Ehhez a bejegyzéshez már másodszor kezdek neki. Elkészítettem tegnap is, mert már noszogattak a többiek, hogy mért nem írok. Aztán Valaki, aki nagyon kedves a szívemnek, figyelmeztetett, hogy nem lett az igazi. Hiányzik belőle a kedv és a szív. Igaza volt, többnyire akkor írok, amikor rám jön, hogy na most..... szóval ezt eröltetni nem lehet. Az is elkészült, de olyan se eleje, se vége, semmilye sem volt, csak mint a félig nyúzott bakkecske. No majd most:-)))..................
Először is itt volt ez a négy napos ünnep, mert az volt, Csibészkének meg különösen, hiszen 4 egész napot együtt lehettünk. Már szerdán délután leköltözött kalitostul a nappaliba, kinyitottuk alul-felül az ajtókat, hogy ne legyen szegénynek klausztrofóbiája és hajráááááááá!!! Ő felült a nyitott és kitámasztott alsó ajtóra rágicsálni ezt-azt, Dániel meg alul sasolta, mint a Köztisztasági Hivatal, hogy mi potyog le és mint a leming, fellegelt mindent. De tök jól elvoltak, már nem akarja a madár vérét venni, inkább érdeklődve figyelgeti, persze azért vannak Csib számára tabu helyek, mint Katus, Dániel kosara, az edényei stb. Hiába, ami tabu az tabu.... én csak tudom!!!:-) Még megérjük egyszer, hogy azt is megengedi a tollas gazfickónak, hogy rárepüljön. Mer a múltkor már láttam a szemén, hogy arra készült, ahogy Dani ott ődöngött előtte, de gyorsan odébb vittem, mert emlékszem még erősen, hogy Goldyt is előszeretettel csipkedte volna, ha hagyjuk, mikor rárepült.
Mostanában sokszor lenn van a földön, régen is szeretett lenn járkálni, most viszont vannak kedvenc helyei. Ilyen az előszoba, ott is a szekrény elhúzható ajtaja, ami mindig résnyire nyitva van. Ott aztán addig gyöszmékeli-tuszmákolja magát, ameddig be nem mászik és elégedett morgások közepette járkál benn a cipők között. Először majdnem frászt kaptam, hogy hol a madár, aztán ahogyan hívogattam egyszer csak előbukkant a kis feje a résen. Meg kell zabálni, annyira aranyos, ahogyan néz fel rám és benne van a szemében, hogy "Mit kiabálsz, hát itt vagyok!" Manapság már elhíresült mondat, valaki felkiállt, hogy "hol a madár??!" és azonmód keressük, hogy éppen merre rendetlenkedik.
A másik kedvenc helye az ágy, ki és be a takaró alatt, felderíteni az ágyváz minden apró zugát, hát oda is úgy be tud bújni, hogy ember legyen a talpán aki megtalálja. Szóval nagyon klassz négy nap volt. Azért történt egy kis baj is, Csibészke megint összeakaszkodott a sógorommal. Hiába, no, ő olyan mint az elefánt, nem felejt és az első pár pofozkodós találka óta nem szívleli. Valami ünnepem volt és a sógorom meg akart ölelni, hogy felköszöntsöm. Csibészke viszont úgy értékelte, hogy ez valami támadás lehet. Addig békésen üldögélt a vállamon, akkor azonban felfújta magát, ahogyan csak tudta és néma csendben a pillanat törtrésze alatt nekiugrott Attila kezének és rendesen szét is kapta. Hát ez most elég kínos volt, ő állt szegény és a kezéből folyt a vér, a madár meg mint a pitbull villogó szemekkel figyelte, hogy most akkor indulhat-e az újabb támadás. Feltettem gyorsan a játszóterére, de még ott is - ha Attila megmozdult valamerre - azonnal felfújta magát és ugrásra kész testtel figyelte. Alig bírtam lenyugtatni mindkettőjüket! Azt hiszem, ebből sajnos már barátság nem lesz!!:-( Pedig mindenki, aki hozzánk jár imádja a kis tollas vérszívót!
Tegnap nagyon későn értem haza, volt már vagy 10 óra. Szaladtam is fel érte az emeletre, mert ilyenkor még nem alszik, ül a kalitban szemben az ajtóval és engem vár. Aztán lejöttünk, még egy kicsit játszottunk és becuccoltunk tv-zni. Sajnáltam betenni még, mert ilyenkor mindig lelkiismeret furdalásom van miatta, ezért ahogyan néztem a tv-t, odavettem magam mellé. Hát szépen el is aludtunk, bebújt a nyakam alá, ahol igen jókat tud szunyálni és én is meg ő is horpasztottunk békésen. Valamikor éjjel 2 körül ébredtem fel, Csib a nyakam alatt, hát azt sem tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. Óvatosan visszatettem a kalitjába, bár talán kár volt, azt a pár órát végül is elaludhattuk volna már együtt.
Ma Macka hívott és elmesélte, hogy Ribipipi,aki eddig az ágy végében aludt éjszakánként, odabújt hozzá és nagyon édesen el is aludtak, akárcsak mi. Olyan aranyos volt a Macsek, mert megkérdezte, szerintem ez normális??? Hát persze, hogy az. Ezeknek a tollas gengsztereknek már mi vagyunk a család és ő is úgy látta, hogy Rib nagyon boldogan és elégedetten szunyókál mellette. Hiába, most ez a divat: gruppenalvás!!!:-))))
Egyik reggel korán keltünk, kiültünk a nappaliba, ő a térdemen tollászkodott, azt nagyon szereti, én meg csináltam egy rakás képet róla, mert úgy találtam, hogy nagyon szép. Megnézhetitek a képek mappába, a szet címe: Csibi arcai. Majd ha hozzájutok a géphez otthon, teszek még ide pár képet, van olyan jó kis fetrengős, meg játszós meg szekrénybebújós, nézzetek vissza később........
Szeret
Mondom, puszijjá má meg!!!:-))))))
