Szombat reggel csak ketten voltunk fenn Csibbel, megfőztük a kávét és ücsörögtünk a nappaliban, mikor mami lejött és kérdezte, hogy nem megyek-e ki vele a kertbe kávézni. Mutattam neki, hogy Csib a vállamon trónol, mire azt válaszolta, hogy adjuk rá a hámot oszt menjünk ki azzal. Úgy is történt, most már szinte egy perc alatt rá tudom adni Csibire, nem mondom, hogy szereti de elviseli és aztán nyargaltunk ki, azt meg igen szereti.Ahogy ott üldögéltünk, eszembe jutott hogy le kéne szedni a musikról az elhalt virágokat, hát megindultam Csibbel a vállamon leszedegetni. Nagyon jól elvolt, időnként be akarta kapni a virágokat, de szépen végigjártuk az összes ládát. No akkor meg az jutott az eszembe, hogy meg is kéne locsolni. Szépen leballagtunk a garázsba, feltettük a slagot és elkezdtünk locsolni. Csibi azonnal nekikezdett a vizidalnak, nagyon aranyos volt és nem is túl hangos. Meglocsoltunk mindent, aztán ahogy mentünk lefelé a lépcsőn a teraszról a lecsöpögő víz a hátára folyt. Kitárta a szárnyát és élvezte a vizet. Később rárepült a fenyőre és megvizsgálgatta a tüskéket, aztán le a földre és megindult a slag felé. Én meg ahogy a kezemben volt a pisztoly átállítottam sprickolósra és jól megöntöztem a virágok között álldogáló Csibit is. Nagyon aranyos volt, csak pislogott mint a béka a miskolci kocsonyában. Aztán felült a vállamra, jól rámrázta magát és elkezdte a tollait igazgatni. Járkáltunk még az udvaron, kiálltunk a napra is kicsit hadd száradjon végül szépen beballagtunk a lakásba. Kb. 2-2 1/2 órát voltunk kinn együtt. Egészen eufórikus hangulatban leledztem egész nap, annyira meglepett és jól esett hogy ilyen szépen el tudjuk tölteni kinn az időnket együtt és utána is, már reggelit a pulton kapott (magot meg gyümölcsöt) mert fel sem vittem a kalitjába. Amíg takarítottam, meg főztem ott sertepertélt körülöttem. Télleg csak volt a kalit, hogy legyen. Aztán délután betettem mert el kellett mennem. Máriabesnyőre indultunk Melindával az esti misére. Nem véletlenül mentünk ide, Ferenckével volt egy kis beszélnivalóm.

Már soxor jártam itt, mégis mindíg valami meghatottság fog el ha ide betérek. Talán azért mert olyan kicsi, meghitt, a szerzetesek mindíg nagyon emberiek és barátságosak.  A templom hajójában egy csodálatos freskó látható: Szent Ferenc megszelidíti a farkast. És ott ül Ferencke, a farkas az ölébe hajtja a fejét és körülötte állnak az állatok. Egy kecses őzike és rengeteg madár, hiszen ő az ég madarainak szentje. Én pedig meg szerettem volna köszönni neki, hogy a madarai közül a legédesebbet elküldte nekem. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen az, hogy mi Csibivel összetalálkoztunk. Valaki irányította, hogy megtalálhassuk egymást. Szép volt a mise,minden családtagomnak (a kisunokámnak is)  és a barátaimnak is egészséget és boldogságot kértem, külön imádkoztam is Ferenchez és kértem, hogy jelezze valahogy, hogy elért a szavam hozzá. A mise végén még körbesétáltunk és én mécsest akartam gyújtani de sajnos nem volt. Aztán szinte varázsütésre megérkezett, meggyújtottam, felnéztem és Szent Ferenc szobra előtt álltam. Neki gyújtottam a mécsest és ő jelezte, hogy elért hozzá a szavam. Nagyon boldogan mentem haza. Rengeteg minden kavargott bennem, ötletek, hatalmas boldogság és nyugalom.

Vasárnap reggel már korán fenn voltam, mert a tegnapi nap után ma egy próbát szerettem volna tenni. Izgatott is voltam, mikor Csibire ráadtam a hámot és indultunk. Ráültettem a vállamra, beültünk a kocsiba és irány a munkahelyem mackát és kutyát etetni. Ez volt a nagy próba, azt kértem szombaton Ferenckétől is. Szépen beautóztam a vállamon Csibészkével, aki csendesen nézegetett mindent, nem félt semmitől, sem az autóktól, sem a buszoktól vagy a villamostól. A mackák már éhesen vártak, Csib tudomást sem vett róluk és ők sem próbálták becserkészni, pedig aktívan vadászik mindkettő. Sőt Málnás kutyától sem ijedt meg, a tekintélyes külseje és az öblös hangja ellenére sem. Mindenkit elláttunk, ittam egy finom kávét és ahogy jöttünk, husss hazaautóztunk. Kinyilt a világ, már nincs olyan hely ahová ne tudnánk eljutni ketten ha akarunk és ha papagáj oda vihető!!! Csodálatos dolog ez mindkettőnknek!!! Nem hiszem hogy van még egy madár aki ekkora empátiával lett megáldva!!!:-)) A kicsi sárga-zöld sárkányka...........:-))

Ma hétfő van, reggel szokás szerint végignéztem a leveleim és az oldalakat, ami érdekel. A levegőm is elállt a networktől, kétszer kellett elolvasnom, hogy felfogjam és utána csak ültem és a könnyeim csorogtak. Goldy nincs többé, az éjjel átment a Szivárványhídon! Nagyon beteg volt és már régóta, de a gazdái iránti szeretet életben tartotta. Ők pedig mindent megtettek, hogy valamelyest jobban érezze magát.Nem volt epéje, minden rendű és rangú papagáj elüldögélhetett rajta, ihatott a vizéből sosem akarta bántani őket! Csibi még pénteken is nagyon pofátlanul belemászott a vizesedényébe mert szomjas volt és ő zokszó nélkül félreállt, hogy a madárka ihasson.Először nem is vettem észre a szöveget, azt hittem kyga csak a képeket rakta fel aztán megláttam a kép tetején. Egy nagy gombóc van a torkomban, ülök a gép előtt és megpróbálom a szomorúságot kiírni magamból. Mért van az, hogy amikor úgy érzed, minden rendben van, jól mennek a dolgaid akkor gyorsan történik valami, ami megint padlóra tesz???????:-(((

Goldy emlékére!