Hát ma nem is akartam írni, mert totál tele vagyok dologgal. Ha a nap 48 órából állna, tán az elég lenne, de nagyon sok mondanivalóm van a számotokra. Először is Tinkerbell, a taiwani jákó megkerült, nagyon boldog voltam, mikor Shan Lung iméljét megkaptam. Sokat imádkoztam Szent Ferenchez, hogy segítsen rajtuk, rémes dolog volt. Kygával beszéltem és ő is mondta, hogy valami ragadozó elkaphatta és magam is erre gondoltam. Csak tudjátok, én sokat olvastam Shan naplóját és tudom hogy ők úgy éltek Tinkyvel, mint én Csibbbel és pontosan éreztem, hogy milyen lehet egy ilyen madarat elveszíteni. Aki nem kalitdísz, hanem igazi társ. Kicsit belegondoltam, hasonló szituban, hát nem tom......... biztos felmennék valami jó nagy hegyre, hogy kiüvöltsem magamból a fájdalmat!!!!!:-(((((Most azonban boldog vagyok, hogy Tinky megkerült, Shan nyargal vissza Taiwanra hozzá. És tudjátok, nagyon megértem!!!!!:-))))))
Azért is, amit most elmesélek nektek. Nagyon fáradt vagyok, sok a munka,aztán kórház, szegény mami alig várta, hogy haza jöhessen, Csib meg csak 8 óra után látott a héten. De történtek itt olyan dolgok, amiket meg kell, hogy tudjatok.Szóval mami végre hazajött. Nekem sajnos egész napos továbbképzésem volt, így mizopapa ment érte. Neki meg akkora a lelke, mintha a saját mamáját hozta volna haza. Nagyon jó ember, bár ez elsőre nem jön le róla, ugyanis nagyott hall, túlságosan hangosan beszél és mindenki, aki nem ismeri, azt hiszi, hogy valami vademberrel kötöttem össze az életem. Pedig ő a Föld legrendesebb pasija!!!!:-)))) Ha valaki hozzánk jön, mindig elmondja, persze csak viccesen, hogy ez a ganaj madár eladó. Gondolom, ha valaki egyszer azt mondaná, hogy "jó, akkor viszi", még a szeme is kiakadna. Mer akkor kivel rágicsálná reggelente a Túró Rudt, ha nem Csibivel?????:-))))))Szóval mami hazajött, Dániel, mikor meglátta 200-al jött lefelé a lépcsőn, imádja mamit, vele van egész nap és a kis tollas ganaj is. Csib, mikor mami hazaért termékenységi táncot járt a kalitban( ugyanis, papa azonnal lehozta kalitostul a nappaliba) mert mami kérte, hogy hadd legyen Csib is vele, nem csak Dániel.Aztán mikor hazaértem felmentünk mindhárman (mami, Csib és én) hogy kicsit összepakoljuk a szobát, mert ugye most a járókerettel közlekedni is kell tudni benne. Csib a vállamon ült, először le akartam tenni a kalitra, de erre ráfeküdt a karomra, szétnyitotta szárnyát és csak lesett rám, hogy nosza , simogassam. Persze, hogy nem tudtam neki nemet mondani, még mami is megjegyezte, hogy hihetetlen fazon ez a madár, nem lehet letenni!!!!:-))))) Úgyhogy az elején csak beszélgettünk és Csib végig radírozott mindenkit. Aztán csak fel kellett menni, összepakolni. Csibészkét rátettem a huli kalitra, mert az ővé ugye lenn volt és még nem volt időm elmenni, hogy vegyek neki egy másikat is. Üldögélt a huli kaliton levő ülőrúdon és elordította a boldogtalam kismadaraknak, (már ha nem tudnák) hogy ő Csiibiibiiiiiii a rettenthetetlen grál lovag, azok meg csendesen, mint a csobogó mondták a magukét. Nem akarta bántani őket, nem is próbálta, inkább csak az ülőrudon frikkfrakkolt kicsit.De nem is féltek tőle, ami óta együtt vannak már jól összeszoktak!!!! Kiporszívóztam, na akkor ordított csak igazán, mert utálja a porszívót, aztán összepakoltunk, akkor már le sem szállt rólam,hol a lábamon lógott, hol a hasamon fogta a pulovert, de ezt én imádom, aztán kicsit később elvittem alunni. De mami, mikor kijöttem tőle, még akkor is azt mondta, hogy nem is számított ilyen örömre Csibészke részéről, hogy hazajött. A kismadár vitustáncot járt a kalitban, fel-le dobálta a játékait örömében és ez nagyon jól esett mami öreg szívének!!!!!!!:-))))
