Hát édes sporikáim! Minek nevezzem azt a galád és önös érdekeitől elvakult, tollruhával borított gazfickót, aki már azt sem hagyja, hogy az ember lánya békességgel befejezze a fürdést és a hajmosást, hanem mint a hárpia sas, ráugrik a fejem tetejére és szárnyait kitárva vad vitustáncba kezd, miközben ordít, mint a barom és mindezt este 1/4 10-kor, mikor a háznép már békességre vágyna, nem arra, hogy az önkéntes előadót hallgassa. Még csupa sampon volt a fejem, éppen csak be tudtam dugni a víz alá, de ahogyan forogtam és kiléptem a víz alól, azonnal megérkezett az áldás Csibészke személyében egyenesen a fejem tetejére. Ahogyan pörgött tánc közben a fejemen, tündérszépen csavarodott a hajam a lábára.... hát nem volt mit tenni, ki kellett a kis ganyét hámozni a hajamból, mert addig nem nyugodott és szépen ráültetni az egyik ujjamra, a másik kezemmel meg , ahogyan fentről folyt a víz, éppen csak belenyúltam, hogy ne erővel verje őt, hanem olyan finom masszirkázósan. És vágta a fejet, amitől teljesen ellágyulok és már nem is zavar az az apró bosszúság, hogy a szappant sem tudtam mindenhol lemosni magamról, csak nézem a szép kis fejét és az okos szemecskéit, ahogyan szinte vigyorog rám: "Ej, de jól esik!" Hatalmasakat pislogva a bőrős szemeivel. Hát ez a végzetem!!!! Annyira imádom ilyenkor azt a büdös kis genyót, hogy semmi egyéb nem érdekel. De ennek itt most nem volt vége, kitettem a törölközőtartóra, ahol elkezdi a szörfölést, hogy a vizet kicsit leszárítsa a tolláról. Most azonban elég hűvös a fürdő, kiléptem hát amúgy csurom vizesen a fülkéből és a törölközőt 4-be hajtva odatartottam elé. Először csak felemelte a lábát, nem lépett bele, mintha biztatásra várna. Én viszont marhára fáztam, ezért rá is morrantottam azonnal, hogy "Gyere, mert te leszel a levesbetét hétvégén!" Ne higgyétek, hogy nem értette, fenséges méltósággal belelépett a törcsi közepébe és kegyesen megengedte, hogy a tollas seggét megtörülgessem, meg a hátát is, nehogy megfázzon. Ám a helyzet innen csak fokozódott, vacogva megtörülköztem, a másik törcsit ugye félretettem a kis vérszívónak, hogy majd abban viszem ki, mert hideg az előszoba. A hajamról a víz csorgott a nyakamba, na mondok, gyorsan elő a hajszárító, oszt mingyá nem fogok fázni....gondoltam én...... azonban mikor a hajszárítót bekapcsoltam, Csibészke egészen közelre odajött a törölközőtartón egyensúlyozva és nem csak a mozdulataival, hanem kis pittyegésekkel is a tudtamra adta, hogy ő is igényt tart a hajszárítóra! Én meg csak álltam ott, halál vizesen, borzongva. Hát mit volt mit tenni, először 1. fokozaton ő szemtelensége tollait szárogattam, aztán gyorsan ráállítottam 2.-re és akkor jöttem én. De nem volt elégedett a frizurával vagy a halál tudja mi baja volt, mert megint szólt, hogy ő jön! Aztán, hogy nem akaródzott őt is szárogatni, rám nézett, a szegény gagyára, aki valószínűleg nem érti az ő felséges kívánságát és elordította magát: Csibiibiiiiii! Anyám, hát én csak lestem, mint a lukinyúl, aztán szépen újra kicsire vettem és megszárogattam, mert akkor már világos volt, hogy itt csak a "hagyd magad, előbb szabadulsz" elv működik.Úgy is lett,utána már teljesen elégedetten ücsörgött a tartón, nem ordított, hanem a tollait rendezte. No én is befejeztem, akkor megint négybe a törölközőt, odatartani a felséges lábikók elé és várni, hogy kegyesen belekászmálódjon a törcsi közepébe, akkor aztán jól bebugyolálni, kivinni a hálókalithoz, egy gyors jó éjt puszi a kis fekete sapkára és a sárkányka nyugovóra tér! Így megy ez nálunk, lehet kicsit rumlisnak tűnik, de én nem cserélném ezt el a világon semmivel sem!!!!!!:-))))