Így lesz ez már Karácsonyig. Munka hétközben és hétvégén, egy-egy nap pihenővel. Csak esténként látom a kis ganyét, de mindig kiveszem, lehozom, kicsit szeretgetjük egymást, bóbiskolunk egyet a párnámon aztán uzsgyi alunni..... De olyan hihetetlenül tud alkalmazkodni, hogy még ezeket az akadályokat is simán veszi. Van, hogy este még leülünk filmet nézni, a múltkor megnéztük a "Napfivér, holdnővér"-t, ez az én kedvencem és most a szülinapomra megkaptam egy kedves barátomtól ajándékba. Csibészke is végigülte rajtam, de így láttuk az "Utolsó szamuráj"-t is és valahányszor be akartam tenni alunni, mindenfélét kitalált, csak hogy maradhasson. Nem volt baj, hogy nem játszunk, csak rám telepedhessen és ücsöröghessen velem.
Szombaton nálunk volt Melinda, most már utolsó idős terhes, minden pillanatban jöhet a baba. Ledölt a helyemre a hálóban, hát a kis dögvész rögtön ott termett és ahogyan az én fejem mellett leücsörög, ugyanúgy odament Melinda mellé is. Kicsit megfésülgette aztán letelepedett a feje mellé őrségbe és vigyázott rá. El sem tudtuk csalogatni.
Reggelente azért kiengedem, változatlanul nem kakil bele a hálókalitba, ha 9-ig alszunk (bár ilyesmitől mostanában nem kell tartani) akkor is kibírja, topogva de megvárja, hogy feltegyem a játszóterére és akkor fátyolos szemmel, halk sóhaj kiséretéban azonnal elengedi a gigászi dínokaxit. Haláli egy fazon!!!:-))) Aztán reggel még egy kis ugrabugra,teázás a papával vagy csak beül a ablakpárkányhoz és nézi a kinti ronda , szürke időt. Aztán, ha jön a varjú akkor ezerrel kezd el károgni, üvöltve, hogy mindenki talpraugrik azonnal a házban.:-)
Már megvettem a kinti madaraknak a feketeszotyit, ne éhezzenek, ha jön a tél. Aztán egyik nap leballagtunk Csibivel a garázsba. Ahogyan a vállamon ült, elkezdte azt a halk kárálást,a mit olyankor csinál, ha valami nem tetszik neki. Hát meg is volt az oka, én is megláttam a pici árnyékot, amint elsuhan a fal mellett. Szóval újra van nálunk egy Incike a garázsban. Tettem is neki ki egy kis diót Csibiéből, nehogy éhen haljon vagy elkezdjen feljönni a lakásba kajáért. Aztán pár nap múlva megint lementünk, mert a szotyit be akartam töltögetni az etetőkbe. Beléptünk a kis fülkébe, ahol a mag van és Incike éppen ott lakmározatt a szotyi tetején. Csib nagyon rossz néven vette, hogy hívatlanul megzabálná a kintiek magját. Úgy elkezdett üvölteni a vállamon, mint mikor a nyomorult macska be akart az ablakon mászni. Szegény Inci laza szívrohamot kapott, azt sem tudta, merre rohanjon. Nem kell ide egérfogó, Csib úgy megijeszti, hogy ott kap helyben infarktust!!!:-)) Azóta sem láttuk szegénykét. Aznap délután már csak részlegesen hallottam a fülemre.
Hát így tellik az idő, sok újság nincs, jól elvagyunk együtt. Most kevesebbet fogok írni, de azért néha hírt adok. Akkor mindenképpen, ha meglesz a baba, osztozzatok Ti is a mi nagy örömünkben!!!:-)))
