Hát sikerült! Nem mondom, hogy nem vagyok nagyon büszke de nem magamra, hanem a madaramra, aki annyira szeret engem, hogy még ezt is eltűri a kedvemért. Mert azt gondolom, ez a lényeg, hogy Csib teljesen, fenntartások nélkül bízik bennem és tudja, hogy soha nem okoznék neki fájdalmat ( kivéve, mikor a minap a hátam mögött bóklászott a földön és én véletlenül ráléptem az ujjacskájára. Szegénykém, akkor sem bántott, kicsit odakapott az ujjamhoz, de aki tudja milyen a fs csőre, az azzal is tisztában van, hogy kicsipkézhette volna véresre az ujjam de ő csak odakapkodott, nem csípett igazán, de hát az én súlyom azé nem kispályás egy ilyen pöttöm madárnak)
Elmondom most nektek, hogyan is történt ez a dolog, a kezdetekkor írtam, hogy mindent megosztok veletek, az örömöt is meg a bánatot is. Hát sajna bánat volt mostanában elég, de azé ott fenn ügyelnek erre, hogy jó is érje az embert. Most pedig elmesélem ezt az aviátor sztorit.
Pénteken a szokott helyen voltunk mindnyájan és Kyga az ő ráérzésével tudta, hogy egyedül nem merem Csibre rátenni az aviátort. Sokszor próbáltam gondolatban Csib nélkül, de nagy a kezem, nem is igazán értettem hogy hogyan kezdjek hozzá . Kyga nagyon okos, tudta, hogy azé olyan idősebb madár nemigen van, aki simán, önként és dalolva beledugja a fejét. Ezért mikor már kicsit elüldögéltünk nála, egyszer szólt, hogy akkor nosza, tegyük fel Csibre. Hát elállt a szemem-szám. Kb 2 perc alatt rátette a kis tollasra. Csib először hanyatt vágta magát és erősen le akarta szedni, aztán kezdett megnyugodni. Ilyenkor, ha ideges, mindíg csendesen motyorászok a füébe, lassan és attól rendszerint meg is nugszik. Így is lett és szépen jött-ment vele a lakásban, mikor Longi megjött hátulról simán rárepült aviátorostúl, mindenestül. Kb. 3/4 órát volt rajta. Mikor levettük megcsípett, mert gyökér voltam és rosszul nyúltam hozzá. Kyga azt mondta, hogy másnap is adjam rá. Nem szóltam, csak magamban rémüldöztem, hogy hát hogy a túróba fogom én ezt így ráadni. Kyga olvasott a gondolataimban, huncutul nevetett és mondta, hogy hát ne várjam, hogy házhoz jön aviátort húzgálni ebben a melegben.
És eljött a reggel, Csib kijött és nekem fel kellett adnom rá a hámot. Nem mondom hogy a zabszem próbán átmentem volna! Aztán megfogtam óvatosan a kicsi testét egy törülközővel, hogy nehogy nagyon megszorítsam és megfordítottam. És ő nézett rám a gyémánt szemeivel, hanyatt fekve égnek álló lábakkal és eszébe sem jutott hogy marjon vagy bántson. És beszéltem hozzá, elmondtam neki, hogy most ezt felvesszük és felsoroltam, mi mindent szándékszom megmutatni neki a kertben. Nagyon nyugodtan folyamatosan és közben szépen a kezemmel igazgattam a hámot. De hát én nem Kyga vagyok, szépen ráadtam a hámot teljesen fordítva. Kezdhettük előlről. Mikor fenn volt újra, ráültettem az ujjamra és elindultunk kifelé. Mindent megnéztünk, és én mindent elmagyaráztam neki. Kb. 20-30 percet voltunk kinn, fotokat készítettünk és közben ráült a kerítés lécre is. Pont arra jött egyismerős, mikor meglátta, nem tudott szó nélkül elmenni mellette.Odajött s megkérdezte hogx megsimizheti-e. Nemcsak simizni hagyta magát, hanem rátelepedett az ujjára és érdeklődve nézegette. Hihetetlen madaram van!!!:-))) Aztán bementünk és rövid huzavona alatt le is vettük a hámot. Nem hiszem, hogy valaha szeretni fogja, hiszen maga a fejen való áthúzás is teljesen természetellenes neki, de a kedvemért hagyja.
Azt hiszem ez a kulcsszó: a bizalom. Csibet mint tudjuk, nem Kyga nevelte, de az alatt az idő alatt míg nála volt, megtanult bízni az emberben. Nekem nagyon könnyű dolgom van, csak szeretnem kell őt és százszorosan viszonozza az egész kis szívével. A mai kinnlét nem viselte meg, pénteken a hám miatt kicsit duzzogott (mint tudjuk, a papesz sértődős népség) de ma már délben ráugrott a kezemre birkozni és a hűtő tetejéről is megtámadott!:-))) És ez a legbiztosabb jele annak, hogy a lelke rendben van!!! Meg az hogy vagy háromszor is megetetett!!!:-DDDD
