"Lehet feketesapkás nélkül élni, de minek!" (K.G.)

Már megint le vagyok maradva. Annyira jól telt a hétvége, hogy igaziból semmi indíttatásom nem volt, hogy a gép előtt rostokoljak. Amikor már jó meleg volt kinn, akkor egyszerűen kihurcolkodtunk, Csib és én és amennyit időt csak lehetett kinn töltöttünk. De vegyük sorra a dolgokat.

Péntek: Csib simán becuccolt a hordozóba és meg sem álltunk Kygáékig. A hangulat a régi, csak ülünk és csendes szeretettel hallgatjuk a másik mondanivalóját, játszunk Csibivel, aki mostanában egyáltalán nem olyan izgága, mint régen. El is határoztuk, hogy kihasználjuk még ezt a gyönyörű őszi időt és elmegyünk valamelyik arborétumba kicsit sétálni, energiát gyűjteni a hatalmas fáktól, elbúcsúzni az ősztől! Persze a tollast is visszük magunkkal, hadd művelődjön ő is!! Végül is sosem látott még erdőt, patakot, rétet. No majd meglátjuk!!!

Szombat: Ketten voltunk otthon, a család többi tagja halaszthatatlan dolgait intézte (beindult a bowling szezon, a papa már versenyekre jár, Katus meg állandóan kajtat valamerre, hol korrepetál matekból és kémiából, hol csak bulizni mennek a többiekkel. Ahányan vannak, annyiféle egyetemre járnak, muszáj összfutniuk időnként és összevetni a tapasztalatokat. Remélem, sokáig megmaradnak egymásnak, olyanok most mint a kiscsirkék, állandóan együtt vannak, hogy ne veszítsék el egymást!!:-) Mi meg ketten vagyunk.

 

                                                                                                                      Jó ez így, tele van a fejem gondolatokkal, Csib rátelepszik a felhúzott térdemre tollászkodni, ilyenkor szereti, ha nem zavarják, én meg közben agyalok. Igazából ez nem olyan ideges agyalás, inkább békés és boldog. Ezért aztán igen jól elvagyunk kettecskén. De azért a házimunka is halad. Porszívózás: na azt utálja és minden erejével igyekszik túlordítani, nem is bánom, hadd kiabáljon (csak ne a vállamon ülve, mert az konkrétan roncsolja a hallószerveimet). Most, hogy a szárnya kicsit meg van kurtítva, már nem kell mindent csukni, süt be a napocska a nyitott teraszajtón, meleg van tőle és jól érzi magát, ráteszem a nyitott kalit felső ülőrúdjára és onnan kiálltja világgá, mennyire utálja azt a nagy dög porszívót.:-) Papa szerint már a sarokról tisztán lehet hallani, amint véleményt nyilvánít a háztartási gépekről. Ebédfőzés: gyorsan igyekszem megcsinálni, közben egy kis mosogatás, ő  a karomon járja a táncot, mikor meglátja, hallja a vizet és persze ahhoz is énekel. Délután dolgoznom kellett menni, ebéd után gyorsan beszaladtunk még letusolni, mielőtt indulok. Csib felül a zuhanyfülke tetejére, én hamar zuhanyzok. Aztán elhallgat, felnézek és látom, hogy már felvette az ugró testhelyzetet és bumm, rá a vállamra. Fürödhetnékje támadt. Ráültetem az ujjamra, hogy ne verje közvetlenül a víz ereje és csorgatom  a hátára. Nem tudom leírni az arcát, hatalmasakat pislog a kis bőrredős szemeivel, láthatóan nagyon jól esik neki a fürdő. Kinyitja a szányait, egyet-egyet forog, hogy mindenhol érje a víz. Már nem ordít csak élvezi a kellemes masszirozást, ahogyan a hátát simogatja a víz. De nekem már mennem kéne, neki viszont esze ágában sincs odébbállni, hogy jelezze, készen van. De muszáj!!! Kiveszem, felültetem a törölközőtartó tetejére, gyorsan összerendezem magam. Kirohanok a gépért és készítek néhány fotót a torzonborz, vizes kismadárról.                                                                                                                    Szinte mosolyog a képeken olyan jól érzi magát. Odatolom a kalitot a csukott erkélyajtó elé, ezerrel süt be a nap és a csuromvizes Csib ott rendbeteheti a tollait, mert ilyenkor egy kicsit sem tud repülni, az üveg viszont még jobban felerősíti  az őszi nap erejét, lehet egy kicsit szolizni fürdés után!!!:-) Későn érek haza, felszaladok érte mamihoz. Látom, hogy már vár. Kicsit elbóklászunk még a hálóban, aztán egyszercsak cuccol a kalitjába befelé aludni.

A vasárnap is ilyen boldogságosan telt, hiába no, nem tudjuk elunni egymást!!!:-)

                                                                                                                      már Dániel is csatlakozott hozzánk rövid kis kerti sétákra, gyanakvóan nézegetve a tollast, de mióta nem repdes 5 centire az orra előtt, nem tekinti első számú közellenségnek.

 

 Csibi viszont érdeklődve nézegeti, engem meg kitör a frász, hogy mikor ugrik rá a hátára, mert kitellik tőle, annyira nem fél a kutyától. Feltöltődtem, jöhet a következő heti robot!!!:-))

Szombaton gyönyörű idő köszöntött ránk. Mindent előkészítettem a társaságnak, a kaja is hamar elkészült és vártam őket. Szokás szerint Kygáék érkeztek először, ez így is volt megbeszélve. Indultunk volna kifele, Csibre kellett volna csak ráadnom az aviátort, kicsit nehézkesen ment, mert már régen nem volt rajta. Sajnos, nagy hátránya, hogy a tollait a mellén összetöri és ettől mindíg olyan hiányos és csúnya ott a tollazata. Ezért most nem használtuk egy darabig, hogy nőhessen a mellén a toll rendesen. Ráadtam kisebb-nagyobb nehézségek árán, ami azt jelenti, hogy a fejre való feltétel a legmacerásabb része a dolognak. Aztán a többi már normálisabban megy. Rövid értekezeés után azonban kitaláltuk, hogy Kyga megvágja kissé a szárnyait és akkor nem kell az aviátorral veszkődnünk, Csibi viszont kijöhet a kertbe bármikor, mert ott meg nagyon szeret lenni. Én a lábát fogtam, Kyga a szárnyát nyitotta és Kyga párja szépen megvágta a szárnyát. A tollak érzéketlenek, fájdalmat nem okoztunk neki. Megpróbáltuk még ott a szobában, hogy hogyan tud landolni, látszott, hogy szépen földre ér és nem pofára esik, így aztán indulhattunk kifelé. A buli jól sikerült, talán a múltkor kicsit jobb volt a hangulat, de hát ilyen van. A sütik finomak voltak, a leves is jól sikerült. El is üldögéltünk kinn vagy 8 óráig, akkor már hűvösebb volt az idő és a társaság hazaindult. Csibit már olyan 1/2 7 körül bevittük, a nappaliban üldögélt mizopapával és tv-t néztek. 

Vasárnap Pesi jött hozzánk, mert fenn volt Pesten egy pár napot és a papagájéhségét csibivel csillapította.:-)) Kyga figyelmeztetett, hogy nagy valószínűséggel a szárnyvágás után kis ideig sértődött lesz aztán majd megenyhül és újra a régi Csib lesz. A papagáj sértődős népség, emlékszem, hogy Milikém is időnként úgy nézett rám, mint a véres kardra ha valami miatt dulifulizott. És ez pontosan így is történt, úgy is mondhatnám, hogy nem voltunk vasárnap beszélő viszonyban Csib és én. Ha mentem felé, egyszerűen hátat fordított, mintha ott sem lennék. Nem mondom, hogy jól éreztem magam a bőrőmbe.... Pesinak viszont nagyon örült, ettek egy kis levest együtt, aztán már ezerrel mászott is a szájába meg tyutyorgott neki. Legalább volt valaki, akivel szívesen játszott!! A nap egyébként nagyon jól telt, kinyitottuk a nagykalit tetejét és Csib egész nap kinn lehetett. Ha akart bement enni-inni, ha meg arra volt kedve akkor a kaliton mászkált vagy a földön randalírozott.Meg persze játszott Katussal meg a barátnőivel. Érdekes módon, így már Dánielt sem zavarta (utálja, ha előtte röpköd és akkor mindíg utána is akar kapni), Csibi szeret a földön mászkálni és ettől az öreg kutya sem kapott idegrohamot, csak nézegette, hogy mit figurázik a földön.

Hétfőn reggel még a hálókalitból is alig akart kijönni, akkor már egy kicsit el voltam keseredve, de viseltem a dolgot amúgy "férfiasan" hiszen én kerestem magamnak. Végül csak kivettem, megetettük a kicsiket és ő is bement az oviba. Mami azt mondja, jókat játszott egész nap. Különösen azt a hajókötelet szereti, amit Longitól kapott, nagyon jókat szokott vele játszani, fejjel lefelé lógva játszik a többivel ami ott lóg a kalitban. Este hazaértem és valóban, a mérge már enyhülőben volt, jött, játszott, megtámadta a kezem és etetett meg táncolt. Ezek a legbiztosabb jelei annak, hogy szent a béke. Jó sokáig kinn játszottunk, kicsit eszegettünk, én pedig kezdtem megnyugodni.

Kedd reggel pedig megint maga volt a boldogság: első szóra jött kifelé, elmentünk fürödni, aztán leültünk a nappaliban. Ő az ujjamon ült, felém fordult és elkezdte halkan a mondókáját. Tüneményesen motyogott, papa ott ült mellettem és hallani véltük  a "szia, mi van, Csibi, puszi"  szavakat és persze jókat cuppogott is hozzá!:-)) És papa nem mondta, hogy képzelgek vagy hogy ő nem hallotta!!!:-))) Nagyon-nagyon boldog voltam, hogy vége az "örökharag"-nak és Csibikém újra a régi. 

 

Először nem is akartam írni erről a dologról. Arra gondoltam, hogy esetleg visszataszító lesz némelyiktek számára. Aztán az jutott az eszembe,m hogy ez olyan hihetetlen élmény volt, hogy mégis meg kell osztanom veletek. Igaziból csak Kygáéknál meséltem erről két hete. Mindenesetre ezt a fejezetet csak olyanoknak ajánlom, akik úgyanúgy mint én, egész szívükkel szeretik a papeszokat, ezeket a csodás, intelligens, saját személyiséggel rendelkező madarakat. Régebben mondtam egyszer, hogy nagyon sajnálom azt az időt, amikor nem volt madaram és nem élhettem át ezeket a szuper dolgokat, amikben most részem van, de ez valószínűleg nem így van. Már inkább úgy mondanám, hogy most jött el az idő, amikor megtehetem, hogy papagájt tartsak, mert a gyerekeim már felnőttek és az összes felszabaduló energiámat a madaramra zúdíthatom, amit ő szívesen elfogad. 

Csibészke nagyon szeret engem, ennek már ezer jelét adta. Amikor hazaérek a boldogságtól azonnal táncolni kezd, feltelepszik a vállamra és onantól már az egész napunkat együtt töltjük. Tudom én, hogy az az igazi, amikor napirendje is van a madárnak, de nálunk ez sajnos a munkám miatt kivitelezhetetlen. Nálunk az a napirend, hogy nincs napirend. Meg hát az az igazság (éppen Sipirccel beszéltünk erről) hogy nem is bírnám ki, hogy én otthon vagyok oszt ő meg fönn punnyad a kalitban, mer még nincs 6 óra és nem lehet kivenni. Ettől függetlenül nem ordít, mint egy ááállat egész nap, mert tudja, ha megjövök az az első, hogy nyargalok fel érte. És lehet az 1/2 10 is amikor hazaérek, ő ül a rúdon, szembe az ajtóval és várja hogy jöjjek, mert tudja, olyan nincs hogy ne vigyem le magamhoz. Már a kocsim hangját is megismeri, Mami mondja, hogy ha állok be a garázsba ő már izgatottan fészkelődik a rúdján.Kicsit keszekuszán élünk, de látom, hogy ez máshol sem akadály. Anyámlánya például kifejezetten éjszaka jár haza, mert vendéglátós és Csiri olyankor ébren várja, akkor játszanak és amikor lefexik aludni a kis aratinga odabújik a talpához és úgy alszanak kettecskén.Arról már nem is beszélve, hogy ott a kalitajtó állandóan nyitva van, mégsem tesz kárt semmiben, sem a lakásban sem az egyéb lakótársakban.A hangja pedig nagyon pianó, nyilván, ha nem így lenne a szomszédok már erősen jeleznék. Én magam sem gondoltam régebben, amíg meg nem tapasztaltam, hogy micsoda hihetetlen alkalmazkodóképessége van a papeszoknak és még most is soxor ámulok és bámulok, amikor ilyeneket hallok, hogy hát hová lehet ezt még fokozni...??!!

Na szóval vissza a tárgyra! Kb. két hete történt, este a konyhában matattunk, aztán csak leültem kicsit nézni a tv-t és Csib a  szokása szerint a vállamon ücsörgött. Egyszer csak elkezdett táncolni leeresztett szárnyakkal, ami tudvalévő az udvarlás. Aztán meg akart etetni azzal a fehér kis hurkával, ami a bögyéből jön és hát mondhatni, hogy elég undi dolog. Legalább is nem kifejezetten gondoltam begyben puhított magot vacsorázni!:-) Aztán hirtelen beugrott a szikra és az asztalon lévő diákcsemegéből kivettem néhány olajos magot, megrágtam és én kezdtem el etetni őt. Nagyon érdekes volt a reakciója, megmerevedett és a fejét oldalra hajtva mereven nézett percekig. Egészen komolyan, fürkészően. Valami ilyesmi lehet a bevésődés pillanata, nem tudom, csak így gondolom. Egészen vesébe látó volt a pillantása. Aztán pár perc elteltével elfogadta a számból a felkínált kaját.Közben pedig halkan a magot kérő fióka hangját hallatta. Lehet, hogy kissé hülye vagyok, de ez nekem hatalmas élmény volt, hiszen két egészen más lélek találkozását éltem át. Nem is tudnám igazán mással illusztrálni, mint az egyik kedvenc képemmel:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így közelítünk egymáshoz, két teljesen különböző faj,  egyre jobban és jobban, tiszteletben tartva persze a másik egyéniségét is ! Csodálatos dolog!!!:-)) Még most is könnyes lesz a szemem, ha eszembe jut, annyira a hatása alá kerültem.Azt a kíváncsi, fürkésző, szeretettel teli pillantást soha nem fogom elfelejteni!! És boldog is vagyok tőle, nagyon. Elfogadott, mint a saját fajtáját, a párját.

 

Na most meg vidám dolgokat mesélek: szombaton megint papeszos buli lesz nálunk, jön a banda egy kis dumcsira. Már előre várom, készülök és nagyon örülök, hogy még az időjárás is a mi kedvünket keresi. Persze majd mindenről beszámolok képekkel illusztrálva.

 

 

Kedveseim!

Emlékeztek ugye még a 2006. november 12.-i beírásomra:

 

Jó estét!!! Most én is mesélek nektek, egy madárkáról akinek nem volt gazdája akit szeressen és aki őt is szeresse!!! Kis homeless volt de nagyon várta hogy találkozzon az igazival!!! És úgy is lett, jött egy asszony akinek már ugyan 6 madárkája volt de a Sors úgy akarta hogy egyik sem volt olyan szelíd amilyet szeretett volna. És most itt ül a madárka vállamon, (pötty, pötty- ez a könnyem volt) és mától ő is a mi családunk teljes jogú tagja!!És végül de nem utolsósorban szeretném megköszönni annak akinél megmérettettem és megfelelőnek találtattam!!!szép mese volt?

és az első képekre???:

 

Ahogy sete-sután fogtam, nem is nagyon mertem hozzányúlni, na nem tőle féltem, csak hogy nehogy valami rosszat csináljak, hogy baja legyen. Szóval ez úgy volt, mint a mesében, Kygáéknál ültünk és mondta, hogy kiveszi a kicsit játszani.Aztán egymásra néztünk aztán felült a kezemre és ott is maradt. Kyga elmondta, hogy a kismadár eladó, a gazdája vitte el neki, problémák voltak vele és szeretné eladni. Azt is elmondta, hogy 18 hónapos és tudni kell róla, hogy nem fogad el tojót társául. Hazarohantam mizopapához és előadtam rögtön a dolgot, a szülinapom is éppen akkor volt, elmondtam hogy én semmi mást nem szeretnék csak ezt a kis zöld úszómestert, mert megbabonázott. Aztán indultunk is vissza Csibészkéért.És utána is......... Hát fogalmam sem volt, miképpen kell együtt élni egy ilyen kis tollgéppel, hiába volt 6 madaram, ők nem igényelték azt a fajta törődést amit Csibészke nagyon is. Kyga jópárszor megmutatta, hogyan fogjam meg, de olyan ideges voltam, hogy csak néztem ki a fejemből, szinte el sem ért a hangja az agyamig. Valószínüleg voltak dolgok, amiket 12x megkérdeztem tőle, de ő nagyon türelmesen elmondta még 13x is.És az első napok.... mit bénáztam össze, rettegtem, hogy valami baja lesz, ezt utoljára az első gyermekem születésénél éreztem, ezt az örökös aggódást, hogy nehogy valami baj legyen, mikor Katus jött akkor már ura voltam a dolgoknak:-).... aztán ez a kis vacak megtanított, hogy hogyan is élhetünk együtt a legnagyobb szeretetben és megértésben.Megtanultam hogy olvassak a testbeszédéből és a hangjából.Erre Kyga tanított, hogy ne tegyek mást, csak figyeljem a madarakat. Ma már tökéletesen tudom mikor hagyjam békén, mert éppen tollászkodna és jól el van magában, mikor akar játszani vagy rendetlenkedni, mikor esne jól neki egy kis fürdés. Csodálatos dolog ez, hiszen beszéd nélkül is értjük egymást. Olyan mint egy kisgyerek, mindent elmagyarázok neki és állandóan beszélek hozzá. Ha mérges vagyok rá azt is a tudtára adom, ezért már tökéletesen tisztában van a "nem szabad" szavak értelmével, más kérdés, hogy erre hevesen elkezd bólogatni, de ha elfordulok, többnyire ott akarja folytatni a rosszalkodást, ahol abbahagyta. És eltelt 10 hónap, olyan mintha tegnap történt volna. Rengeteg kalandunk volt, sok közös élményünk, a barátaink is megszerették a kis szarost. Ha jönnek, az az első ha belépnek, hogy hol van Csibi és ha hívnak minket mindíg hozzáteszik, hogy persze őt is vigyük magunkkal. Szereti a vendégeket, félelem nélkül közelít hozzájuk, hiszen sosem bántja senki. És nyár közepén az egész koronájaként megajándékozott a feltétel nélküli bizalmával, megengedte hogy hámot tegyek rá. Ragaszkodik hozzánk, kiharcolta magának, hogy leköltözhessen a mi hálószobánkba és azóta a hangját sem lehet hallani, amíg mi fel nem kelünk mizopapával, sőt - szegény néha toporogva - de kibírja, hogy a reggeli nagy kaxit csak a játszóterén engedi el, így gyakorlatilag a hálókalitból csak a leszóródott magvakat szoktam 1 héten 1x kidobni. Nem is tudom, hogy a sok eseményből, ami velünk történt és történik melyiket emeljem ki. Esténként ha tv-zünk, mint a kisgyerek ő is odabújik közénk és vég nélkül simogattatja magát.... ha mizopapa hazaér futólépésben szalad hogy megpuszilgassa (amit a papa már egészen jól megszokott, csak mindíg zavartan vihog tőle:-)), Katust meg egyenesen imádja. Hogy az a legújabb szokása, ha szárítom a hajamat felül a fejem tetejére, hogy a kis tollas popóját melengesse a hajszárító, nemhogy nem fél tőle de még közben a hajamat is fésülgeti a csőrével. Csudás ez a kismadár! Minden nap tud valami újat, kedveset adni. És nagyon sok új barátot is szereztem általa, ami szintén nagy dolog  a mai világban....

Szeretném ezért először a Kygának és a párjának megköszönni a szeretetüket, a türelmüket és a barátságukat, valamint topiktársaimnak, hogy amikor az elmém zöld-sárgába borul és történetek meg képek százaival ostromlom őket, ilyen türelmesek és megértőek velem.

puszi mindenkinek

mizo

  

A péntek csudijól telt a rehabilitáción!!! Mindketten, Padlásszoba is és én is teljesen felüdülve távoztunk, persze nem véglegesen, alig várjuk a következő pénteket!!!:-))

Szombat: a délelőtt rumlis, piac, bevásárlás, aztán gyors ebédfőzés és utána egy kis csendespihenő, mert hosszú volt a hét.Aztán a kis gazfickóval és Katussal be a nappaliba, összebújunk hárman, mint a koszos malacok. Megnézzük a "Nemzet aranyá"-t , szeretjük, mert ez egy olyan kellemes film. Közben Csibi hol rajtam, hol Katuson fetreng, hason, háton ahogy csak jól esik neki, na meg egy kis szelid bírkózás aztán így el is telik az idő és vége a filmnek. Aztán még beszélgetünk - Csibi közben el-el mászkál mindenfelé - megnézzük a friss AVON katalógust és kielemezzük, melyik szemkence állna jól a leány szemeihez. Szinte egyszerre hasít belénk a felismerés........... túl nagy a csend!!!! Hol a madár????!!!! Fennt nincs, mert azonnal körbenézünk, na akkor talán a földön!! Hasra vágom magam és vadul pillázok, merre van a kis gazember!!!?? Megvan!!! A dohányzó asztal alatt dícséretes buzgalommal aprogatja miszlikbe mizopapa szinte vadonatúj Budmil habpapucsát. Ezenközben ártatlan pillantásokat vet rám, hogy na ő most milyen ügyes!! A lecincált darabokat még nem tudni mért de konfettivé darálja a csőrével. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Már vetődök is, hogy visszaszerezzem, de a kis kópé, ártatlan gyermek csak felkapja a könnyű papucsot és odébbszalad vele a rettenetescsámpáival! Megölöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!Papagájbecsináltat csinálok belőle!!!!!!!!!!!!!!!! Másodjára sikerül a papucsot megszereznem, rémülten nézegetjük Katussal, hogy mekkora a kár, mert a papa rendkívül háklis a dolgaira, mindenre nagyon vigyáz. Kicsit megreszelgetjük a szélét, próbáljuk az eredeti állapotot visszaállítani. Én meg közben megfogom a tollast és alaposan megmosom a fejét. Vadul cuppogtat, dobálja a puszikat és olyan "Mit izélsz má??? Gyere adjál egy puszikát!"  fejet vág és nagyon nem veszi a dolgot a szivére! Ekkor megjelenik mizopapa, idiótán vigyorgunk rá. Hát mit mondjak, a papucsát keresi.Teljesen lezserül válaszolunk: hát biztos itt hagytad valahol! Papa belebújik a papucsba, kisétál a nappaliból mi meg a megkönnyebbüléstől sóhajtva zuhanunk egymásra!!!:-))

Akkor is nagyon boldogságos volt a délután, még ezzel az apró bosszúsággal együtt is. Csibi is elfáradhatott, mert este, amikor bementünk a hálóba aludni önként és dalolva becuccolt ő is a saját kis hálókalitjába!!!:-)))) Emelte a lábát és elhelyezkedett az éjszakai pihenőhöz. Mer így nagyon jókat alszik ő is, csak egy a lényeg, hogy ha kiles, minket lásson magamellett. A családját.     

Boldog idők járnak Csibire. Mivel Katus otthon fexik a lábával, egymásnak adják a barátnői a kilincset. Nincs este, hogy ha haza érek ne találnék ott valakit. Én meg persze rögtön lehozom a kis gazfickót, aki aztán válogathat a jobbnál-jobb bigék között. Barna, szőke, vörös és mindnek hosszú a haja, lehet fésülgetni, meg Katuson is randalírozni, etetni őket, simogattatni magát!!:-)) Hát Harun Al Rasid kalifa érezhette így magát a háremben!!!:-)))Aztán tele vannak éxerrel (én nem hordok semmit) szebbnél szebb gyűrűket lehet piszkálgatni no és az asztal tele van tiltott nasival!! Csak azt nem tom, honnan  a túróból tudja, hogy mellik zacskóban van az édesség?? De tudja és amúgy intravénásan szivattyúzza kifele belőle!! Szivattyúzná ,de akkor jövök én, a gonosz és irígy, aki szegén kis papeszgyereket elhajtja onnan, de vitatkozni nem mer, csak mérgesen motyog rám!!:-))

Szombat reggel csak ketten voltunk fenn Csibbel, megfőztük a kávét és ücsörögtünk a nappaliban, mikor mami lejött és kérdezte, hogy nem megyek-e ki vele a kertbe kávézni. Mutattam neki, hogy Csib a vállamon trónol, mire azt válaszolta, hogy adjuk rá a hámot oszt menjünk ki azzal. Úgy is történt, most már szinte egy perc alatt rá tudom adni Csibire, nem mondom, hogy szereti de elviseli és aztán nyargaltunk ki, azt meg igen szereti.Ahogy ott üldögéltünk, eszembe jutott hogy le kéne szedni a musikról az elhalt virágokat, hát megindultam Csibbel a vállamon leszedegetni. Nagyon jól elvolt, időnként be akarta kapni a virágokat, de szépen végigjártuk az összes ládát. No akkor meg az jutott az eszembe, hogy meg is kéne locsolni. Szépen leballagtunk a garázsba, feltettük a slagot és elkezdtünk locsolni. Csibi azonnal nekikezdett a vizidalnak, nagyon aranyos volt és nem is túl hangos. Meglocsoltunk mindent, aztán ahogy mentünk lefelé a lépcsőn a teraszról a lecsöpögő víz a hátára folyt. Kitárta a szárnyát és élvezte a vizet. Később rárepült a fenyőre és megvizsgálgatta a tüskéket, aztán le a földre és megindult a slag felé. Én meg ahogy a kezemben volt a pisztoly átállítottam sprickolósra és jól megöntöztem a virágok között álldogáló Csibit is. Nagyon aranyos volt, csak pislogott mint a béka a miskolci kocsonyában. Aztán felült a vállamra, jól rámrázta magát és elkezdte a tollait igazgatni. Járkáltunk még az udvaron, kiálltunk a napra is kicsit hadd száradjon végül szépen beballagtunk a lakásba. Kb. 2-2 1/2 órát voltunk kinn együtt. Egészen eufórikus hangulatban leledztem egész nap, annyira meglepett és jól esett hogy ilyen szépen el tudjuk tölteni kinn az időnket együtt és utána is, már reggelit a pulton kapott (magot meg gyümölcsöt) mert fel sem vittem a kalitjába. Amíg takarítottam, meg főztem ott sertepertélt körülöttem. Télleg csak volt a kalit, hogy legyen. Aztán délután betettem mert el kellett mennem. Máriabesnyőre indultunk Melindával az esti misére. Nem véletlenül mentünk ide, Ferenckével volt egy kis beszélnivalóm.

Már soxor jártam itt, mégis mindíg valami meghatottság fog el ha ide betérek. Talán azért mert olyan kicsi, meghitt, a szerzetesek mindíg nagyon emberiek és barátságosak.  A templom hajójában egy csodálatos freskó látható: Szent Ferenc megszelidíti a farkast. És ott ül Ferencke, a farkas az ölébe hajtja a fejét és körülötte állnak az állatok. Egy kecses őzike és rengeteg madár, hiszen ő az ég madarainak szentje. Én pedig meg szerettem volna köszönni neki, hogy a madarai közül a legédesebbet elküldte nekem. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen az, hogy mi Csibivel összetalálkoztunk. Valaki irányította, hogy megtalálhassuk egymást. Szép volt a mise,minden családtagomnak (a kisunokámnak is)  és a barátaimnak is egészséget és boldogságot kértem, külön imádkoztam is Ferenchez és kértem, hogy jelezze valahogy, hogy elért a szavam hozzá. A mise végén még körbesétáltunk és én mécsest akartam gyújtani de sajnos nem volt. Aztán szinte varázsütésre megérkezett, meggyújtottam, felnéztem és Szent Ferenc szobra előtt álltam. Neki gyújtottam a mécsest és ő jelezte, hogy elért hozzá a szavam. Nagyon boldogan mentem haza. Rengeteg minden kavargott bennem, ötletek, hatalmas boldogság és nyugalom.

Vasárnap reggel már korán fenn voltam, mert a tegnapi nap után ma egy próbát szerettem volna tenni. Izgatott is voltam, mikor Csibire ráadtam a hámot és indultunk. Ráültettem a vállamra, beültünk a kocsiba és irány a munkahelyem mackát és kutyát etetni. Ez volt a nagy próba, azt kértem szombaton Ferenckétől is. Szépen beautóztam a vállamon Csibészkével, aki csendesen nézegetett mindent, nem félt semmitől, sem az autóktól, sem a buszoktól vagy a villamostól. A mackák már éhesen vártak, Csib tudomást sem vett róluk és ők sem próbálták becserkészni, pedig aktívan vadászik mindkettő. Sőt Málnás kutyától sem ijedt meg, a tekintélyes külseje és az öblös hangja ellenére sem. Mindenkit elláttunk, ittam egy finom kávét és ahogy jöttünk, husss hazaautóztunk. Kinyilt a világ, már nincs olyan hely ahová ne tudnánk eljutni ketten ha akarunk és ha papagáj oda vihető!!! Csodálatos dolog ez mindkettőnknek!!! Nem hiszem hogy van még egy madár aki ekkora empátiával lett megáldva!!!:-)) A kicsi sárga-zöld sárkányka...........:-))

Ma hétfő van, reggel szokás szerint végignéztem a leveleim és az oldalakat, ami érdekel. A levegőm is elállt a networktől, kétszer kellett elolvasnom, hogy felfogjam és utána csak ültem és a könnyeim csorogtak. Goldy nincs többé, az éjjel átment a Szivárványhídon! Nagyon beteg volt és már régóta, de a gazdái iránti szeretet életben tartotta. Ők pedig mindent megtettek, hogy valamelyest jobban érezze magát.Nem volt epéje, minden rendű és rangú papagáj elüldögélhetett rajta, ihatott a vizéből sosem akarta bántani őket! Csibi még pénteken is nagyon pofátlanul belemászott a vizesedényébe mert szomjas volt és ő zokszó nélkül félreállt, hogy a madárka ihasson.Először nem is vettem észre a szöveget, azt hittem kyga csak a képeket rakta fel aztán megláttam a kép tetején. Egy nagy gombóc van a torkomban, ülök a gép előtt és megpróbálom a szomorúságot kiírni magamból. Mért van az, hogy amikor úgy érzed, minden rendben van, jól mennek a dolgaid akkor gyorsan történik valami, ami megint padlóra tesz???????:-(((

 

Goldy emlékére!

Mindíg én kelek először, teát főzök a papának, aztán előbb-utóbb ő is kel. 27 éve van egy szokásunk, amikor felkel szélesen megöleljük egymást és egy nagy cuppanós puszit nyomunk a másik arcára. Most is. Aztán szárnysuhogás, Csibi a karomra repül papa feje mellé, hangosan cuppogtat és a kis fejét vadul fúrja kettőnk közé. Mer ő is itt van, nem hagyhatjuk ki semmiből..... :-)))) Hát nem is akarjuk, kap puszit ő is bőven!!:-)) Csak papa válla rázkódik, ahogy vihog a kis féltékeny disznón!!

Már csak a tüzijátékot várjuk a tv-ben papával. Ő elnyúlva nézi, én ülök és Csibi a térdemen tollászkodik meg nézeget. Néhány napja pont így néztem egy filmet a NG-on és esküdni mertem volna hogy Csib velem együtt nézi a grizzlyk életét. Nagyon figyelt, teljesen lekötötte a tv. Most azonban csak a tollai érdeklik , illetve azt is elúnja egy idő múlva és elkezd rajtunk vándorolni meg radírozgatni. Papa mellett ott van az ülőgarnitúrán a kuckója, amit egy macskától örökölt. Be is néz és felfedezi, hogy ott van benn egy sárga üdítős kupak, hát be is megy megnézni. És innen indul a dolog, mint a kisgyerekek, elkezd játszani a kupakkal, kihozza, beviszi, forgatja, leteszi. Hanyattvágja magát és a csőrével meg a lábával zsonglőrködik, csak időnként kijön megnézni, hogy ott vagyunk-e még vagy esetleg elmentünk és őt ott hagytuk egyedül! Később már csak a fejét dugja ki, hogy papa ott van-e még mellette. Aztán kijön, a csőrében a kupakkal, megmutatja papának, olyan " Idess, mi van nekem!" fejjel. Leejti, papa visszadobja a kuckóba és játszanak immár ketten együtt. Papa benyúl a kuckóba a kupakért, Csib azonnal "megtámadja" a kezét, húzzák-vonják a kupakot. Később már papa keze a játék tárgya, az öreg lelkesen vigyorog, mint a pék kutyája a meleg bucira, nagyon tetszik neki a házias, "gyerekszerű" papagáj. És csak halkan suttogja: "Figyeled, hogy eljátszik velem??" Nagyon eljátszik, az ujjai között mászik fel, fejjel lefelé lóg és közben halkan motyorog is hozzá. Mindehol ott  a csőre, de olyan óvatosan fogja a pengeéles csőrébe papa ujjait, mintha hímes tojással játszana. Meg kell zabálni!!! Szeretjük ezeket a békés, meghitt estéket, órákig el tudunk így játszani a kis gazemberrel. Tényleg úgy érezzük, hogy a meglévő kettő mellé lett még egy édes, játékos, eleven papagájgyerekünk is!!!:-)))

 

 

 

Kedden érkezett haza Katus  Egyiptomból. Csokibarnán, tele élményekkel. Nagyon jól érezte magát, csodás dolgokat látott, de hát mindennek a teteje a búvárkodás volt. Két napot merült, ebből az egyik éjszakai volt, a másik három nappali. Gyönyörű képeket csináltak a víz alatt, majd ha fel lesz mindegyik töltve akkor felteszem a Flickr-re is és akkor ti is megnézhetitek.

Kedden még vendégünk is volt, Pesi látogatta meg Csibit meg persze engem is. Az egész délután rosszul indult, mert átjött a fiam barátja egy pasival. Le akartak menni a garázsba. Csibi rögtön rárepült a pasira és ment volna velük a pincébe. Én odanyúltam, hogy maradjon fenn és akkor olyat harapott az ujjamba, hogy rendesen kiserkent a vér. Nem csípett, hanem a szó szoros értelmében megharapott. Iszonyatos volt! Közben az arcomra fagyott mosollyal próbáltam idiótán vigyorogni! Ő meg ropogtatta az ujjamat.Ilyet még sosem csinált és pont ezért próbáltam megkeresni az okát, mert biztosan volt. Ok nélkül ez a madár nem bánt senkit, engem meg pláne nem. Lehet, hogy hirtelen dugtam oda az ujjam az orra elé, hogy lépjen rá, megijedt és odakapott. Hát nem tudom, de mindenképpen biztos vagyok benne, hogy én csinálhattam valamit, mert ő sosem harap, pláne meg nem így!!! Szóval így indult a délután. Pesivel hamar megbarátkozott és persze azonnal elvégezte nála az éves fogászati szűrővizsgálatot. Meg beszélgettünk közben. Nagyon helyes lány, remélem, ha legközelebb Pestre jön akkor sem kerül el minket! A fiatalság közben kirongyolt az udvarra, mert Katus hozott egy vizipipát és ki akarták próbálni. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy kimegyünk hozzájuk. Legalább Pesi megnézi, hogyan kerül fel az aviátor a feketesapisok gyöngyére, a kis pitbullra!:-) Nem voltam jó formában itt sem, mert amikor az aviátort Csibre adom, meg szoktam fogni valami puha ronggyal és úgy kezdem feladni rá. Most meg simán megfogtam a hessegetős konyharuhát és azzal akartam megfogni, de sehogyan sem értettem, hogy mért repül el, mikor meglátja a kezemben. Azzal szoktam elhessegetni, ha a konyhában nagyon rendetlenkedni akar és mindenbe belemászik, persze, hogy elrepült, mikor meglátta a kezemben!! Na aztán fogtam egy másik kéztörlőt, azzal aztán szépen meg is tudtam fogni és lassan, ahogy szoktuk, minden különösebb vita nélkül sikerült is ráadnom a hámot. És aközben sem akart megmarni, ezért gondolom, hogy valamit én rontottam el délután! Kimentünk a kertbe, persze ő Pesi vállán és kezén trónolt! Csináltunk is nagyon jó képeket róluk. Mivel már kezdett sötétedni Csibi nagyon aranyosan odabújt Pesi nyakához és onnan motyogott a fülébe halkan. Mikor visszamentünk, gyorsan leszedtük róla az aviatort aztán szép lassan elment aludni. Mi még kicsit dumálgattunk, aztán Pesi is indult a párjáért a városba.        

Örülök, hogy itt járt, nagyon jó kis délután volt, még így is, hogy a szívem madara a véremet vette!!!:-))

Nagyon jól sikeredett a vendégeskedés. Igaz, kicsit későn kezdtem hozzá a főzéshez, mert közben be kellett mennem a munkahelyemre kutyát-mackát etetni. Szegény Junior cica ( ő a fiatalabb) már kezd egyre jobb bőrbe lenni. Talán nem is említettem, hogy hétfőn el kellett vinnem orvoshoz, mert valami idióta megfogta a fejét és közben megrántotta a farkát, amitől az utolsó két csigolyája megmozdult. Iszonyatos fájdalmai voltak, mikor először vittem a dokihoz úgy kellett belebírkoznunk a hordozóba szegényt. Azóta már kérszer vittem a dokihoz, most kezd már jobban lenni. Nem vagyok nagy macskaimádó, de ezt a kettőt, Samut és Juniort én neveltem fel cicatejjel, olyan kis nyomorultak voltak, mikor idekerültek, hát megszerettem őket. És ők is, még a mai napig, mintha az anyjuk lennék jönnek hozzám harapdálni, dörgölőzni. Nem is tudom igazán, hogy milyen ember az, aki ilyet képes egy állattal cselekedni, de szívből kívánom, hogy legyen neki is része hasonló élményben!!!!:-( 

Szóval rohanás volt haza, gyorsan főzni. Csipiszt nem engedtem ki, mert sok, számára veszélyes dolog volt használatban a főzés közben. De kalitostul lehoztam a konyhába és szépen eljátszogatott mellettem, meg elnasizgatott pár gerezd fokhagymát, mert azt nagyon szereti. Később, amikor ebédeltünk, akkor is benn kellett maradnia, mert amilyen szerény és visszafogott még képes a vendégek tányérjából, kanalából, szájából (szabadon választható) kiszedni a kaját. Viszont ő is kapott egy adag fini húslevest, répával, husival és a grízgaluska csücskivel, mert azt nagyon szereti, úgyhogy ő is jól belakmározott belőle. Ebéd után aztán kijöhetett már játszani és nagyon élvezte is a dologot. Mindenkit végiglátogatott, mindenhol megsimizték, játszottak vele, hát ezt nagyon élvezte. Mikor a csapat egyik fele menni készült, felvettük a hámot, hogy kikisérjük őket. Egy pár napja már nem volt rajta, mert hogy nem voltam jól, inkább csak feküdtem, de viszonylag egészen egyszerűen feladtam rá. Az a lényeg, hogy én ne legyek ideges, mert azt azonnal átveszi. Mielőtt ráteszem a hámot teljesen kiengedem, hogy kényelmesen rátehessem a testére. Először óvatosan megfogom egy vékony törölközővel, hogy nehogy nagyon megszorítsam a nagy kezemmel és a hátára fordítom. Akkor lassan ráteszem a fejére a madzagot, utána leállítom a talpára és akkor jön a két szárnya, amire rá kell húzni. Persze nem mindíg egyszerű, mert van amikor a csőrével vagy a lábával megfogja és nem engedi hogy áthúzzam a szárnyán, de akkor finoman kiszedegetem a hámot és lassan, nem kapkodva ráteszem. És a legfontosabb: folyamatosan, állandóan és nagyon kedvesen beszélek neki nagyon nyugodtan, még akkor is ha megfogja és nem engedi, így aztán ki tudom szedni a csőréből vagy a lábából minden különösebb verekedés nélkül. És a legfontosabb: egyáltalán nem akar megcsípni, inkább mérgesen motyog, de én meg jól kinevetem. Azért ez nem mindíg ment így, az elején engem is a frász kerülgetett, azt sem tudtam, melyik a hám eleje meg a vége, számtalanszor adtam rá szerencsétlenre fordítva oszt kezdhettük előlről. Csípni sosem csípett meg, csak először, mikor kygával ráadtuk, de akkor szerencsétlen azt sem tudta, mi a fenét akarunk rágyömöszölni, most már azért ismeri.Szóval ha rajta van a testén, akkor még meg kell a csatot igazítani és tenni egy próbát, hogy simán rácsúszik-e a hátára ha repülni kezd. A kezemre húzom a hám végét,aztán indulhatunk kifele. Most már tudja, hogy ez jön. Szeret elüldögélni a teraszkorláton vagy a kerítés tetején és bambul mindenfele, most meg még le is mentünk a kedvenc barackfájához, mert élvezte, hogy vizesek a levelek és ő ott jön-megy köztük. Kicsit járkáltunk még a kertbe, aztán felmentünk és szép óvatosan le is szedtem róla a hámot. ment vissza játszani a szobába.Meg persze mindenki gyümölcsét végig kóstolgatta, különösen a barack és a körte ízlett neki. Este, mikor már csak magunk voltunk, szépen összepakoltuk a konyhát és elmentünk fürödni. Szokás szerint felült a zuhanyfülke tetejére és onnan fújta a magáét, ahogy meghallotta, hogy csobog a víz. Aztán elhallgatott és csak azt éreztem, hogy pici lábak érkeznek a vállamra és már fel is harsant közvetlenül a fülembe a fs vizidal. Úgy döntött őfelsége, hogy megfürdik velem. Nagyon élvezte, hideg sem volt, szépen letusoltunk együtt és mentünk a hálóba. Kapott egy jó kis vastag törülközőt és azon kezdett hóekézni, hogy a vizet kitörülje a tollaiból. Úgyhogy még egy órácskát elkotorásztunk ott egymást mellett, aztán kapott két jó nagy puszit és ment alunni. Olyan fáradt volt, hogy reggel, mikor én már felébredtem úgy keltettem fel, hogy indulás van, éhesek a többiek is. Sajnos képem nincs, mert Katus elvitte a gépet, de majd keresek ide valamit a régiek közül!:-)))

A héten a pénteki klub csütörtökön volt. Szaladtunk is munka után ezerrel, hogy mihamarabb oda érjünk és regenerálódjunk az ottani hangulattól!!:-)) Csibi viszont sajnos megint nem hazudtolta meg magát, ezerrel nekirontott a kis fs fiúcskának, hogy legyilkolássza. Nem is kispályásan akarta elkapni, ketten kygával alig bírtuk leszedni a kalitról és utána sem nyugodott, addig került-fordult, jött-ment, hogy egyre közelebb került a kalithoz és megint megpróbálta. Végül kyga bevitte a kisszobába a kiskölköt , no és akkor nyugi lett. Hát elég szomorú dolog ez!!! Viszont utána csuda kedve kerekedett és isteni jót játszott kyga párjának kezével, lógott. fogott, csimpaszkodott, birkózott nagyon tetszett neki a gyűrűje (én nem hordok) és azt is össze-vissza csócsálta. Akkor már nagyon rendes és jólnevelt feketesapis ifjú volt. Hiába no, őt ilyennek kell elfogadni! Nagyon örülhetek, hogy a hulikat elfogadja és nem is akarja bántani őket!

Pénteken ócsai járat volt, siettem haza és aztán már egész délután együtt takarítottunk meg mostunk meg mindent csináltunk. Jól el is fáradt estére, lefekvés előtt még bemászott hozzánk is egy kicsit az ágyba és ott játszogatott, aztán 10 óra felé őt is letettük aludni. Csak az elégedett csőrcsikorgatása hallatszott a kalitból.

Szombaton mi papával elmentünk a Balcsira. Minden évben egyszer meg vagyunk oda hívva egy jó kis vitorlázásra, oda nem visszük Csibit magunkkal, mert órákig kinn vagyunk a vizen, oda ő nem jöhet, nehogy valami baj történjék. Azért iparkodtunk haza, mert vár minket, hogy este vigyük le magunkkal aludni a hálóba. Nem is alszik el, bár már 9-kor elég sötét violt, éberen várt minket. Le is mentünk gyorsan, de azért a játék nem maradt el. Ha kitárja a szárnyát és ugrálva ront a kezemnek, akkor az a legbiztosabb jele, hogy bizony most játszani kell!!:-))) Mert erre várt egész nap! Ki is játszotta magát és csak akkor ment aludni, bár szemmel láthatóan inkább maradt volna, de minket is kiszívott a levegő, hát nem kellett itt ringatni senkit!!:-)))

Ma vasárnap van, vendégek jönnek, akiket Csib is nagyon szeret. Ezért ebéd után ha nem esik valószínüleg feltesszük a hámot és sétálunk egy jót, hadd örüljön ö is, hogy jöhet velünk!

Kedden sem éreztem magam sokkal jobban, sőt, pont mikor hazaértem elkapott egy jó kis gyomorgörcs és úgy ahogy voltam csendesen fetrengtem a hálóban a földön. Csibi pedig néma csendben ült az ágy támláján, sehová nem mozdult csak engem figyelt, később mikor már enyhült a görcs lejött hozzám és szépen elbóklászott mellettem. Eszébe sem jutott bármiféle rendetlenkedés, szétrágás stb. El is aludtam kissé, ő meg ahogy szokott ült az ágytámlán és csendben várta, hogy felébredjek.

Szerdán még este is dolgozni kellett menjek, de a család, akikhez készültem szintén papagájos ezért gondoltam egy nagyot, bepakoltam a kis zöld manómat a hordozóba és elvittem magammal. Szépen elücsörgött benne, kapott egy kis ropit meg dinnyét azt eleszegette aztán mikor én végeztem indultunk haza. Az oda-vissza utat szokás szerint végig vonyítottuk, ami úgy néz ki, hogy a rádió szól én énekelek (?) és csibi meg alá trillázik!!! A bolondokházában tárt karokkal várnának de mi szeretünk így együtt üvölteni !!!:-))))

A péntek hatalmas jamborie volt, megspékelve bcykével és somaapuval, aki padlásszobával évődött, látszik rajtuk, hogy jól kijönne egymással, mivel együtt is dolgoznak.El is ücsörögtünk jó sokáig, a téma persze, mint mindíg: a madaraink. Még meg is dícsértem magam, mert Bumi, a kis fs fiúcska repkedés közben kikötött a nagyhatalmú Regina rúdján, aztán én, aki pont ott voltam ügyesen lekaptam a rúdról, mielőtt a felbosszantott Regina odacsaphatott volna a csőrével.

 Már egész héten éreztem, hogy valami nem kerek. Minden alkalommal, ha mozdultam, olyan furcsa érzés volt a derekamban. Ráadásul szombat délután még esküvőre is kellett mennünk Tatára. Igen szép esküvő volt, de kicsit későn is kezdték, mi meg ott ácsorogtunk, akkor már határozottabban éreztem hogy valami nem kerek. Aztán vasárnap reggelre ez az érzés teljesen átalakult egy monoton fájdalommá, megmozdulni sem nagyon tudtam. Először vesegörcsre gyanakodtam, de végül muszáj volt elmenni az ügyeletre ahol kiderült, hogy ez ehte, finom kis lumbágó. A fenekemben egy hatalmas injekcióval mentünk hazafelé az orvostól. Papának el kellett mennnie, mert Katus vasárnap repült Egyiptomba és ki kellett vigye a reptérre én meg otthon feküdtem a hálószobába a földön, hogy a fájdalmaim valamennyire enyhüljenek és közben rettenetesen sajnáltam az én kis zöld manómat, akinek fogalma sem volt, hogy hol vagyok és mért nem mentem fel érte. Először nem mertem lehozni, mert Dániel is ott akciózott mellettem és féltem, hogy esetleg nem tudok hirtelen odamozdulni ha kell, de később az öregúr úgy döntött, hogy kimegy inkább egy kis friss levegőt szívni, mivel akkor már többedszerre próbált rám és mellém lefeküdni a szőnyegre, de mivel centit sem tudtam odébb menni, ez nem volt egy jó ötlet.

Megkértem mamit, hogy hozza már le a zöld ördögöt, mégse legyek már ott egyedül, ő meg majd el tesz-vesz mellettem. Na most aki ismeri Csibit, az tudja, hogy konkrétan nem egy nyugodt, üldögélős típus, jön-megy állandóan. Most is, először felmérte a helyzetet, körüljárt és erősen furcsálta hogy mért pont a földön fekszem, aztán szépen felrepült az ágyra, mert a birkapaplant igen szereti radírozni, hát azzal gondolta az időt múlatni. Szóval eltünt, akkor én vártam 2-3 percet és az ujjammmal oldalról megkopogtattam az ágy végét. Kisvártatva az ágy végénél fenn megjelent egy fekete csőröcske, majd az ismerős kicsi fekete sapka a csillogó, vidám szemecskékkel és húzta fel magát a csőrénél fogva az ágy háttámlájára. Mikor felért vidáman hunyorgatott és a szeme azt mondta: "No mi kell, mért hívtál?"  Hát azt hittem, megzabálom rögtön. Nem lehet unatkozni mellette egy cseppet sem, ez a kismadár egy tündér. Aztán lerepült a kezemhez, ami pont a fejem felett olt kinyújtva (mert irgalmatlanul kényelmetlen volt így feküdni) és először belehasalt a tenyerembe egy kis simiért, aztán rájött, hogy hoppácska, hát így remekül el lehet játszogatni: ahogyan az ujjaimat mozgattam ő iziben kígyónak képzelte azt és megtámadta, a szárnyait széttárva gondolta leharcolni az ujjkígyókat, végül belecsimpaszkodott és ahogy emeltem a kezemet ő lógott rajta, hol fejjel lefelé, hol a két kezemen spárgázva, hát kítűnően elszórakoztunk kettecskén. Nem kellett ide könyv, tv meg pláne nem csak egy kis feketesapkás, zöldtörölközős úszómester és az ember azonnal elfelejtette, hogy hol fáj a teste!!!:-))))) Most nem is iegn írok sehová, mert nincs türelmem kivárni, hogy valaki majd válaszol, de ezt gondoltam azért gyorsan megosztom veletek!!!:-)))

Hát kb. így néz ki a hálószoba, mert Dániel is úgy döntött, hogy ne má ő maradjon ki ha a tollas is benn alhat. Így aztán este mikor már Csibit beraktam, megjelent, odament a kalithoz, lesújtóan végigmérte a madarat és ő is oda feküdt. Persze úgy, hogy senki ne tudjon a madárhoz menni, mert akkor konkrétan először rajta kell átesni. Hihetetlen pofa, ha az irígység szobrát megfaragnák valszeg Dániel lenne az etalon. Csibi szépen becuccolt aztán hallottam, hogy csendesen ropogtatja a magot. Hiába na..... kyga most is telibetalált, mert direkt szólt, hogy tegyek be neki magot meg vizet mert azé este és éjjel ha rájön akkor ropogtat egy keveset. Eszméletlen sokat tud a madarakról!! Reggel szépen kivettem, ki a konyhába és a dolog végezte után intéztük a reggeli dolgokat. Felmentünk a hulikat megetetni, Csibi meglátta a mézesrúdjukat, amit akvamaritól kaptak és hát ellenállhatatlanul vonzotta hogy megkóstolja. Persze ő felülről gondolta, hogy kihúzza. De amíg ott megpróbáltam a rudat kivenni, hogy hát akkor hadd kóstolja meg Friderika a nyitott kalitajtón kihúzott és a fiúk is utána. Csak Fruzsi maradt benn, mert ő meg rácuppant a szeletrépára és azt csipegette. Csibi éktelen méregbe gurult, hogy gondolják ezek hogy csak úgy mellette kislisszolnak. Láttam rajta, hogy villog a szeme, ez azt jelenti, hogy jobb ilyenkor békén hagyni, mert bevadul teljesen. Gyorsan elkaptam a markomba és betettem a nagykalitba. No akkor már elszabadult a pokol, nézta a hulikat és mindenféle trágárságokat üvöltözött nekik, hogy azok kinn ő meg benn. Olyan pipás volt, hogy még a finom bout féle golyóbist, amit a csőrébe adtam, azt is véletlenül kiejtette a kalitból, viszont Dánial, aki éppen ott tátotta a száját, elnyelte rögtön, mint a cethal.  Na jó kis reggel volt, aztán a répacsíkokat, amit Csibnek készítettem bedugdostam a lukacsos tojásba. Láttam a szemén, hogy azon gondolkodik, hogy csípjen vagy ne, de aztán határozottan rászóltam, hogy: meg ne próbáld, mert töltött papesz lesz a vacsora!! Érezhette a hangomon, hogy nem vagyok vicces kedvemben, mert odakiálltott valami disznóságot és meg mérgemben megfogtam a spricnit és megküldtem hátulról! Érdekes módon rögtön lenyugodott, jól kirázta magát és nekiállt reggelizni. Haláli fazon ez a tollas!!!:-)))

Tegnap este elég későn értem, kb. 7 óra volt, de azon frissiben felpakoltam a tollast és indultunk sétálni az aviatorral Nem sokat, úgy fél órákat szoktunk sétálni a környéken. Kiléptünk egy nagyobb emeletes ház takarásából és a nap elvakította Csibit. Megijedt és elrebbent az ujjamról... és a hám remekül működött, ahogy érezte hogy nyúlik a gumi rész és lassítja ,szépen visszakanyarodott és az odatartott kezemre rárepült. Meg is ijedt kissé, ezért a két tenyerembe fogtam a kicsi testét és duruzsoltam neki, meg puszilgattam, hogy lenyugodjon. De hát nem hiába  feketesapkás harcos ő, 20 méter után már kibujt a kezeim közül, kihúzta magát mint a Hadik huszár és legényes füttyöket hallatva visszaült az ujjamra hogy jobban lásson. Én meg visszafütyülgettem és békességesen ballagtunk az uton. Érdekes, hogy kutyától, macskától egy cseppet sem ijed meg, ez a nap most nagyon fényes volt és hirtelen elvakította a szemeit. Aztán hazaértünk és becuccoltunk a hálóba egy kis tv-re. Akkor nagyon aranyos volt, bújt hozzám ahogy csak tudott, simiztette magát és halkan tyutyorgott. Hiába, ő ilyen igazi macho! Csak akkor lesz ilyen gyengéd, ha ketten vagyunk, ha más is ott van akkor meg nem áll, vitézesen jön-megy , de ha ketten vagytok akkor igazi kis amorozó lesz belőle. Jó sokáig tv-ztünk, én meg már előre lehoztam a kis kerti kalitját, benne egy jó vastag rúddal és úgy 10 óra felé szépen elköszöntem tőle és betettem a kiskalitba aludni, de ott a hálóban. Mert tudtam, hogy ezt szeretné, szépen elhelyezkedett, hogy jól lásson minket és már emelte is a lábát hogy szunyáljon. Elvégre ő is a csapat teljes jogú tagja!!:-))

Reggel 6-kor keltünk, Csib néma csendben benn a kalitban (tegnap ilyenkor már ordított, hogy mi van má, menjek érte mamihoz), szépen kivettem és kivittem kaxizni a konyhába aztán vissza oda közénk. Nagyon boldog volt, járkált közöttünk igen elégedett képet vágva. A kis kalitot takarítani sem kell, mert teljesen tiszta maradt, elmentünk fürödni, főztünk a papának kv-t aztán szépen rendbe tettük a hulibandát is és Csib is bement az emeleti kalitba, mától az lesz az óvoda, míg haza nem érek.

6 óra sincs még, de már eszmélek, hogy lassan majd megszólal a vekker. Aztán meghallom a hangját, engem hív először csendesebben, majd egyre hangosabban. Mi a túró ütött bele hogy ilyen türelmetlen? Máskor kivárja, míg odaérek!!! No gyorsan ki az ágyból, szédelgek felfelé a lépcsőn, kiveszem és gyorsan futás a konyhába a játszótérhez. Mit lehet tudni, hátha elcsapta a gyomrát tegnap, mert alig bírtuk levakarni papa fagyijáról. De semmi különös, minden a szokásos. Mondom neki: Gyere be a papához, még korán van, pihizünk egy negyed órát. Be a szobába, hát a megátalkodott, mindenreképes madár már ott is terem papus párnáján, szépen elhelyezkedik aztán emeli is azonnal az egyik lábát a pihengetéshez. Most merje valaki azt mondani, hogy nincs egy zsák esze!!! Péntek és szombat este velünk aludt a hálóban, úgy fordítottam a kalitot, hogy lásson és szépen el is aludtunk mindkétszer, egy árva hangja sem volt, vagyis már olyan fél 9 felé vékonka hangon azért jelzett, hogy gyerekek, nem istápoly ez, gyerünk má felkelni!!:-) De jól érezte magát, ugyan papa vasárnap reggel már 3/4 5-kor elvitte Katust a vonathoz, mert táborba ment, de én ugye fixen aluszkáltam. No mármost neki ez a felállás igen megtetszett!!! Ne má ő fenn dekkoljon, mikor velünk is alhat egy szobában! Hát majd elintézi, hogy ő is ott pihenhessen ahol mi! Mer demokrácia van, vagy mi a bánat!:-)) Papa somolygott csak, mikor megkérdeztem tőle, hogy mit tudnánk betenni a hálóba ennek a büdösgörénynek a kalit alá, hogy csak a kalitot kelljen felvinnem akkor reggelente  madarastul mamihoz!!! Mindenhájjalmegkentravaszérdekfirnyákos de imádnivaló ez a Csibi gyerek!!:-)))

Ez volt az első. Szeretném, ha ezentúl minden évben megtartanánk. Most már nem csak egy nick vagyunk egymás számára, hanem valódi hús-vér emberek. Nagyon kellemesen éreztük magunkat, remélem!!:-)) Én konkrétan remekül el voltam de igaziból a buli legnagyobb nyertese a tollas volt, mert az elején pont kinn voltam vele mikor Kyga és Padlásszoba megjöttek, úgyhogy már vissza sem vittük, hanem szépen elücsörgött mindenkinél. És azt nagyon élvezte. És még órák múltán sem kaxizott senkire, hanem bevittem és szépen elintézte a játszótéren az egyéb ügyeit. Már egészen sötétedett, mikor elvittem aludni, mert elfáradt. Mindenkinek volt egy jó szava hozzá no meg sok-sok simi. Nasizott is egy keveset, Bouttól kapott valami kis golyóbist, na azt felfalta egy perc alatt. Jól sikeredett a gulyás is, amit Kyga útmutatása alapján már nem higítottunk és télleg így volt az igazi. Longboat volt a főkóstoló, amikor rábólintott Csacska már tálalta is a tányérokba. Beszélgettünk, jókat rötyögtünk és nagyokat játszottunk Bout kisfiával aki egy tüneményes kiskrampusz. Állandóan fülig ér a szája, nyugodt, kiegyensúlyozott, jó ránézni is. Nagy zsuga volt Bcyke antréja is (ahogy Csacska találóan elnevezte), mert mióta utoljára láttuk megváltozott és hirtelen nem esett le a tantusz, hogy ki akar nagyon akurátusan befele jönni a kapun.:-)))) Aztán megint a jó kis duma. Nellyék elhozták Mirócskát is, így az öreg Dániel sem maradt társaság nélkül. Gyorsan elszállt az idő, besötétedett de mi még mindíg csicseregtünk. 

Nem teszek fel külön lépeket, ha rámentek a képekre megtaláljátok. Köszönöm mindenkinek, hogy megtisztelt minket, remélem, hogy az egész társaság olyan jól elvolt mint én és Csipisz. Köszönöm Kygának és Boutnak a gyönyörű képeket.

Emberek! Ez egy nagyon jó kis buli volt, találkozunk jövőre is!!!

Gyorsan írok kicsit, mert a munka már a körmömre ég. Szóval a szombat óta kinn voltunk vasárnap is, meg tegnap is,. Igaz, hogy elég későn értem haza, volt már 8 óra is, de nem is mentem fel az Indexre megnézni a többieket, hanem gyorsan (?) felvettük a hámot és nyomultunk kifele. Nagyon szép volt az idő, már kezdett alkonyodni. Mackával beszéltünk telón aztán gondoltam egyet, ráültettem a tollast a vállamra és kimentünk sétálni egy rövid körre. Repülni nem akar még a hámmal, csak ha látja a játszóterét arra szívesen rárepül és klasszul tud is vele. Szóval elindultunk sétálni, szorosan odatapadt a nyakamhoz én meg szokás szerint egyfolytában beszéltem neki, de csak halkan, mert ha szembejön velem valaki biztos azt gondolná, hogy buggyant vagyok, hogy csak úgy beszélgetek. Végül is elvolt így, Bout kéredezte is, hoyg nem akar-e elrepülni, de én büszkén jelentem, hogy nem. Ebből is látszik, hogy bízik bennem, tudja, hogy sosem akarnék neki rosszat. Kb. egy 10-15 percet sétálhattunk a háztömb körül aztán hazaballagtunk. Míg nem voltunk otthon vendégek jöttek a család antipapagájos ágából. Nem is próbálom leírni, hogy milyen szemeket meresztettek rám, mikor megérkeztem Csibivel a vállamon és róla egy hám lógott le. Minden benne volt a tekintetükben, amúgy is az a véleményük rólam, hogy embergyűlölő vagyok, depressziós és lökött kissé.:-))

Mert a papa is nagyon szereti Csibit, hát egyik reggel éppen a gyümit csináltam a madaraknak, mikor papa kijött a hálószobából. Csib a nagyhűtő tetején ücsörgött éppen, várta, hogy menjünk fel. Papa odamorrantott neki: Na mi van te nyavalyás! Felébredtél??Aztán kriptai csend. Hát megfordultam, megnézni, hogy mit csinálnak. Papa pipiskedve állt a hűtő előtt, hogy felérje Csibet, aki nagyon gyengéden éppen az orra hegyét kurkászta teljesen átszellemülve!!! Édesek voltak!!!

Hát ilyen szerencsés vagyok én, lehet hogy kicsit gügye vagy huzatos de egy biztos, hogy megtaláltam a párom, mint a zsák a foltját!!!:-))))

Hát sikerült! Nem mondom, hogy nem vagyok nagyon büszke de nem magamra, hanem a madaramra, aki annyira szeret engem, hogy még ezt is eltűri a kedvemért. Mert azt gondolom, ez a lényeg, hogy Csib teljesen, fenntartások nélkül bízik bennem és tudja, hogy soha nem okoznék neki fájdalmat ( kivéve, mikor a minap a hátam mögött bóklászott a földön és én véletlenül ráléptem az ujjacskájára. Szegénykém, akkor sem bántott, kicsit odakapott az ujjamhoz, de aki tudja milyen a fs csőre, az azzal is tisztában van, hogy kicsipkézhette volna véresre az ujjam de ő csak odakapkodott, nem csípett igazán, de hát az én súlyom azé nem kispályás egy ilyen pöttöm madárnak)

Elmondom most nektek, hogyan is történt ez a dolog, a kezdetekkor írtam, hogy mindent megosztok veletek, az örömöt is meg a bánatot is. Hát sajna bánat volt mostanában elég, de azé ott fenn ügyelnek erre, hogy jó is érje az embert. Most pedig elmesélem ezt az aviátor sztorit. 

Pénteken a szokott helyen voltunk mindnyájan és Kyga az ő ráérzésével tudta, hogy egyedül nem merem Csibre rátenni az aviátort. Sokszor próbáltam gondolatban Csib  nélkül, de nagy a kezem, nem is igazán értettem hogy hogyan kezdjek hozzá . Kyga nagyon okos, tudta, hogy azé olyan idősebb madár nemigen van, aki simán, önként és dalolva beledugja a fejét. Ezért mikor már kicsit elüldögéltünk nála, egyszer szólt, hogy akkor nosza, tegyük fel Csibre. Hát elállt a szemem-szám. Kb 2 perc alatt rátette a kis tollasra. Csib először hanyatt vágta magát és erősen le akarta szedni, aztán kezdett megnyugodni. Ilyenkor, ha ideges, mindíg csendesen motyorászok a füébe, lassan és attól rendszerint meg is nugszik. Így is lett és szépen jött-ment vele a lakásban, mikor Longi megjött hátulról simán rárepült aviátorostúl, mindenestül. Kb. 3/4 órát volt rajta. Mikor levettük megcsípett, mert gyökér voltam és rosszul nyúltam hozzá. Kyga azt mondta, hogy másnap is adjam rá. Nem szóltam, csak magamban rémüldöztem, hogy hát hogy a túróba fogom én ezt így ráadni. Kyga olvasott a gondolataimban, huncutul nevetett és mondta, hogy hát ne várjam, hogy házhoz jön aviátort húzgálni ebben a melegben.

És eljött a reggel, Csib kijött és nekem fel kellett adnom rá a hámot. Nem mondom hogy a zabszem próbán átmentem volna! Aztán megfogtam óvatosan a kicsi testét egy törülközővel, hogy nehogy nagyon megszorítsam és megfordítottam. És ő nézett rám a gyémánt szemeivel, hanyatt fekve égnek álló lábakkal és eszébe sem jutott hogy marjon vagy bántson. És beszéltem hozzá, elmondtam neki, hogy most ezt felvesszük és felsoroltam, mi mindent szándékszom megmutatni neki a kertben. Nagyon nyugodtan folyamatosan és közben szépen a kezemmel igazgattam a hámot. De hát én nem Kyga vagyok, szépen ráadtam a hámot teljesen fordítva. Kezdhettük előlről. Mikor fenn volt újra, ráültettem az ujjamra és elindultunk kifelé. Mindent megnéztünk, és én mindent elmagyaráztam neki. Kb. 20-30 percet voltunk kinn, fotokat készítettünk és közben ráült a kerítés lécre is. Pont arra jött egyismerős, mikor meglátta, nem tudott szó nélkül elmenni mellette.Odajött s megkérdezte hogx megsimizheti-e. Nemcsak simizni hagyta magát, hanem rátelepedett az ujjára és érdeklődve nézegette. Hihetetlen madaram van!!!:-))) Aztán bementünk és rövid huzavona alatt le is vettük a hámot. Nem hiszem, hogy valaha szeretni fogja, hiszen maga a fejen való áthúzás is teljesen természetellenes neki, de a kedvemért hagyja. 

Azt hiszem ez a kulcsszó: a bizalom. Csibet mint tudjuk, nem Kyga nevelte, de az alatt az idő alatt míg nála volt, megtanult bízni az emberben. Nekem nagyon könnyű dolgom van, csak szeretnem kell őt és százszorosan viszonozza az egész kis szívével. A mai kinnlét nem viselte meg, pénteken a hám miatt kicsit duzzogott (mint tudjuk, a papesz sértődős népség) de ma már délben ráugrott a kezemre birkozni és a hűtő tetejéről is megtámadott!:-))) És ez a legbiztosabb jele annak, hogy a lelke rendben van!!!  Meg az hogy vagy háromszor is megetetett!!!:-DDDD 

Iszonyú a meleg. Csibi szerintem elég jól bírja, én már kevésbé. Fürdik egy nap többször is, általában mami legalább 3x megspricckolja, azt nagyon szereti, ordít közben mint a szabadnapos sakál, aztán szépen a tollait rendezgeti. Nem is nagyon teszem ki a teraszra, mert ott elviselhetetlen a hőség, benn kicsit el van sötétítve és inkább ott bandázunk. Szegénykém, még azt is jól bírja, ha a hőségben elszunyókálok egy kicsit, csak üldögél rajtam olyankor, várja hogy felébredjek, vagy egyszerűen csak odabújik az állam alá és tyutyorog egy keveset. Ismerkedik az aviatorral, minden nap ráteszem a kalit tetejére reggel, aztán ahogy játszik vele szépen behuzigálja és ledobja.  Longi csinált neki egy isteni ülőrudat, fából és spárgából, amit egy tapadókorongggal bárhová fel lehet tenni ahol csempe van és azt visszük magunkkal a konyhába meg a fürdőbe és amíg én csinálok valamit, addig ő ott ücsörög és játszik a spagócával.

Tegnap nálunk volt Katus egyik barátnője, hát ő Csib "szerelme", én még ilyet nem láttam. Az hogy bármit csinálhat vele, csak enyhe kifejezés, megfogja és egyszerűen hanyatt dönti Csibet, aki konkrétan úgy is marad égnek álló lábakkal és a boldogságtól fátyolos szemekkel nézi Brigit. Imádja!!! Ha meglátja, azonnal eldob kaszát-kapát és nyargal Brigi nyomában, aki persze nem fukarkodik a puszikkal meg a simogatással. Hihetetlenek együtt! És ha ott van Brigi barátja, Csib olyan szemeket mereszt rá, mintha azt akarná mondani: gyere ki vazze!! Nagyon kedves kiscsaj , én konkrétan meg is értem Csibit!! Most, hogy ezeket leírom, átfutott rajtam a gondolat, hogy Briginek kéne megpróbálni feltenni először az aviatort Csibre. No majd meglátjuk.

Hát így csordogálnak a napok!!! Esténként beülünk Csipisszel a konyhába és dinnyézünk, aztán bemegyünk a szobába kicsit tv-zni. Jó sokáig fenn vagyunk, mert ebben a melegben aludni sem nagy élvezet, mert még az ágy is melegít. Hétvégén is inkább a déli órákban szunyálunk és akkor jó sokáig fenn matatunk este.

Olyan gyorsan telnek a napok, hogy mindíg elrémülök: már megint hétvége van!!!

Nem történik mostanában semmi, de ez is jó, ez a nyugalom. Elkezdtem Csibi tréningjét az aviátorhoz. Most még nincs itt, valszeg a jövő héten kapjuk meg, Longi meg én. Neki egészen könnyű dolga lesz, hiszen Boogie még nagyon fiatal, de az én kis tündérmadaram már egy "öreg" madár. Rigolyákkal, szokásokkal, olyan mint én!:-) Fogok írni Boutnak, megkérdezem, hogy neki mi a véleménye a szoktatásról, nagyon nagy forma a pali és nagyon érti a madarak nyelvét. Minden esetre most azt játsszuk Csibbel, hogy amikor odabújik hozzám, akkor simizgetem és közben a szárnyait felváltva kitárom (mert így lehet majd az aviatort ráadni) és ehhez szoktatom. Meg van egy olyan élénk színű telefonra való lógós akasztó, hasonló lehet az aviator anyaga is (csak az elasztikus) és azt ráteszem a  nyakára, kicsit ott hagyom meg ilyeneket csinálunk. Kyga azt mondta, hogy csak nagyon lassan, de hát végül is ráérünk, nem hajt a tatár!!! Írtam Bombabának is, egy kis tapasztalatcserére, biztosan neki is vannak jó ötletei. Meg hát kifele is írogatok, tettem fel képeket, meg videót és egyértelműen az volt a reakció, hogy nagyon kezes madár Csib jó természettel és sok-sok bizalommal megáldva.Nagyon tetszett nekik, ahogy Csibi játék közben a hátán szörfözik!:-)) Igaziból azt is írták, hogy ritka szerencsések vagyunk, hogy így megtaláltuk egymást. Szerintem Kygának valami papeszházasságközvetítőt kellene nyitni, mert nagyon ráérez dolgokra!! Én nagyon hálás vagyok neki minden esetre!!! Jó ez a kinti fórum (mindkettő) ahová írogatok, csak hát sajnos olyan sokat felejtettem már, hogy néha nehezen boldogulok a fordítással, bár szerencsére van kitől segítséget kérnem és szívesen segítenek is.

 Egyébként én is úgy látom, hogy egyre jobban (ha ezt még lehet fokozni) elvagyunk egymással. Most már szinte mindíg befexik a tenyerembe, marokra foghatom, ha nincs kedve hozzá akkor sem csíp, csak olyan jellegzetesen motyog, amiről tudom, hogy neki ez most nem tetszik.

Tegnap este megjött Ánizs. Reggel is csendben volt mikor felmentem, aztán Csibivel beszélgettek egy keveset erre én felbátorodtam és áttoltam Ánizs kalitjához Csipszit, hogy hátha majd jól ellesznek. Hiba volt, olyan üvöltésbe kezdtek, hogy mindeki kiugrott az ágyból és azonnal elkülönítették őket egymástól. Azóta béke van, szeretet és nyugalom! Hát ennyi mára röviden!!! 

Tegnap kora este Ördi is itthagyott bennünket. Nem sírhatok már, hiszen én magam kértem a fentieket, hogy vigyék el őt, mert nem bírtam nézni, ahogyan lassan haldoklott. Ételt már egyáltalán nem evett, pedig Katus a kedvenc kajáit dugdosta a szájához, de rá sem hederített. És a vidám, csillogó kis szemei is egészen homályosak és szomorúak voltak. Ördit én temettem el, Katus, aki mindíg abszolut racionálisan állt a dolgokhoz, képtelen volt rá! Ég áldjon Ördi, biztosan együtt vagytok már Gizussal a Malacparadicsomban! Mamihoz már nem merek felmenni! Tegnap annyit mondott csak: az öregek már mind elmentek, csak ő maradt és Dániel!

Hétvégén elmegyek a máriabesnyői templomba a misére. Ott van Szent Ferenc gyönyörű szobra és gyakran nála imádkozom. Arra kérem legyen már vége ennek a rémületes időszaknak, amikor nem tudom soha, hogy mire megyek haza!!! 

 

Na már megint nagyon el vagyok maradva a blogírással, részint mert otthon is meg benn is elég sok macera volt, részint mert szomorú dolgok történtek és először kicsit fel kellett dolgoznom a torténteket.

Na hol is kezdjem?? A hétvége... szóval csodás volt, mint mindíg, pénteken a klub, jó kis dumcsival meg rötyögéssel, közben a nemes fiókát abajgatta Padlásszoba. Mindketten nagyon élvezték a dolgot. Szombaton a barátaink jöttek egy kis sütögetésre, ők is a Csibi fan klub tagjai, nagyon szeretik a kis vérszívót és ő is kedveli őket.Hozták Jessit a labradort is, aki a szokott módon órákat ült csib kalitja előtt és nézegette. Dániellel is elég jól elvannak, többnyire rövid puszizás után csak heverésznek egymás mellett. Bár most az öreg Dániel szíve kivirágzott, mikor meglátta a szépséges labrador lányt és azért tett egy kósza kísérletet rá hogy esetlegtalánháthavéletlenül Jessinek lenne kedve egy jó kis kufircolásra, de Jess megmutatta az összes fogát, ami röviden csak azt jelenti, hogy menj a fenébe és az öregúr pontosan vette az adást és békén is hagyta ezügyben. Hiába, öreg kutya nem vén kutya!!!:-DD

Szombaton azért ért egy jó adag szomorúság is, átjött Feri, ő a hentes, akinél a MiZo pár fiókái vannak. Megnézte szegény, tépett Zorrókámat és együtt gondolkodtunk, hogy mit is kellene velük csinálni, hogy normálisan éljenek és költsenek. Zorró sajnos már nagyon le van pukkanva a sok tojásrakástól, elől kitépte a tollait a mellén, egyrészt a fészek bélelése miatt, másrészt a rengeteg tojásrakástól sokkal erősebben vedlik a szokásosnál. Végül Feri előállt az ötlettel, hogy elviszi őket, van röpdéje üres, oda kirakja és hátha a szomszédos röpdében élő kanárik vidám éneke, a nagyobb-tágasabb hely, a sok külső inger miatt felhagynak ezzel a dologgal. Jónak tűnik az ötlet, bár ennél az állapotnál minden csak jobb lehet. Odaadtam nekik Zorróék nagy kalitját is (amit P+F-től kaptunk, mert azt ismerik, olyan bolond az idő manapság, hátha szükséges, hogy valamiért áttegye őket, akkor lakjanak ott. Én ugyan másik kalitban tartottam őket, de csak azért mert Zorró annyira csípett, hogy ennek a nagyobb ajtaját villámgyorsan tudtam kinyitni, hogy csípés nélkül megússzam az etetést-itatást. Feri azt mondta, ad nekik még olyan Kondifix-minerált is, ami nagyon jót tesz majd Zorró szervezetének meg persze Milinek is. Az egészben az volt a legszarabb, hogy pont délelőtt, mikor náluk takarítottam Mili egész közel jött a rácshoz és magyarázta, hogy engedjem ki egy kicsit. Ki is engedtem, Zorró nem jött ki, ő benn ült a műtojáson. Vittem fel egy jó csokor friss répalevelet, aminek annyira megörült, hogy azonnal rászállt a kezemre és kezdte csipegetni. Nagyon meghatódtam akkor, hiszen régen mi ketten voltunk a csapat, ő és én, szeretem az okos kis fejét, a csillogó szemeit, ahogyan az emberre tud nézni. és Mili engem sosem csípett meg, hozzáérni nem lehetett, de pl. az orrommal sokat simogattam a kis pociját, pedig mondták a többiek, hogy matyóhímzést csinál rá, ő mégsem bántott sosem. Inkább csak gyengéden kurkászta az orromat. És velem járt fürdeni is, összetekertem egy újságot, ő arra felült és együtt mentünk mindenhová a lakásban. Nagyon sok közös élményünk volt, még most is fojtogat a sírás, ha eszembe jut, hogy már nincsenek itthon, de be kell látnom, hogy ez így volt helyes. Nem szerettem volna egy reggel Zorrót holtan találni a kalit aljában, de ennek az őrületes tojásrakásnak csak az lett volna a vége. És tökéletesen boldogok Milivel. Még nézni is jó azt a hihetetlen szeretetet amivel egymás iránt vannak. P+F írta, hogy Zorró feláldozza magát szerelmében, de én nem akarom ezt. Éljen csak boldogan az ő Milijével, fiatalok még, sok-sok boldog évük lehet együtt.Nekem itt vannak a közös képeink. Ezzel együtt megőrültünk, mami is meg én is, mert üres volt a ház nélkülük. 

 

 

 

 

 

 

Vasárnap is automatikusan fordultam a szobájuk felé, hogy megetetem őket, de sajnos csak az üresség kongott benn. Pedikűröshöz kellett mennem meg be a céghez mackát és kutyát etetni, hát arra gondoltam elviszem magammal Csipiszt is, hogy ne legyen addig egyedül. Szépen beül már a hordozóba többnyire, rájött, hogy akkor jöhet velem mindenfelé. A pedikűrösnél is szépen elüldögélt a dobozban, mikor végeztünk kivettem egy kicsit, hadd gyönyörködjenek benne. És játszott is egy kicsit, meg simigélték is őfelségét. Aztán siettünk haza, jöttek a gyerekek.Nagy hepaj volt, sokan voltunk és ezt Csib imádja. Mindenkinek van egy jó szava hozzá, a kis kétéves unokahugunk pedig órákat állt a kalit előtt és beszélt meg énekelt neki, azt is szerette. Délután a szokásos kijövősösszebújóstvnézős programunk volt.

Hétfőn délelőtt Brünhilda, a kis ezüst spangl tojócska átment a Szivárványhídon. Halálos csendben ült a kalitkákban a másik négy madár, még csib sem szólt egy szót sem. Gyászoltak! Szegényke, lehet hogy a nagy hőség miatt, lehet hogy más baja volt, nem tudom. Maminak ő volt a kedvence, olyan kis szerencsétlen volt, de érdekes módon mindkét fiú, Gyuri és Sigi is Brüncit szerette a legjobban a csapatból.Ég áldjon, kicsi Brüni, találkozunk majd a Híd túloldalán (de nem mostanában, mert a többieknek szüksége van még rám)!

Szomorú vagyok és sokat sírok, rettenetesen hozzá lehet szokni azokhoz, akikkel megosztod az otthonodat és az életedet! Este viszonylag korán hazaértem, nem volt kedvem semmihez. Mami ott ült a szobájában, sirdogált és mellette puha selyempapírban csomagolva Brünike aludta örök álmát. Még így is nagyon gyönyörű volt! Szegény Mami nem bírt elszakadni tőle!!! Hát megint Katusnak jutott a feladat, hogy gondoskodjon Brüniről! Befeküdtünk mizopapával a hálóba, bevittük magunkkal Csibit is és mintha érezte volna, hogy szomorú vagyok, tőle szokatlan módon nem ügyintézett egész este, hanem bújt egyikünktől a másikunkig és vigasztalgatott, simogatatta magát, bohóckodott egy kicsit, nagyon aranyos volt! Még papa is megjegyezte, hogy mi lehet ez a szokatlanul nagy csendesség és jóság. Aztán a másik nagy baj, Ördög! Mióta Gizus elment, Ördi nem akar enni. Egész nap csak bebújik a sarokba, hangja szinte nincs is, pedig régen akkora szája volt, mint a nagykapu.És falánk is volt, mindent felfalt, ami az útjába került, szegény Gizusnak mindíg meg kellett várnia, míg Ördi jól lakik és ő csak aztán jött, de jól elvoltak együtt és már nagyon régóta. Nagyon szerette a barátnőjét, ő is gyászol. Már csak csont és bőr, nem eszik szinte semmit. Nem tudok tenni ellene semmit, Katus is csak sirdogál miatta. Nagyon öreg malac már, az a baj hogy nem is akar élni Gizus nélkül. Olyan rohadt szemét tud lenni ez az élet!!!!! Mért pont ők, mikor olyan szeretetben, jóltartva élnek??? Nem is tudom most folytatni, ne haragudjatok...

Megint eljött a hétvége. Pénteken a szokott helyen randalíroztunk Csibivel. Mint mindig, most is nagyon jól elvolt, játszott, evett, perecet lopkodott, gyorsan eltelt az idő. Bár megjegyzem, hogy a humanoidok a meleg miatt sokkal csendesebbek voltak, ám a madarak annál mozgékonyabbak. legalább is Csibszi, hát nem tud elfáradni sosem.

Szombaton reggel felpakoltunk, mizopapa meg én és persze a kis gazember is és bulira mentünk Érdre. Már délelőtt kinn voltunk, csibszi az árnyékban hűsölt, de csak úgy hogy mindent lásson és halljon, mert majd pont ő fog kimaradni valamiből is! A kert tele volt gyümölcsökkel és a kis ganyé a nap folyamán mindent szépen végigkustogatott. Málna, cseresznye, meggy, egres, ribizli, ez volt a menü és közben még egy kis dió, csak az egészség miatt. Aztán egy falatka grill csirkemell...... és még mindíg nem durrant ki!!!:-))Nézegetett kifele, ha odament valaki akkor csendesen motyogott neki kifelé, amitől mindenki beájult, hogy milyen ari. Eljátszogatott a lukacsos tojással, szóvel tiszta hawaii volt.Még bevettük a tablóképbe is, azon eddig csak Dániel volt rajta, de most a helyét Csibi foglalta el, mert az öregúr nem szeret autózni és így otthon maradt.

Hazafelé nagyon csendesen üldögélt a kocsiban, gondoltuk is, hátha most elfáradt.

 

Vasárnap otthon voltunk, reggel keltünk és úgy tünt, hogy nem éhes. Nem is akart bemenni a kalitba reggelizni, hol rajtam lógott, hol mizopapán. Játszani akart, birkózni és labdát dobálni, nagyon akurátus volt!:-))) Ilyenkor nem tudod letenni a kezedről, mert lóg rajta a csőrével és a lábaival is és nem enged el. És nem csíp, csak fog aztán felül a játszótérre és onnan ordítja, hogy Csiiiiiiiibiiiiiiiiiiii!! Meg kell zabálni!!!                               Kalitka suvickolás volt a program és mivel máshol nem tudott megkapaszkodni, ezért a derekamról lógott lefelé, de akkor is jött velem! Később kitettem a teraszra, jól megsprickoltam és akkor megfürdött a vizesedényében. Iszonyat meleg volt, de ő mintha nem is érezné! Nemhiába az esőerdőbe való! Aztán megebédeltünk együtt, mert a papa elment, Katus meg vadul tanult, így ketten maradtunk. Húslevest evett répával,csirkehússal és fehérrépával, azt nagyon szereti és a végén kapott egy jó kis porcogós combcsontot, azt meg eleszegette. Este együtt hajtogattunk, mikor már olyan halkan énekögetett, gondoltam hogy elfáradt és elvittem alunni.                                     Ma reggel lehoztam, ahogy mindíg szoktam, hogy megetessük a kicsiket. Ült az ablakban, nézegetett és egyszer csak jött a fs vészkiálltás, ezer decibellel. Szegény, rettenetesen megijedt valamitől, talán egy nagyobb madár lehetett, már röpült is mint az eszement mindenfelé. Megnyugtattam kicsit aztán visszavittem a kalitba, mert ott biztonságban érzi magát.