Közeledik a nagy nap. November 12. Az első évfordulónk. Nem is tudom, mivel kéne meglepnem, de majd kitalálok valamit, had örüljön a kis tollas szíve. Nagyon hamar eltelt és remélem, hogy még nagyon sok ilyen szép évünk lesz együtt.

Az utóbbi időben egyre jobban vonzódik valamihez. Imádja és töméntelen mennyiséget képes magához venni belőle. Mondtam is Kygának, hogy valószínűleg valami pitbull reinkarnációja lehet, mert ha meglátja, nem tud magának parancsolni. Elkezdi enni és közben gladiátorkutyát megszégyenítő hangon morog hozzá. Ez a csont. Ezzel kapcsolatban mesélném el most nektek Csibészke legújabb rémtettét.

Vasárnap történt, csirkepörkölt volt azt ebéd nokedlival. Mizo papa nagytakarítást csinált a garázsban és a dühöngőben, ezért ő később ebédelt, mint mi és a tetejébe be is vitte az ebédjét a nappaliba, mert közben valami fontos meccs volt a tv-ben. Már megeszegette a csirkecombot, csak a csont volt a tányérján meg egy csomó nokedli, mikor valahogyan pont arra kerültünk a tollassal. Leültem az ülőgarnitúrára és Csib, aki addig békésen ücsörgött a vállamon kibökte a tányéron a csontot. Hja.... ilyenkor olyan a szeme, mint a sasé! Azonnal nekiindult, lemászott a vállamról, át a combomon és a térdemen, fel az asztalra és mindenen keresztül, mint azok a bizonyos harci elefántok anno Hannibal. Aztán gondolkodás nélkül bele a tányérba, térgyig állt a pörköltes nokedliban, de őt ez sem zavarta, csak a csont sziluettje lebegett a kis bőrős szeme előtt. Határozott mozdulattal megfogta a csontot, kiemelte és mint aki jól végezte dolgát visszaindult. Kifelé a pörköltes nokedliból, végig az asztalterítőn, egyenesen fel az egyik kedvenc asztaldíszére, amire fel szokott telepedni és úgy üldögél. Most is üldögélt, csak közben hangos morgás kíséretében rágicsálta a csontot. Szegény papa kővé dermedt, még a kanál is megállt a kezében, a szeme meg kigúvadt a döbbenettől ekkora hatalmas szemtelenség láttán. Az asztal másik végén meg Dániel törölgette a szemét és csipkedte magát, azt gondolván,hogy esetleg rosszul látta a történteket. Mert az asztalról bármit elvenni, az tiltott dolog az állatoknak. Ez a kis tollas ganyé meg jó magasról tojt erre! Megszerezte, amit akart. Boldogságos képpel rágicsált, de mikor a kutyára nézett, még a szeme is összeszükült az irígységtől. Hát ilyen, mindenre képes, ha a zuzájáról meg a begyéről van szó!!!:-)) De én akkor si imádom, legfeljebb az abroszt majd kidobjuk, nem klöpli csipke volt szerencsére!!!!:-)))