December 21.-én dologztam utoljára ebben az évben. Aztán utána otthon a nagy hajrá. 22.-én még szállítottunk délelőtt Gyömrőre és Szigethalomra, aztán kezdhettük végre a saját karácsonyunkat is. Délután gyors vásárlás, ami még nem volt meg az ünnepre, azt beszerezni.Szegény Csibészke megint nem látott sokat, reggel elmentünk, aztán este meg haza. Persze jó későn, 9-kor értünk haza, én azonnal futottam fel érte, hát csak ült a kalitban és várt. Gyorsan lementünk, kicsit játszottunk aztán hamar alvás.

23. vasárnap:Délelőtt még templomban voltam, a 11 órás misén, utána pedig 12-kor volt Rebeka keresztelője. Annak rendje és módja szerint megkeresztelték. Utána csak futás haza és akkor kezdtünk neki mindennek Csibivel. Takarítani, sütni, készülődni.Valószínűleg, ha az angyalkák benéznek az ablakon és meglátnak minket takarítani, akkor az én csomagomba csak csupa apró, fehér tablettát tesznek meg egy beutalót az ideg és elmére!:-))) Csibi borzasztóan örült, hogy így együtt vagyunk, hol a lábam szárán szteppelt, hol a hasamról lógott le, de egy pillanatra sem tudtam letenni. Igaz, nem is nagyon akartam. Engem nem zavart, bár este a papa megjegyezte, hogy mintha a madár rám lenne nőve!!:-))) Még amikor a létráról tettül fel a tiszta függönyt, akkor is jött velem rendületlenül. Haláli egy madár!!!

24. Eljött hát Karácsony estéje is. Katus feldíszítette a fát, nagyon szépre sikeredett. Piros-arany színű lett az idén, többféle díszünk van, ezt választottuk. Nekem a karácsony igazi színei ezek. Megfőztem a halászlét és a rántott halat is. Először mindig nálunk van a gyertyagyújtás, jönnek a sógoromék családostul és a nagymama. Kicsit elüldögélünk, kibontogatjuk az ajándékokat, eszünk-iszunk egy falatot és utána megyünk át hozzájuk vacsorára. Az idén egy ifjú családtaggal bővülve, Rebeka is velünk karácsonyozott a szüleivel. Nagyon jól sikerült a karácsony este. Igaziból olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz család, mindenki beleszól mindenbe, ordítva beszélget, de azért nagyon szeretjük egymást. Az új családtagot is mindenki nagy szerettel fogadta, Attila, a keresztfiam azonnal a gondjaiba is vette. Megvacsoráztatta, megbüfiztette ahogyan kell. Nagyon ügyes volt, bár nekik még nincs saját babájuk. Nálunk az a szokás a családban, hogy a babagondozásból a pasik is ugyanúgy kiveszik a részüket, mint a nők, ha nem ügyesebben. Soha nem volt probléma, ha egy kicsit etetni vagy tisztába tenni kellett. Mizopapa is nagyon profin ellátta Rebekát, mikor mi vigyáztunk rá, mondhatom, hogy a közelébe sem engedett. Szóval szép volt a Karácsony este, bár nem maradtunk túl sokáig, mert mindenki jó fáradt volt. 1/2 10-kor már otthon is voltunk és erősen beájultunk alunni.

25. Reggel nem kellett kelni, jól el is aludtam. 9-kor ébredtem, ránéztem az órára és a frász kitört, szegény Csibi már a legényes-topogóst járta a rúdon, de akkor sem kakilt bele a hálókalitba. Vaddisznóvágtában vittem kifelé a játszótérre kakilni. Aztán csak visszabújtunk az ágyba, tv-zgettünk, játszottunk békésen. Mikor végre felöltöztem azonnal lehoztam fentről a nagykalitot, tettem be neki enni és innivalót és ő is megreggelizett. Nagyon nem kellett főzni, azért a saláták mellé még egy kis húst összeütöttem. Aztán a kis gazfickóval és a többiekkel megebédeltünk. Csibi nagyon szereti a rizssalátát, tele van ananásszal, neki az különösen a kedvence.Ebéd után aztán szépen becuccoltunk a hálóba egy olyan jó kis délutáni szusszantásra, ki tudja, mikor volt időm erre utoljára?!:-)) Csib felült a vállamra, én meg jól a fejemre húztam a takarót és elaludtam. Arra ébredtem, hogy ül az arcomnál és nagyon finoman, óvatosan a szempilláimat kurkássza vagy csak azt vizsgálgatta, hogy mért van csukva a szemem. Nagyon aranyos volt, ahogyan az éles, hegyes csőrével olyan finoman noszogatott, hogy nyissam már ki a szemeimet. Aztán ittunk egy jó kávét, elhelyezkedett rajtam és megnéztük a Shrek filmeket. Egyszerűen ráhasalt a karomra és úgy simogattam a kis buksiját. Aztán fél 10-kor eltettem alunni, mégiscsak ki kell pihenje magát ő is.