy hogyan is lesz az ismerkedés Csibivel. Nem megyünk bele semmi olyan helyzetbe, ami konfliktus lehet a madár és a baba között. Viszont a babázás sem mehet a madár rovására. Úgy kell megoldjuk majd, hogy Csib nem érezheti, hogy kevesebb lenne a törődés, hiszen neki mi vagyunk a legfontosabbak. A madár tiszta és egészséges, egy koszos embertől több nyavalyát kaphatna el a baba. Ha jönnek, betesszük a nappaliban a kalitba, figyelhessen és láthasson onnan mindent, de ugyanúgy, mint eddig a napi foglalkozást meg kell kapja. Hát majd kialakul...

Ma hajnalban 3/4 5-kor megérkezett  Hunyadi Rebeka Sára, az unokánk.

3110 gramm és 53 centi. Gyönyörű baba!!! Édesanyjával együtt egészségesek!!!

Nagymama és nagypapa lettünk, Csibi pedig nagypapagáj!!!!!:-)))))

 

Így lesz ez már Karácsonyig. Munka hétközben és hétvégén, egy-egy nap pihenővel. Csak esténként látom a kis ganyét, de mindig kiveszem, lehozom, kicsit szeretgetjük egymást, bóbiskolunk egyet a párnámon aztán uzsgyi alunni..... De olyan hihetetlenül tud alkalmazkodni, hogy még ezeket az akadályokat is simán veszi. Van, hogy este még leülünk filmet nézni, a múltkor megnéztük a "Napfivér, holdnővér"-t, ez az én kedvencem és most a szülinapomra megkaptam egy kedves barátomtól ajándékba. Csibészke is végigülte rajtam, de így láttuk az "Utolsó szamuráj"-t is és valahányszor be akartam tenni alunni, mindenfélét kitalált, csak hogy maradhasson. Nem volt baj, hogy nem játszunk, csak rám telepedhessen és ücsöröghessen velem.

Szombaton nálunk volt Melinda, most már utolsó idős terhes, minden pillanatban jöhet a baba. Ledölt a helyemre a hálóban, hát a kis dögvész rögtön ott termett és ahogyan az én fejem mellett leücsörög, ugyanúgy odament Melinda mellé is. Kicsit megfésülgette aztán letelepedett a feje mellé őrségbe és vigyázott rá. El sem tudtuk csalogatni.

Reggelente azért kiengedem, változatlanul nem kakil bele a hálókalitba, ha 9-ig alszunk (bár ilyesmitől mostanában nem kell tartani)  akkor is kibírja, topogva de megvárja, hogy feltegyem a játszóterére és akkor fátyolos szemmel, halk sóhaj kiséretéban azonnal elengedi a gigászi dínokaxit. Haláli egy fazon!!!:-))) Aztán reggel még egy kis ugrabugra,teázás a papával vagy csak beül a ablakpárkányhoz és nézi a kinti ronda , szürke időt. Aztán, ha jön a varjú akkor ezerrel kezd el károgni, üvöltve, hogy mindenki talpraugrik azonnal a házban.:-)

Már megvettem a kinti madaraknak a feketeszotyit, ne éhezzenek, ha jön a tél. Aztán egyik nap leballagtunk Csibivel a garázsba. Ahogyan a vállamon ült, elkezdte azt a halk kárálást,a mit olyankor csinál, ha valami nem tetszik neki. Hát meg is volt az oka, én is megláttam a pici árnyékot, amint elsuhan a fal mellett. Szóval újra van nálunk egy Incike a garázsban. Tettem is neki ki egy kis diót Csibiéből, nehogy éhen haljon vagy elkezdjen feljönni a lakásba kajáért. Aztán pár nap múlva megint lementünk, mert a szotyit be akartam töltögetni az etetőkbe. Beléptünk a kis fülkébe, ahol a mag van és Incike éppen ott lakmározatt a szotyi tetején. Csib nagyon rossz néven vette, hogy hívatlanul megzabálná a kintiek magját. Úgy elkezdett üvölteni a vállamon, mint mikor a nyomorult macska be akart az ablakon mászni. Szegény Inci laza szívrohamot kapott, azt sem tudta, merre rohanjon. Nem kell ide egérfogó, Csib úgy megijeszti, hogy ott kap helyben infarktust!!!:-)) Azóta sem láttuk szegénykét. Aznap délután már csak részlegesen hallottam a fülemre.

Hát így tellik az idő, sok újság nincs, jól elvagyunk együtt. Most kevesebbet fogok írni, de azért néha hírt adok. Akkor mindenképpen, ha meglesz a baba, osztozzatok Ti is a mi nagy örömünkben!!!:-)))

Ennyi ideje vagyunk együtt. Most betettem a kalitba, eszik-iszik amíg én megcsinálom a blogot, aztán megyek érte. Nem is érzem jól magam itthon, ha valahol nem lóg le rólam, nem magyaráz, énekel, velem van. Kicsit könnyes a szemem is, mert ez az egy év olyan hihetetlen boldogságban telt el, amit sohasem gondoltam volna. És a többiek is, ha látnátok mizopapát, amint reggelente, mint Pavlov kutyája, lerágja a Túró Rudiról a csokit, mert azt Csib nem ehet, de a többit igen és viszi a kis gazfickónak, hogy csípjen belőle. És csíp, marha nagyot, amilyen nagyot csak tud, mer imádja. Szóval ez a kismadár egy rakás boldogság!!!!!!!!!!!!!! Nekünk. Olyan, mint egy harnadik gyerek, néha tünemény,néha rossz, mint az ördög , de mi akkor is nagyon szeretjük.

Nem is tudom, mennyi képem van róla, iszonyatos mennyiség, ahogyan a szeretet egyre csak növekedett kettönk között. Neki mindegy, hogy szép vagyok vagy csúnya, öreg vagy fiatal, gazdag vagy szegény, ő magamért szeret. Amikor Kygától elhoztam már akkor is nagyon rendes, kedves kismadár volt, aztán az idők folyamán már nem csak a madaram volt, a társam, a barátom és én is neki. A párja. Már csak mosolygok, ha eszébe jut megetetni vagy a kezemet megkufircolni.Eszméletlenül ismerjük egymást, ránézek és tudom, hogy játszani akar vagy hagyjam békén, mert csak üldögélne a vállamon és tollászkodna vagy csak fürödni szeretne.És este, mellém bújik a párnára és kezdi a fs álombaringatót és odabújik hozzám, a nyakamhoz és már csukja is a szemét és alszik.

Szegény, mostanában, hogy itt a tél, csak beül az ablakba és bánatosan nézeget kifelé, nem érti, hogy mi történt. Már a múltkor is csináltam róla képeket, mostanában meg hétvégén reggelente, ha felkelünk már csak átmászik a kezemről a párkányra és nézeget kifelé boldogtalanul. Direkt jók vagyunk így egymás mellett, néha én is elmélázok dolgokon és jó ez így kettesben.

Mizopapa, aki egyébként nem egy rajongó típus, abszolut bekéredzkedett a Csibi fan klubba, a minap még külön fotókat is készített a telefonján (valami jófajta új típus), hogy a kis ganyét mutogathassa mindenkinek!!!!:-)))) Nehezen értette meg azt is, hogy Csib mért nem fogad már el párjául fs bigét. Szegénykém sokkal egyszerübbnek gondolja a dolgokat, mint amilyenek, de mikor már megértette, földöntúli mosollyal mondta: Majd mi leszünk a párja!!!:-)))) Hát édes volt, az biztos!!! Ő, mint Csibi párja!!!:-))) Még egy év után is zavartan vihog, ha a tollas elkezdi etetni, nehezen veszi be a gyomra hogy Csib is pasi!!!:-)))

Lackó, a fiam mostanában megint sokat szerel a garázsban. Ha valami dolga van ott és lemegyek, csak annyit mond a kuncsaftnak: anyukám és a madara! És a kis vérszívó ott ül a vállamon mntha oda lenne ragadva és a népek elragadtatva nézik és kérdezik, hogy micsoda csuda madár ez. Az, csodásan imádnivaló madár!!!!:-))) Csibi pedig érdeklődik erősen, a csajok után főképpen!!:-)) Át is mászna a nőcikhez, de ezt azért nem engedem, nehogy valami papagájfóbiásba akadjunk. Érdekes módon a sötét, hoszú hajú a zsánere!!!!:-DD Nem is mondom, hogy nekem rövid és szőke hajam van, de én így vagyok jó neki, ahogyan vagyok.

Imád enni, ma kifejezetten verekedtük egy keveset, mert töpörtyűt hoztam haza és az a kedvence. Amúgy, intravénásan szivattyúzná ki a zacskóból, de most már kiszedtem és mikor meglátta egyből villogni kezdett a szeme. Aztán rövid közelharc árán meg is szerzett egy darabkát, felült a játszóterére és csak falta vad morgások közepette.Haláli egy pasi!!!!!

Szóval el jött ez az idő is, nem is tudom már elképzelni az életünket enélkül a kis tollas pestis nélkül!!!!:-))) Hozzá igazítjuk a programokat, annyit vagyunk vele, amennyit csak tudunk.Ha én elmegyek itthonról, papa szól, hogy hozzam le a madarat kalitostul oszt majd ő lenn el lesz vele, ne hagyjam fenn egyedül. Szóval így van ez!!! Pedig fenn a huli csapat mélységes tisztelettel nézeget a felséges úrra!!!:-)))

Hát ez van, kívánom mindenkinek, hogy megérje ezt az élményt, hogy soká tartson a barátság madár és ember között!!!!!!! Talán ez már nem is barátság, jobban illik rá, hogy nagyon erős szeretet!!!!!!:-)

  

 

Ehhez a bejegyzéshez már másodszor kezdek neki. Elkészítettem tegnap is, mert már noszogattak a többiek, hogy mért nem írok. Aztán Valaki, aki nagyon kedves a szívemnek, figyelmeztetett, hogy nem lett az igazi. Hiányzik belőle a kedv és a szív. Igaza volt, többnyire akkor írok, amikor rám jön, hogy na most..... szóval ezt eröltetni nem lehet. Az is elkészült, de olyan se eleje, se vége, semmilye sem volt, csak mint a félig nyúzott bakkecske. No majd most:-)))..................

Először is itt volt ez a négy napos ünnep, mert az volt, Csibészkének meg különösen, hiszen 4 egész napot együtt lehettünk. Már szerdán délután leköltözött kalitostul a nappaliba, kinyitottuk alul-felül az ajtókat, hogy ne legyen szegénynek klausztrofóbiája és hajráááááááá!!! Ő felült a nyitott és kitámasztott alsó ajtóra rágicsálni ezt-azt, Dániel meg alul sasolta, mint a Köztisztasági Hivatal, hogy mi potyog le és mint a leming, fellegelt mindent. De tök jól elvoltak, már nem akarja a madár vérét venni, inkább érdeklődve figyelgeti, persze azért vannak Csib számára tabu helyek, mint Katus, Dániel kosara, az edényei stb. Hiába, ami tabu az tabu.... én csak tudom!!!:-) Még megérjük egyszer, hogy azt is megengedi a tollas gazfickónak, hogy rárepüljön. Mer a múltkor már láttam a szemén, hogy arra készült, ahogy Dani ott ődöngött előtte, de gyorsan odébb vittem, mert emlékszem még erősen, hogy Goldyt is előszeretettel csipkedte volna, ha hagyjuk, mikor rárepült.

Mostanában sokszor lenn van a földön, régen is szeretett lenn járkálni, most viszont vannak kedvenc helyei. Ilyen az előszoba, ott is a szekrény elhúzható ajtaja, ami mindig résnyire nyitva van. Ott aztán addig gyöszmékeli-tuszmákolja magát, ameddig be nem mászik és elégedett morgások közepette járkál benn a cipők között. Először majdnem frászt kaptam, hogy hol a madár, aztán ahogyan hívogattam egyszer csak előbukkant a kis feje a résen. Meg kell zabálni, annyira aranyos, ahogyan néz fel rám és benne van a szemében, hogy "Mit kiabálsz, hát itt vagyok!" Manapság már elhíresült mondat, valaki felkiállt, hogy "hol a madár??!" és azonmód keressük, hogy éppen merre rendetlenkedik.

A másik kedvenc helye az ágy, ki és be a takaró alatt, felderíteni az ágyváz minden apró zugát, hát oda is úgy be tud bújni, hogy ember legyen a talpán aki megtalálja. Szóval nagyon klassz négy nap volt. Azért történt egy kis baj is, Csibészke megint összeakaszkodott a sógorommal. Hiába, no, ő olyan mint az elefánt, nem felejt és az első pár pofozkodós találka óta nem szívleli. Valami ünnepem volt és a sógorom meg akart ölelni, hogy felköszöntsöm. Csibészke viszont úgy értékelte, hogy ez valami támadás lehet. Addig békésen üldögélt a vállamon, akkor azonban felfújta magát, ahogyan csak tudta és néma csendben a pillanat törtrésze alatt nekiugrott Attila kezének és rendesen szét is kapta. Hát ez most elég kínos volt, ő állt szegény és a kezéből folyt a vér, a madár meg mint a pitbull villogó szemekkel figyelte, hogy most akkor indulhat-e az újabb támadás. Feltettem gyorsan a játszóterére, de még ott is - ha Attila megmozdult valamerre - azonnal felfújta magát és ugrásra kész testtel figyelte. Alig bírtam lenyugtatni mindkettőjüket! Azt hiszem, ebből sajnos már barátság nem lesz!!:-( Pedig mindenki, aki hozzánk jár imádja a kis tollas vérszívót!

Tegnap nagyon későn értem haza, volt már vagy 10 óra. Szaladtam is fel érte az emeletre, mert ilyenkor még nem alszik, ül a kalitban szemben az ajtóval és engem vár. Aztán lejöttünk, még egy kicsit játszottunk és becuccoltunk tv-zni. Sajnáltam betenni még, mert ilyenkor mindig lelkiismeret furdalásom van miatta, ezért ahogyan néztem a tv-t, odavettem magam mellé. Hát szépen el is aludtunk, bebújt a nyakam alá, ahol igen jókat tud szunyálni és én is meg ő is horpasztottunk békésen. Valamikor éjjel 2 körül ébredtem fel, Csib a nyakam alatt, hát azt sem tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. Óvatosan visszatettem a kalitjába, bár talán kár volt, azt a pár órát végül is elaludhattuk volna már együtt.

Ma Macka hívott és elmesélte, hogy Ribipipi,aki eddig az ágy végében aludt éjszakánként, odabújt hozzá és nagyon édesen el is aludtak, akárcsak mi. Olyan aranyos volt a Macsek, mert megkérdezte, szerintem ez normális??? Hát persze, hogy az. Ezeknek a tollas gengsztereknek már mi vagyunk a család és ő is úgy látta, hogy Rib nagyon boldogan és elégedetten szunyókál mellette. Hiába, most ez a divat: gruppenalvás!!!:-))))

Egyik reggel korán keltünk, kiültünk a nappaliba, ő a térdemen tollászkodott, azt nagyon szereti, én meg csináltam egy rakás képet róla, mert úgy találtam, hogy nagyon szép. Megnézhetitek a képek mappába, a szet címe: Csibi arcai. Majd ha hozzájutok a géphez otthon, teszek még ide pár képet, van olyan jó kis fetrengős, meg játszós meg szekrénybebújós, nézzetek vissza később........

                                                                                                                                                                                                                                                    Szeret

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mondom, puszijjá má meg!!!:-))))))                                                                                  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közeledik a nagy nap. November 12. Az első évfordulónk. Nem is tudom, mivel kéne meglepnem, de majd kitalálok valamit, had örüljön a kis tollas szíve. Nagyon hamar eltelt és remélem, hogy még nagyon sok ilyen szép évünk lesz együtt.

Az utóbbi időben egyre jobban vonzódik valamihez. Imádja és töméntelen mennyiséget képes magához venni belőle. Mondtam is Kygának, hogy valószínűleg valami pitbull reinkarnációja lehet, mert ha meglátja, nem tud magának parancsolni. Elkezdi enni és közben gladiátorkutyát megszégyenítő hangon morog hozzá. Ez a csont. Ezzel kapcsolatban mesélném el most nektek Csibészke legújabb rémtettét.

Vasárnap történt, csirkepörkölt volt azt ebéd nokedlival. Mizo papa nagytakarítást csinált a garázsban és a dühöngőben, ezért ő később ebédelt, mint mi és a tetejébe be is vitte az ebédjét a nappaliba, mert közben valami fontos meccs volt a tv-ben. Már megeszegette a csirkecombot, csak a csont volt a tányérján meg egy csomó nokedli, mikor valahogyan pont arra kerültünk a tollassal. Leültem az ülőgarnitúrára és Csib, aki addig békésen ücsörgött a vállamon kibökte a tányéron a csontot. Hja.... ilyenkor olyan a szeme, mint a sasé! Azonnal nekiindult, lemászott a vállamról, át a combomon és a térdemen, fel az asztalra és mindenen keresztül, mint azok a bizonyos harci elefántok anno Hannibal. Aztán gondolkodás nélkül bele a tányérba, térgyig állt a pörköltes nokedliban, de őt ez sem zavarta, csak a csont sziluettje lebegett a kis bőrős szeme előtt. Határozott mozdulattal megfogta a csontot, kiemelte és mint aki jól végezte dolgát visszaindult. Kifelé a pörköltes nokedliból, végig az asztalterítőn, egyenesen fel az egyik kedvenc asztaldíszére, amire fel szokott telepedni és úgy üldögél. Most is üldögélt, csak közben hangos morgás kíséretében rágicsálta a csontot. Szegény papa kővé dermedt, még a kanál is megállt a kezében, a szeme meg kigúvadt a döbbenettől ekkora hatalmas szemtelenség láttán. Az asztal másik végén meg Dániel törölgette a szemét és csipkedte magát, azt gondolván,hogy esetleg rosszul látta a történteket. Mert az asztalról bármit elvenni, az tiltott dolog az állatoknak. Ez a kis tollas ganyé meg jó magasról tojt erre! Megszerezte, amit akart. Boldogságos képpel rágicsált, de mikor a kutyára nézett, még a szeme is összeszükült az irígységtől. Hát ilyen, mindenre képes, ha a zuzájáról meg a begyéről van szó!!!:-)) De én akkor si imádom, legfeljebb az abroszt majd kidobjuk, nem klöpli csipke volt szerencsére!!!!:-)))

Le vagyok maradva a blogírással. A munka is hatványozódott, meg az egyéb dolgaim is bonyolódnak. Mostanában nagyon sokszor hallgatunk Csibivel zenét, valahogy visszaszoktam rá, ki érti!!:-)) Az ember sokszor belesüllyed a hétköznapok egyhangúságába,de aztán csak történik vele valami nagyon jó és onnan már csak felfelé halad.

Igazán semmi újat nem tudok írni, a kapcsolatunk tökéletes, mint a zsák és a foltja. Szinte rám van ragadva, ha otthon vagyok, mindent együtt csinálunk. Mostanában már a reggeli fürdőzést is együtt végezzük. Mizo papa nem igazán örül, hogy mindig az utolsó pillanatban zuhanunk ki a fülkéből, de hát Csibi is nagyon élvezi!!!:-))

Sajnos, hül az idő, egyre kevesebbet mehetünk ki és már bizony Kygáékhoz sem mindig tudom magammal vinni. De az Égiek most mosolyognak rám, Kygáéknál megtaláltam Csibi reinkarnációját Bumi személyében. Nagyon édes kismadár, kedves, bújós és a mozdulatai, a természete szakasztott Csibi. Még ahogyan az egyes szituációkra reagál, az is olyan mint az én kis gazfickómé!!! Nem is tudok neki ellenállni, már a múltkor megkérdeztem Kygát, hogy nem kopik-e le a zöld róla, ha ennyit puszilgatom!!!:-)) Normális dolog, ha valaki feketesapis háremet szeretne???:-)