Már csak a jövő hét ilyen macerás, aztán valamelyest kevesebb lesz. Igaziból nem is tudom, hogy bírom!!:-)) Esténként még felrohanok Sárához, viszek az anyukájának másnapra meleg ebédet (amit persze én főzők vagy Katus) és kicsit megnézegetem, már ha nem alszik. Egyre szebb és szebb, napról napra. Hétfőn végre láttam nyitott szemmel is!
Kedden jó kis ÖTYE volt, Grincihez mentem, hogy elkészítsük Samci királylánynak a játszóteret. Grinci egy nagyon kedves,idősebb hölgy, jó humorral megáldva, meg is kedveltem őt és a barátnőjét is az alatt a kis idő alatt, amíg ott voltam. Hát Samu meg egy csúcs!!! Hihetetlenül betojik, ha idegent lát. (Nekem ez azért furcsa, mert Csib és Bumika is kifejezetten imádják, ha vendég jön. Nemhogy nem félnek tőle, de még jó, ha nem másznak be a szájába azonnal egy kis körültekingetésre.) Samcó ráül kalitra és nemes egyszerűséggel hátat fordít, mert ha ő nem lát akkor nyilván én sem látom Őt!! És különben is sértve érzi magát, hogy számára ismeretlenek zavarják a köreit. Mert ott Samci kultusz van, kényeztetik a kis tollas seggét egész nap. (Még azt is elmesélték, hogy időnként énekel neki Grinci és akkor Samu is vad lalalázásba kezd, a csőre tátva és a nyelvével lalalázik, megmondom őszintén, én vizuális vagyok, olyan röhögés jött rám, mikor Grincike mesélte, hogy csuda. Láttam magam előtt, ahogyan az a csöpp asszony fel és alá járkál énekelve a szobában Samuval a vállán és Samu tátott csőrrel, fel-le mozgatja a nyelvét és szintén lalalázik!!!!:-))))))) Szóval ha így nézzük, akkor meg is értem, hogy mért nem szereti az idegeneket...... mert egyébként ő van a központban állandóan. Nagyon szép kismadár, egészen különleges a piros szemüvege és a fején lévő szinei is csodaszépek. Azért már a végén nem félt tőlem annyira, még meg is nézett magának, sőt hagyta, hogy fényképezgessem. Hát itt van róla egy jól sikerült portré:
A közös munka örömére jól meg is vacsoráltunk, finom virsli volt, puha kenyérrel. Aztán nekiestünk a játszótérnek és pikk-pakk megcsináltuk. Samu gyanakodva figyelt az elején, de mire a végére értünk, már nem jött rá a sikitófrász, ha a közelébe mentem. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán rohantam haza az én kis büdösbogaramhoz. Itt a játszótér képe, amit csináltunk. Nagyon jól sikeredett és igen jó volt maga az alap is. Azt a Vaterán szereztem, mert egyik multiban sem kaptam (mi tavasszal csináltuk a mienkét, akkor mindegyik tele volt ilyenekkel)
Hát igen, mostanában elég későn érek, bár ő akkor is boldogan ugrik az ujjamra, hogy menjünk lefelé. Cserébe viszont én fenn vagyok vele általában még 2 órát, mert igaz, hogy korai fekvő lennék, de azt hiszem ez a legkevesebb, amit megérdemel, hogy olyan hűségesen lesi az ajtót!! Néha kicsit azért nyűgösebb, de hát istenem... én sem vagyok éjjel 11-kor egy halasi csipke!!! Eszegetünk még valami kis nasst, aztán irány alunni. Jaj, hát ezt el kell meséljem: annyira szereti a Túró Rudit, hogy teljesen elborul az agya, ha valaki azt eszik. Mi meg gyorsan lerágjuk róla a csokit, mert azt Csib nem kaphat és dugjuk a csőre elé, hogy csípjen belőle. Le is csíp egy jó nagyot, alig bírja tartani a csőrével, hogy le ne essen. Na de a Rudi az olyan lágy, hogy felkenődik a csőre külső részére. Amikor a nagyobb darabot megette, akkor megpróbálja a kukac nyelvét kidugni oldalra, hogy lenyaligálja ami még kívül a csőrén van! Hát az egy beszarás, annyira édes, ahogy erőlködik, hogy a nyelve kiérjen odáig!!!:-))
Hát most így hirtelenjében ennyi.....sok újság nincs, olyan mókuskerékszerűen telnek a napok, kivéve ha Sáránál vagyok vagy otthon és Csibészke a vállamon ül, mert azért az az igazi!!!!!!!!!!!!!!!!!:-))))
