"Elnéztem ma a topikot.
Mindenki érdektelen. Elmondja a maga dolgát, de nem reagál a többiekére.
Nem alkalmasak a mostaniak, hogy kivesézzük mindenki nyűgjét-baját....
Mindig megy a vita valami szarságon, meg a sértődés, meg a kiosztás... Francba!
Olyan, mintha mindenkinek lenne egy saját topikja és azokat időrendi sorrendben egymás után rakta volna valaki...."
Nem az én soraim, de nagyon igazak. Szomorú dolog ez, hogy a topiknak manapság ilyen a kinézete.
Pedig mennyire szerettük, én magam is, ahogyan hazaértem mindent ledobtam és rohantam fel a géphez megnézni a beírásokat. És soxor könnyesre röhögtük magunkat, de ami a legfontosabb, hogy együtt sírtunk és együtt nevettünk. Ennek mára vége, valószínüleg a mi hibánk is, mert a sok elfoglaltság miatt ritkábban járunk fel. Aztán aki meg felmegy, körülnéz, látja, hogy senki olyan akivel értelmes szót lehetne váltani és akkor hagyja az egészet a túróba. Én személy szerint a kis képregényeket imádtam, amiket a többiekkel versengve csináltunk. A legnagyobb bubus ebben Sipirc volt, Macka és én. Már soxor hazafelé azon járt az agyam, hogy miféle jó kis témát lehetne feldobni és így született a dr. Jekyll és Mr. Hyde vagy amikor Mili lovag szerelmes üzenetet küldött szíve hölgyének, Zorrónak, meg amikor Somaapu két kismadarát összeskettem. Jaj, de jó is volt..... izgulósan megcsinálni, aztán várni, hogy a többiek mit szólnak és a végén persze belül nagyon büszkének lenni, hogy tetszett nekik. Olyan kevés öröm van ebben az életben, ez pedig igazán az volt a javából, minden hátsó dologtól és anyagi érdektől mentes. Nem lehet, hogy ennyire ellaposodjon ez a dolog is..... a francba............!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Megcsináltuk a másik topikot is a networkon, oszt a kutya sem jár oda. Én az elejével szépen feljártam naponta, de már meguntam, hogy mindig csak egyedül voltam fenn. De nem is kéne más, ide kell visszajönni mindenkinek, mert ez is a mi helyünk... a grund.. Mert kell egy csapat, aki szeretetttel, de kritikusan megmondja a véleményét, segít, ha baj van, veled örül és veled sír az élet dolgain. És nem csak a madárkáink kapcsán, hiszen nagyon sokféle témában cserélgettük az eszmét, minden belefért a "papagáj" címszóba!:-)) Emberek, hát ne hagyjuk....... ez a topik a mienk is, szeretjük, ne hagyjuk elsorvadni és ostoba dolgok felé elmenni. A mi időnkben minden madár értékes volt, ha jákó, ha törpe, ha huli, ha szenegál, ha fs. Minden madárnak tudtunk örülni, sztorikat és képeket kérve a gazdától, hogy aztán azon mulathassunk óra szám, hogy kinek mit tud a madara, vagy vadul próbáltunk segíteni, ha baj volt. lehet, hogy csak egy jó szóval, de az is fontos volt annak aki kapta!
Nekem mindenesetre nagyon hiányzik, hiányoznak Sipirc jó kis képregényei, Macka humora, Kyga schlagwortjai, Bout okos bejegyzései Bcyke megfejthetetlen, háromszorolvasós esszéi.... és sorolhatnám a teljesség igénye nélkül.....
Szóval????????????? Megpróbáljuk???????????????????????? Hajráááááááááááá!!!!:-)
puszi
feketesapkás mizo
