Kedden érkezett haza Katus Egyiptomból. Csokibarnán, tele élményekkel. Nagyon jól érezte magát, csodás dolgokat látott, de hát mindennek a teteje a búvárkodás volt. Két napot merült, ebből az egyik éjszakai volt, a másik három nappali. Gyönyörű képeket csináltak a víz alatt, majd ha fel lesz mindegyik töltve akkor felteszem a Flickr-re is és akkor ti is megnézhetitek.
Kedden még vendégünk is volt, Pesi látogatta meg Csibit meg persze engem is. Az egész délután rosszul indult, mert átjött a fiam barátja egy pasival. Le akartak menni a garázsba. Csibi rögtön rárepült a pasira és ment volna velük a pincébe. Én odanyúltam, hogy maradjon fenn és akkor olyat harapott az ujjamba, hogy rendesen kiserkent a vér. Nem csípett, hanem a szó szoros értelmében megharapott. Iszonyatos volt! Közben az arcomra fagyott mosollyal próbáltam idiótán vigyorogni! Ő meg ropogtatta az ujjamat.Ilyet még sosem csinált és pont ezért próbáltam megkeresni az okát, mert biztosan volt. Ok nélkül ez a madár nem bánt senkit, engem meg pláne nem. Lehet, hogy hirtelen dugtam oda az ujjam az orra elé, hogy lépjen rá, megijedt és odakapott. Hát nem tudom, de mindenképpen biztos vagyok benne, hogy én csinálhattam valamit, mert ő sosem harap, pláne meg nem így!!! Szóval így indult a délután. Pesivel hamar megbarátkozott és persze azonnal elvégezte nála az éves fogászati szűrővizsgálatot. Meg beszélgettünk közben. Nagyon helyes lány, remélem, ha legközelebb Pestre jön akkor sem kerül el minket! A fiatalság közben kirongyolt az udvarra, mert Katus hozott egy vizipipát és ki akarták próbálni. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy kimegyünk hozzájuk. Legalább Pesi megnézi, hogyan kerül fel az aviátor a feketesapisok gyöngyére, a kis pitbullra!:-) Nem voltam jó formában itt sem, mert amikor az aviátort Csibre adom, meg szoktam fogni valami puha ronggyal és úgy kezdem feladni rá. Most meg simán megfogtam a hessegetős konyharuhát és azzal akartam megfogni, de sehogyan sem értettem, hogy mért repül el, mikor meglátja a kezemben. Azzal szoktam elhessegetni, ha a konyhában nagyon rendetlenkedni akar és mindenbe belemászik, persze, hogy elrepült, mikor meglátta a kezemben!! Na aztán fogtam egy másik kéztörlőt, azzal aztán szépen meg is tudtam fogni és lassan, ahogy szoktuk, minden különösebb vita nélkül sikerült is ráadnom a hámot. És aközben sem akart megmarni, ezért gondolom, hogy valamit én rontottam el délután! Kimentünk a kertbe, persze ő Pesi vállán és kezén trónolt! Csináltunk is nagyon jó képeket róluk. Mivel már kezdett sötétedni Csibi nagyon aranyosan odabújt Pesi nyakához és onnan motyogott a fülébe halkan. Mikor visszamentünk, gyorsan leszedtük róla az aviatort aztán szép lassan elment aludni. Mi még kicsit dumálgattunk, aztán Pesi is indult a párjáért a városba.
Örülök, hogy itt járt, nagyon jó kis délután volt, még így is, hogy a szívem madara a véremet vette!!!:-))
