Többször voltam fenn Sáránál, de hát ő bizony csak alszik főképpen. Nem mintha ez baj lenne, ő még nagyon pici baba, ez a dolga.Igaziból képeket sem nagyon tudok csinálni róla, mert csak a feje búbja lóg ki a takaró alól. Nem én vagyok az egyetlen nagyszülője, Melinda szülei is pont ugyanúgy szeretik,hozzá teszem, hogy ők azért idősebbek nálunk, mondhatjuk, hogy a kisunoka igen nagy ajándék a számukra. Ők már nyugdíjasok, rengeteg az idejük. Én és mizopapa még dolgozunk, kevesebb az időnk. Nekem meg ott van Csibi is.Hát igen.... Csibi. Nem érzem úgy, hogy Sára érkeztével kevesebb időt töltök vele. Tudatosan szervezem úgy a programjaimat, hogy rá is jusson kellő mennyiségű időm. Egy ilyen okos madarat magadhoz venni nagy felelősség! Ők olyanok, mint a gyerekek.Ha egyedül vannak, akkor csak te vagy a társuk. Igénylik a szeretet, a gondoskodást, a játékot, pont úgy, mint egy gyerek. És én nem akarom Csibit becsapni, mellőzni. Boldog leszek, ha  valaha elfogad egy fs bigét, még akkor is, ha emiatt én leszek mellőzve. Ha nem így lesz,  akkor én mindent megteszek, hogy jól érezze magát mellettem. Hát ez csak egy kis kitérő volt.

Meg itt van ez a karácsonyi lóti-futi is. Nem igazán ez az advent értelme, ahogyan a mai emberek megélik. Inkább csendes és békés várakozásnak kéne lenni, beszélgetéseknek, süti sütögetéssel és ajándék készítgetéssel. Ezzel szemben ez ma már úgy néz ki, hogy még hétvégéken is vadul csörtetve a plázákban mindenki ajándékot keres és vásárol. Ezt a részét utálom. Szeretem viszont a karácsony estét,amikor mind együtt vagyunk és az utána következő napokat. Akkor már nem dolgozom, csak pihenés lesz és meglátogatom néhány ismerősömet, akik fontosak a számomra. És reggelente Csibészkét sem kell mamihoz felvinnem, hanem ha felébredtünk akkor ő is átmászik hozzánk az ágyba, Katus is le szokott jönni hozzánk és akkor ott bandázunk mindnyájan együtt.

A napokban történt: 

A konyhában voltunk, Csibi a játszóterén, de nagyon feldobott állapotban. Dani benn ődöngött a konyhában,  aztán lefeküdt középre és mindent figyelt onnan. Aztán Csib elunta, hogy üldögéljen odafenn, meg van vágva ugyan a szárnya, de lefelé tökéletesen landol. Meg már nő is neki kifelé ezerrel a tolla. Elindult és simán lelandolt a földön, pontosabban Dániel farka tövén. Szegény öreg kutya, a szemei kiugrottak, mintha kocsányon lógtak volna. Annyira megijedt, hogy még hátra sem mert nézni és teljesen megmerevedett. Csib meg, mint a kiskakas a szemétdombon, ücsörgött a farka végén. Végül Dani lassan megfordult, hogy meglássa ki az a bátor és merész, aki ilyes dolgokra vetemedik! Meglátta a tollast, hát egyből fel is ment az agyvize. Már csak arra volt időm, hogy ráordítottam szegényre, hogy kifelé, mert attól féltem, hogy odakap ahhoz a hihetelenül szemtelen madárhoz. Nézegette is a sárgazoknist enyhén vérben forgó szemekkel, de aztán csak lenyugodott!