Vasárnap reggel nagyon elaludtam. A bőr leégett a képemről, hogy 1/2 10-kor keltem, de Csib nem haragudott. Gyors kaxi a játszótéren, aztán hamar kávé és mosakodás. mert vendégek jöttek ebédre.Gyorsan bevertünk együtt egy Danone Activiát, csak a bifidus efensis miatt!!!!:-)))) Csibészke nagyon szereti, egy kanállal nyomatjuk és amikor megmerítem, ő rögtön bele kóstol aztán csak nyammog rajta!!!! Csib megreggelizett a kalit tetején, míg főztem, a játszóterén ordította világgá, hogy az ő neve Csibibi!!!!! Hát ez annyira édes, ül a játszótéren és mindenki tudomására adja, hogy ő Csibiiiibiiiiiiiiiiiii!!!! Így, ilyen formában!!!!:-))) Aztán mondja: "Na mi van???" Ezt én szoktam reggelente mondani neki, a fs nem beszédes fajta, de ennek a hangsúlyát jól lehet érteni!!!!

Megjöttek a vendégek, Csib a játszóterén ült és nagyon felizgult, mikor meglátta őket! Fel-le mászott a , ő ugye rájuk repülni nem tud, mert vágott a szárnya, de lehetett látni, hogy oda szeretne menni., egészen lemászott a hálón és izgatottan nézte őket és felvette, a "mindjárt odarepülök" pózt!!! Ráülhetett Emese sógornőmre és a tesómra is, mindketten nagy állatbarátok, de Enire nem engedtük, hadd barátkozzanak először. Be is tettem Csibit a kalitba, hogy csak távolról ismerkedjenek először. Eni odaült, már egészen csepp kora óta nagyon kedveli Csibibit, most is énekelgetett neki és elmagyaráztuk, hogy a kalitba nem nyúlhat, mert őt nem ismeri Csib és odakaphat a kezéhez, mert megijed. Fontos dolog, hogy Eni egy tök normálisan nevelt gyerek, ha ész érvekkel meg tudod neki magyarázni, hogy mit miért nem csinálhat, akkor elfogadja. Szóval ő nem egy üvöltős, hisztis kölök. Adtam a kezébe mogyorót, ropit és ő egészen a végén fogva odaadhatta a madárnak, aki nagyon szépen el is vette. De csak úgy, ha felnőtt is van ott. Később, amikor készen lett az ebéd, a kis ganaj bevert vagy két csontot, persze még benn a kalitban

kalitban. Nagyon szereti a csontot, bár ez elég morbid dolog.

Ebéd után már kivettem Csibit, összeismerkedtek Enivel, persze tisztes távolból. Egy ilyen csepp gyerek még hirtelen mozdul, a madár megijedhet tőle, esetleg ösztönösen odakap. Mindkettejük érdeke, hogy ezt elkerüljük.Megnézték egymást, elindult a kapcsolat közöttük, nem hiszem, hogy ennél több kell egyszerre.Onnan már Csib csak a vállamról barátkozhatott. Jó dolog volt az is, hogy Eni nagyon kedves kisgyerek, a fs utálja a hisztis, üvöltős kölköket, biztosan odakap egy olyan szituban. Olvastam eleget az amerikai honlapon, hogy hogyan történnek ezek a dolgok. Nem hiszem, hogy  ha egy gyereket jobban megismer és az nem b@sztatja, hanem normálisan közeledik felé, akkor bántaná!!!!Amikor elmentek, Eni integetett neki, Csib meg vidáman hunyorgatott rá. Jó kezdet, lesz még ebből barátság!!!!!:-)))

Aztán csak kimentünk a konyhába, előkészítettem a tatárt, Csib meg üldögélt és néha elordította a nevét, hátha van ott valaki aki nem tudja. És ha odamentem hozzá akkor lefeküdt a játszótéren, csak hogy egy kicsit simizzem a nyakát!!!!!!