A péntek hatalmas jamborie volt, megspékelve bcykével és somaapuval, aki padlásszobával évődött, látszik rajtuk, hogy jól kijönne egymással, mivel együtt is dolgoznak.El is ücsörögtünk jó sokáig, a téma persze, mint mindíg: a madaraink. Még meg is dícsértem magam, mert Bumi, a kis fs fiúcska repkedés közben kikötött a nagyhatalmú Regina rúdján, aztán én, aki pont ott voltam ügyesen lekaptam a rúdról, mielőtt a felbosszantott Regina odacsaphatott volna a csőrével.
Már egész héten éreztem, hogy valami nem kerek. Minden alkalommal, ha mozdultam, olyan furcsa érzés volt a derekamban. Ráadásul szombat délután még esküvőre is kellett mennünk Tatára. Igen szép esküvő volt, de kicsit későn is kezdték, mi meg ott ácsorogtunk, akkor már határozottabban éreztem hogy valami nem kerek. Aztán vasárnap reggelre ez az érzés teljesen átalakult egy monoton fájdalommá, megmozdulni sem nagyon tudtam. Először vesegörcsre gyanakodtam, de végül muszáj volt elmenni az ügyeletre ahol kiderült, hogy ez ehte, finom kis lumbágó. A fenekemben egy hatalmas injekcióval mentünk hazafelé az orvostól. Papának el kellett mennnie, mert Katus vasárnap repült Egyiptomba és ki kellett vigye a reptérre én meg otthon feküdtem a hálószobába a földön, hogy a fájdalmaim valamennyire enyhüljenek és közben rettenetesen sajnáltam az én kis zöld manómat, akinek fogalma sem volt, hogy hol vagyok és mért nem mentem fel érte. Először nem mertem lehozni, mert Dániel is ott akciózott mellettem és féltem, hogy esetleg nem tudok hirtelen odamozdulni ha kell, de később az öregúr úgy döntött, hogy kimegy inkább egy kis friss levegőt szívni, mivel akkor már többedszerre próbált rám és mellém lefeküdni a szőnyegre, de mivel centit sem tudtam odébb menni, ez nem volt egy jó ötlet.
Megkértem mamit, hogy hozza már le a zöld ördögöt, mégse legyek már ott egyedül, ő meg majd el tesz-vesz mellettem. Na most aki ismeri Csibit, az tudja, hogy konkrétan nem egy nyugodt, üldögélős típus, jön-megy állandóan. Most is, először felmérte a helyzetet, körüljárt és erősen furcsálta hogy mért pont a földön fekszem, aztán szépen felrepült az ágyra, mert a birkapaplant igen szereti radírozni, hát azzal gondolta az időt múlatni. Szóval eltünt, akkor én vártam 2-3 percet és az ujjammmal oldalról megkopogtattam az ágy végét. Kisvártatva az ágy végénél fenn megjelent egy fekete csőröcske, majd az ismerős kicsi fekete sapka a csillogó, vidám szemecskékkel és húzta fel magát a csőrénél fogva az ágy háttámlájára. Mikor felért vidáman hunyorgatott és a szeme azt mondta: "No mi kell, mért hívtál?" Hát azt hittem, megzabálom rögtön. Nem lehet unatkozni mellette egy cseppet sem, ez a kismadár egy tündér. Aztán lerepült a kezemhez, ami pont a fejem felett olt kinyújtva (mert irgalmatlanul kényelmetlen volt így feküdni) és először belehasalt a tenyerembe egy kis simiért, aztán rájött, hogy hoppácska, hát így remekül el lehet játszogatni: ahogyan az ujjaimat mozgattam ő iziben kígyónak képzelte azt és megtámadta, a szárnyait széttárva gondolta leharcolni az ujjkígyókat, végül belecsimpaszkodott és ahogy emeltem a kezemet ő lógott rajta, hol fejjel lefelé, hol a két kezemen spárgázva, hát kítűnően elszórakoztunk kettecskén. Nem kellett ide könyv, tv meg pláne nem csak egy kis feketesapkás, zöldtörölközős úszómester és az ember azonnal elfelejtette, hogy hol fáj a teste!!!:-))))) Most nem is iegn írok sehová, mert nincs türelmem kivárni, hogy valaki majd válaszol, de ezt gondoltam azért gyorsan megosztom veletek!!!:-)))
