"Lehet feketesapkás nélkül élni, de minek!" (K.G.)

Megint el vagyok maradva a naplóírással. Főképpen azért, mert ujfent sok a munkám, szegény Csibi is csak vár sokszor, mire este hazaérek. De azért vár lelkesen és nagyon boldog, ha hazaérek. Tulajdonképpen ezért fogadtam el olyan nehezen, hogy nem akar párt magának, csak engem, mert nekem is sokkal megnyugtatóbb lenne, hogy amikor dolgom van, ő azért nem üldögél otthon egyedül a kalitban, hanem van vele valaki, akivel játszhat. De mivel ez a dolog már hamvában holt, ezért mepróbálom a dolgaimat úgy rendezni, hogy a lehető legtöbbet legyek vele. A múltkorjában megint írtunk Anyámlányával egymásnak és mesélte, hogy Csiri teljesen átvette az ő életritmusát és  amikor éjjel egykor hazaér a kismadár ébren várja, akkor kicsit játszanak oszt mennek is ketten aludni, mert ők még mindíg együtt alszanak!:-)) Ebből is látszik hogy a papesz hihetetlenül tud és akar alkalmazkodni!

Pénteken ugye a szokott helyen voltunk, Csibi nagyon kitett magáért, már több órája ott voltunk, de ő még mindíg lekesen és tele energiával játszott!!  Regina is egyre kedvesebb, ha nem simogatom elég serényen akkor megfogja a blúzomat a csőrével és megrángatja kicsit, hogy mi lesz má!!! Csibi kapott egy kis kanál mézet, hát olyan aranyosan lenyaligálta a kiskanálról, egészen kígyósra nyújtotta ki a kis kukac nyelvét és az utolsó szemig felfalta!!

Ez a mézevős kép!!!:-)))

Szóval Csibi nem alszik nap közben semmit, ha egész nap otthon vagyok akkor egész nap velem van, de alvásról szó sincs, az ő részéről! Velem gyakrabban előfordul hogy lemegyek alfába és be is alszom rendesen! Ilyenkor rendszerint arra ébredek, hogy ül rajtam, mereven néz és nagyon halkan, lágyan énelekget meg beszél hozzám. Annyira aranyos ilyenkor, szinte meg sem mozdul, hagy pihenni.

Most ebben a melegben hétvégén szinte egész nap a teraszon van a nagykalit és ő ott üdülget. Meg szoktam spriccelni kicsit, azt nagyon szereti és utána bele is ugrik a vizestáljába és megfürdik. Most vettem is neki egy nagyobbat, olyan arának valót mert abba bele is fér rendesen oszt mehet a beachparty! Közben egy kis dió, aszalt barack csemegének!! Hát tudja a kis disznó hogy kell élni!!! Esténként meg összebújva nézzük a tv-t, kettesben, mert mizopapa többnyire sportot néz, így az egyéb nézhető filmekre ketten vagyunk. Ha már későn van és kezd álmosodni, nemes egyszerűséggel bebújik az állam alá és ott motyorog és éneköget, én meg simigélem,. Hát az nagyon jóóóóóóóóó!!! Teszek még fel néhány légtornászos képet, mert nagyon jól sikerültek!!! Bevallom, hogy nem én készítettem őket!!:-))

Hát úgy kb. ennyi volt a hét, várjuk mindketten a hétvégét, hogy megint úgy igazán együtt tölthessük a napokat!!!:-)))

Gyönyörűen indult a hétvége. Először Regináéknál az a csudás péntek délután, jó nagy röhögésekkel és megilletődött pillanatokkal, ahogy a papeszbabákkal játszottunk! És hát Regina, már reklamál, ha nem megyek és nem puszilgatom serényen a fejét!Most már simizhetem is a hátát, azt is megengedi és hát gyönyörű még mindig!!!!!:-)))

Aztán jött a szombat. A kis fickót kiköltöztettem a teraszra, leárnyékoltam a fél kalitot, hogy ne kapjon gutaütést és egész áldott nap kinn pihengetett. Dániel meg a kalit lábánal őrizte a "barátját". Mami mesélte, hogy amikor csibi kalitja lenn volt a földön és ő meg az oldalán lógott az öregúr odament és megnyalta az ujját, ami kilógott a rácson. Hát nem tudom..... azé a nyakam nem teszem rá, hogy nem csak arra volt kíváncsi milyen izű lehet!!!:-))) Csibi egész nap cseresnyét nyammogott! Beérett a nagy fa, gyönyörű, mosolygós cseresnyék vannak rajta, csak éppen ember nem tudja megenni annyi benne a fehérje. Ki is neveztük Csibi fájának, őt nem zavarja az az apróság, hogy lakó van benne.Este már jó későn volt, mikor behoztam, de még a konyhában volt egy kis dolgom, meg fürödni is voltunk. Ahogyan a konyhában matattam, egyszer látom a ül a játszótér tetején és alszik. Fél lábon és csukott szemmel. Úgy elszégyelltem magam, hát milyen mocsok vagyok én, hogy fáradt és nem fektetem le!!! Szépen betoltam a kalitot a hálóba, pont mellém és betettem aludni. Szinte magától nyargalt befelé. Aztán letakartam a tv felé, hogy a fény ne zavarja és hajrá, aludtunk. Azért visszük be magunkkal, mert ilyenkor sosem kel fel hajnalban, ha mi elalszunk, akkor ő kiül egészen a kalit oldalához, hogy minél jobban lássan minket és szépen, csendben vigyáz ránk és hagy minket aludni. Mikor kinyitod a szemed csak azt látod, hogy egy meleg kis papeszszempár lesi, hogy mi a pálya!!!:-DD És a másik nagyon érdekes dolog: annyira megszokta, hogy reggel a dinokaxit a játszótéren pottyantja, hogy bármilyen későn kelünk nem kakil a kalitba, hanem ahogy kiveszem onnan és felteszem a játszórérre már pucsítja is a kis seggét és akkor jöhet az áldás!!! Nagyon rendes kis madár!!! Aztán a vasárnap is jól telt, délután vendégségbe mentünk, de sajnos őt oda nem vihettük magunkkal, de kinn hagytuk a teraszon, mert Dani úgysem hagyja magára, ezért macka még a közelébe sem fér. Mami is otthon volt, szépen el voltak együtt. Este persze még kivettem, mert neki is jár a simi meg a szeretgetés. Aztán az egész kalitot+állványt fel kellett vinnem. Nem volt már korán, álmos is lehetett, mert mikor már az állvány fenn volt és épp a kalitot kezdtem volna felcipelni, nemes egyszerűséggel ráugrott a vállamról és menet közben bemászott alukálni. 

Ma hétfő van, de nem megyek a hosszú értekezésre, mert itt benn van egy kicsit több munkám, de már 1/2 8 körül otthon leszek, mert biztosan nagyon vár!!! 

Szerda este a konyhában kotorásztunk Csibészkével. Én valamit bűtyköltem, ő meg a játszóterén kajtatott. Egyszer csak felrepült az elszívó mellé, ahol a szakácskönyveim vannak és elkezdte csípkedni őket. Rászóltam és az ujjammal megfenyegettem, hogy jöjjön onnan mert nem szabad. Erre a kis büdös rárepült a fejem tetejére és elkezdte kopogtatni a csőrével a homlokomat. Nem erőből, mert akkor ott folyt volna a vérem is, csak olyan mérgesen és kellemetlen volt ahogy belekapott a szemöldökömbe. Na hát, ne má ő vigye skulót!!!!! Elfogyott még az én híresen birka türelmem is, megfogtam őfelségét felvittem a kalitjába és otthagytam. Mami mondta, hogy először baromira nem tetszett neki a dolog, mingyá a magas C-nél kezdte, de aztán ő odacsoszogott hozzá és mondta neki, hogy vegyen vissza, mert aki a másikat csípkedi meg piszkálja az duguljon el erősen. Nem fogjátok elhinni, egyből elhallgatott és csak üldögélt szomorúan, hogy hol vagyok. Persze, egy fél óra múlva felmentem érte, de ők olyanok mint a gyerekek. Próbálgatja, hogy hol a határ és szerintem, ha nem érzik az erőt, akkor akár arra is képesek, hogy átvegyék a hatalmat és a többieket terrorizálják. Persze, ezt képletesen értem, de hagyni akkor sem hagyom. Csak szépen álljon be ő is a sorba!

Régen nem írtam a hulikról. Jól vannak, élik a kis életüket. Már egyáltalán nem félnek Csibészkétől, de tiszteletben tartják, hogy ő az úr. Kikerülik! Sigi mostanában kicsit agresszívabb, nem tudom igazán, hogy mért. Nem akar este sem bemenni alunni, a múltkor, mikor mami betette jól bele is csípett az ujjába. Minden nap kapnak tiszta fürdővizet, de az egész bagázsból csak Gyurika szeret fürödni, ő viszont minden nap megfürdik.

És hát a törpéim! Nagy gondban vagyok velük és soxor egész este azon agyalok, hogy mit csinyájjak velük. Zorró szegény állandóan tojik, mint a gép. Kygával már megbeszéltem a dolgot és sajnos ő is úgy látja, hogy ez már lassan az egészségére fog rámenni. November óta, mióta együtt vannak Milivel egyvégtében rakja a tojikat. Csak az első fészekalja kelt ki. Két gyönyörű fiókájuk lett, de sajnos Zorró nem engedte a kicsiket ki az oduból és kitépte a tollukat. Kyga hihetetlen rendes volt, elvittem hozzá a két babát egy hűtőládába Karácsony előtt és ő betette az inkubátorába, később meg kalitba és a párjával szépen felnevelték őket. Aztán megpróbáltam elvenni az odut, hogy Zorróka szervezete is pihenjen. Hát a reakció rettenetes volt! Nem evett, nem ivott, letépett minden tálat a kalitról, egész nap üvöltött és tépte a rácsot a csőrével. 3 napig bírtuk idegekkel hallgatni, aztán visszatettem az odut. Akkor viszont újra ömleszteni kezdte a tojikat, most utoljára is hét volt benn, de hát már a feketedőket kiszedtem, végül meg az összeset. Akkor kezdte elölről. Most is rakott már 5-öt, abból aztán megettek 3-at. Most kettő van alatta.Hát nem tudom, 100x átbeszéltem már Kygával, hogy mit tudnék velük csinálni, nehogy Zorrókámnak valami baja legyen a végén! Szomorú, mert az övék egy gyönyörű, megható történet!!! Nem gondoltam, hogy ennyire elfajul a dolog!

Ma péntek van, délután megyünk Reginához! Már alig várom, hogy ott legyünk!! Nem fogjátok kitalálni, hogy kivel, de nem egyedül megyek!!! Természetesen Csibikémmel!!

Na tegnap már nem tudtam befejezni, de majd ma. Szóval az Örség gyönyörű, kicsit átrándultunk még a Vend vidékre is, az egészen a szlovén határ mellett van. Hát ilyen helyeken jártunk:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Nagyon finom a koszt is arrafelé, jó kis kecskesajtot faltunk szóval jól elvoltunk. Végigjártunk egy csomó templomot, az egyikben pont a misére érkeztünk, hát ott is maradtunk. Voltunk a pityerszeri skanzenben is, igazi bio bort kortyoltunk és még Katusnak és Melindának is hoztunk fini bio szörpöt! Jártunk a fazekasoknál is...... gyönyörű edényeket láttunk és emlékbe hoztam magamnak egy sótartót, ami a gyerekkoromat idézi: kerámia, falra akasztós és van egy fa teteje.

Tegnap megbeszéltem Kygával ezt a hám dolgot (többedszerre nyaggattam szegényt) és ő az áldását adta rá.Ez nem túlzás, nekem az ő véleménye a legfontosabb, mert tudom, hogy ha valami ellen tiltakozik, akkor is jót akar és tuti, hogy oka van rá.  Bizonyára nem szokja meg ezt az egyik napról a másikra, de ha belegondolok, van még 28 évünk, hát az alatt csak sikeredik!!!:-))) Ez egy biztonsági hám, pusztán arra szolgál, hogy ha megijed a madárkád és elrepül, akkor ne repülhessen messzire (ha elrepül akkor alákaphat a szél, megemeli és messzebbről helyismeret hiánya miatt már nagyon nehéz visszatalálnia) viszont felülhet vele a válladra, kezedre és mehettek amerre akartok. Mindent meg akarok Csibészkének mutatni ebből a szép világból, amit csak lehet! Már egy csomó mindent kipróbáltunk, van ugye macskahordozója, azzal utazgatunk a kocsiban (van benne egy kis ülőrúd, azon ücsörög vagy rátapad a rácsra és úgy nézeget), van kis kalitja, amivel bulikra járunk és szépen elüldögél benne akár estig is (és nagyon ari, mert a kalit ajtó nagyon kicsi és mindig szólnom kell neki, hogy húzza le a fejét, ha berakom, mert különben beveri és ő mindig lehúzza:-) meg a kertbe is azzal jártunk eddig, letettem valahová és közben beszélgettünk, míg megcsinyáttam a dolgomat. Szóval nagyon szeretünk így együtt bandázni! Azt remélem, hogy ez a hám még egy új fejezet lesz a kettőnk életében, kitárul a világ előtte!!!

Már megint elég sok időt kihagytam, de hát ahogyan jön a jó idő az ember egyre kevesebbet van a lakásban, inkább kinn a kertben vagyok Csibészkével és élvezzük a jó időt. Ő szegény csak a kalitban, de erre a témára majd visszatérek még. A múlt hét is nagyon gyorsan elrepült, esténként összebújtunk Csibivel és néztük a tv-t, napközben meg munka, ami csak belefér. Csütörtök este elvittük őt nyaralni 4 napra,mert másnap indultunk az Őrségbe.Szívesen maradt, hiszen nagyon soxor ott vagyunk és kedveli erősen a barátaimat. Aztán hazamentünk és csak úgy kongott a ház Csibi nélkül. Még a lépcsőn is elindultam felfelé, hogy lehozom és akkor ugrott be, hogy hopppááá hát már nincs itthon. Nagyon össze lehet szokni a madaraddal. Május 22.-én volt 6 hónapja, hogy együtt vagyunk Csibivel és ez alatt az idő alatt teljesen egymásba szerelmesedtünk, már ha ránézek, tudom mi lesz a reakciója dolgokra és szerintem ő is pont így van vele. Megszokta és talán már meg is kedvelte a huli bandát is, akik királyukként tisztelik a gyönyörű, zöldköpenyes királyfit.                                         

Ültem a kocsiban Katussal, mikor vittük őt és az jutott az eszembe, hogy mi lesz, ha azt hiszi, hogy mi is le akarjuk őt passzolni és azért visszük el. Ült a kis hordozóban és meredten nézett rám az okos kis szemeivel, mintha tudta volna, hogy visszafelé ő nem fog velünk jönni. Hát még a könnyem is kicsordult és gyorsan el is suttogtam neki egy jó hosszú piros lámpánál, hogy erről szó sincsen, ez csak egy kis röpke nyaralás Arról nem is beszélve, hogy világba jó dolga lesz, hiszen ott egész nap van vele valaki, sőt még a saját fajtáját is láthatja, arról már nem is beszélve, hogy minden nap ki lesz engedve, szóval király az a hely! És úgy is volt!!! Még Longi is meglátogatta szombaton és játszottak egy jót!Megnyugtató volt, hogy jó helyen tudtuk! Mi pedig péntek reggel elutaztunk. Nagyszerű szállásunk volt, egy igaz őrségi porta, tehenekkel, kecskékkel és csüngőshasú vietnámi disznókkal. Az apartmanunk is szép volt, minden kényelemmel felszerelve. Nagyon sokat gyalogoltunk, jobbára ott az a legkézenfekvőbb haladás, illetve a bicikli. Hát nem vagyok egy biciklizős típus, maradtunk a gyaloglásnál. Erdőben, gyönyörű lankás dombokon, csodálatos, békés völgyekben. És bárhol jártunk, egyre ott motoszkált bennem, hogy mennyire élvezné Csibi is a szabadságot, hogy mennyire örülne, ha láthatná a felhőket, a napot és az egész gyönyörű tájat és a szél belekapna a tollába és jólesően borzolná. Ez is a szabadság része, hogy állsz a hatalmas völgy elején, a végét sem látod, de a tied az egész tér. Rengeteg gólyát láttunk, a vadmadarak ott szárnyaltak a fejünk felett. Hihetetlen érzés volt! Vagy csak üldögélnénk csendes, napos kis tisztásokon az erdőben és figyelnénk a bogarakat meg a pillangókat! Hát ezt szeretném én! És esténként ültünk a tűz mellett, vagy csak a szaletliben vacsorázgattunk és ott is jól érezte volna magát, beleevett volna szokása szerint a kajámba vagy mizopapáéba, rendetlenkedett volna egy kicsit, de mindezt együtt és aztán jó nagyokat alhatott volna a kis szobánkban a kalitjában. A barátaink, akikkel egy lakrészben voltunk, szintén nagyon állatszeretőek, azt mondták, vigyük legközelebb a kis gazfickót is magunkkal. Hát ezért el is döntöttem magamban a dolgot, amivel már régóta foglalkozom, hogy tudniillik megveszem neki a hámot és lassan, fokozatosan megpróbálom hozzászoktatni. Nem feltétlen kell elutaznunk, hogy használjuk, hiszen otthon a kertben is lehet hámmal kinn lennie, vagy akár el is sétálhatunk ki a kukoricaföldekre, tőlünk az 20 perc séta és ott is nézegethet, élvezheti a szabadságot. Csibinek sosem lesz igazi madárcsaládja, párja már ugye van :-) , de meg kell adjam neki a lehetőséget, hogy teljes életet éljen mellettem!  

Pénteken délután elmentünk egy barátunkhoz, ahol Csibi még sosem járt. Mizopapa klíma ügyben velem volt. Csibi, mint mindíg nagyon rendes volt, elüldögélt, elnézegetett és természetesen nagyon barátságos volt a háziakhoz. Lehet, hogy ők is megfertőződtek???Aztán oda még egy vendég is érkezett, akinek lövése sem volt a papeszokhoz, de hogy megismerje őket, Csib azonnal rárepült és ismerkedni kezdtek. Szegény ember attól tartott, hogy messzire kell menjen új ingért, mert a madár nyilván le fogja tojni, de a házigazda megnyugtatta, hogy erről szó sincs, hiszen Csibi szobatiszta. Még a mcskahordozóba sem kaxizott bele, úgy értünk haza, hogy otthon végezte a dolgát, ráugorva a játszóterére.

A buli nagyon jól sikeredett. Csibi benn volt végig a kalitban a nappaliban, de végül is olyan 1/2 9 felé, mikor elment a vendégek zöme kijöhetett. Akkor már csak a legjobb barátaink voltak ott és szabadon garázdálkodhatott. Nagyon jól érezte magát, szívesen elvolt mindenkivel.

Vasárnap már csak édes pihenés volt és némi házimunka, de természetesen mindent együtt csinyáttunk, hol a derekamon lógott, hol a fregoliról fejjel lefelé figyelte, hogy mit csinálok. Délután viszonylag korán felvittem mamihoz, mert Reginához mentem és most kivételesen ő otthon maradt. Hát hatalmas kalandban volt részem. Mint mindíg, köszöntöttem Reginát, de valahogy véletlenül egészen közel álltam meg a kalithoz. Legnagyobb megdöbbenésemre odajött és egyértelműen lehajtotta a fejét, pont az orrom elé. Sejtettem mit akar, de magam sem mertem elhinni. Megkérdeztem a gazdasszonyát, hogy mit szeretne?? Huncutul mosolygott és mondta: hát azt akarja, hogy puszilgasd a fejét! Hát úgy éreztem magam, mint a paradicsomban!! Olyan kemény a tolla, de mégis selymes és lágy! Aztán elkezdte a szárnyát kicsit emelgetni, hogy simizzem a hóna alját. Tünemény ez a madár!!! Hát csak álltam mellette vigyázban és nagyon örültem hogy ekkora tisztesség ért!! És a szépséges Regina kitüntetett a figyelmével!!! Nagy dolog ez az ilyen egyszerű léleknek, mint én!!:-))

Hétfőn Ócsára mentünk, természetesen a kis fickót is vittem magammal. Nagyon rendesen viselkedett, egy csomó helyen jártunk, mindenhol megcsodálták. Egy nénitől még egy apró tálikóban epret is kapott, annak azonnal nekiesett, mert azt imádja. Mire felfalta, már csupa vörös és eperleves volt mindene, de főképp a lába. Akkor komótosan nekiállt és szépen egyesével lenyalogatta a kukac nyelvével a lábikóján az összes ujját. Meg kellett zabálni, annyira aranyos volt! És főképpen nagyon jó! Most már egészen biztos, hogy el lehet menni vele bárhová. Viszont, hogy neki is igazán élmény legyen ez a jövés-menés, szükség lenne még valamire!!! Hogy mire, azt egyelőre nem írom le, hagyom, még hadd érjen bennem!!! De ha sikerülne, nem lenne nála boldogabb madár a Földön, az tuti!!!

Hát ez az új kalit nagyon bejött, mondhatom. Először is minden szempontból sokkal kényelmesebb, mint a régi. Nagy az ajtaja, jó kis tágas belül, mondjuk nem is tettem be neki túl sok játékot, csak egyet, elég az. Viktor a Beoból meglepett még azzal is, hogy mikor érte mentem, már belerakott két jó vastag ülőrudat. Rendes dolog volt tőle, meg is köszöntem neki. És hát a legnagyobb cucc az a kalit alja. Mert tepsis, de ellentétben a többivel, elég mély a tepsi ahhoz, hogy amikor kihúzom, akkor az összes lepotyogott gyümölcs is benne maradjon, nem húzom le a kalit aljával és ez nekem nagyon fontos és jó dolog. Csibi rengeteg gyümit és zöldséget fogyaszt, ami viszont erősen vonzza a muslincákat. A régi kalitnál nehézkesebb volt az aljatakarítás, mindig levettem a tetejét és szépen macskaalomlapáttal kiszedegettem a maradék gyümölcsöt. Most egyszerűen kihúzom, kiöntöm, lemosom és teszek bele sódert és már nyomom is vissza. Jön a nyár, ezt akár naponta is meg tudom csinálni!!!!!!!

Ez a Csibi egy totális hangulatmadár. Szerdán, mikor hazaértem, olyan bújós kedvében volt, csak feküdt rajtam egész este. Bújt és simogattatta magát. Olyan kis finoman. Lenn voltunk a garázsban is valamit kerestünk, de az ominózus macskakaland óta már nem repül el sehová, csak ott ücsörög rajtam. (Lehet hogy nem is meséltem itt, ez a baj, ha nem írok minden nap: ültünk lenn a garázsban késő este. Felnéztem és az egyik ablakban egy bazi nagy vörös macka sasolt befelé. Csib is rögtön észrevette és úgy elkezdett üvölteni, mint a szabadnapos sakál! A feketesapisoknak van egy jellegzetes, éles vészkiáltása, amivel a többieket figyelmezteteik, ha baj van. Gonduta, hátha én nem vettem észre!Hát mit mondjak, így a vállamon ülve dobhártyaszaggató volt a hangja. Kívülről a macska úgy megijedt, hogy azt sem tudta, hová fusson, szegény még az üvegnek is nekiszaladt!! Lehet fut azóta is!!  De Csib megvédett és figyelmeztetett hogy baj van. Nagyon meg is dícsértem érte.) Na szóval a szerda a szeretet, béke és nyugalom jegyében telt! Na de a csütörtök, az egészen más volt! Mind a hét kisördög belebujt a kis fickóba. Ezt onnan lehet észrevenni, hogy nem tudod letenni, csak kapaszkodik az ujjadba, mert játszani akar. Aztán belefexik a tenyerembe és kezdődik a bírkózás, vagy csak a tenyeremet odatartom elé és simán megtámadja. Fog, fog de sosem csíp meg. Aztán ahogy elmentem hajat mosni rágusztált a fürdésre. Először a kádba gonduta, de végül kivittem a konyhába, mert a mosogatóban jobb szeret fürödni, mivel ez nem egy egyszerű dolog és a kádban csúszik a lába. Ez egy bizonyos hangkísérettel és tánccal sőt repkedéssel is jár. Mondhatnám, hogy indiántáncot jár a folyó víz körül, közben feketesapis indiándalokat énekel és a végén az egész megkoronázásaként aláreppenget a folyó víznek és így megfürdik. Az egész vagy jó félóráig tart, már soxor láttam, de mindíg nagyon élvezem és jókat rötyögök rajta, mert annyira édes.  Aztán mindíg felviszem a kalitjába amíg meg nem szárad, mert nem tud repülni vizes szárnyakkal és ha megszáradt jöhet vissza újra hozzám. Szóval nagyon jól szórakoztunk megint. Sajnos lefotozni nem tudtam, mivel Csib kiszedett a vadi új gép optikájából elölről egy darabot. De hát az az igazság, hogy nem az ő hibája (többnyire semmi nem az) hanem az én hülyeségem, mert az orra alá dugtam a gépet és az ott benn szépen csillogott. Tudhattam volna, hogy meg akarja majd nézni. A csőre mint a vajba, úgy merült bele az optikába és a pillanat törtrésze alatt kiszedte a kis darabot. Lackót kértem meg hogy vigye el megjavítani, de sajnos 3 hét a javítási idő. Most már péntek van, takarítani fogunk együtt, meg mosni. Aztán holnap a ballagási tömeg másik része érkezik, de én már ma le fogom Csibit költöztetni a nappaliba.Megpróbáljuk most hogy hétvégén lejöhet, hétközben meg fenn fog lakni a hulikkal. remélem bejön, kyga szerint kivitelezhető a dolog. Egész hétvégén úgyis kinn van velem. Akkor majd ki is nyitom felül a kalit kiülőjét is, hadd ücsörögjön ott fenn, ha van kedve hozzá!(Bár ő többnyire rajtam szeret ücsörögni!) Szóval szombaton buli lesz, arról majd részletesen beszámolok. Ki nem jöhet, mert az egyik vendégnek madáriszonya van, de sztem az is nagyon jó, hogy ott lehet velünk együtt és nem fenn a szobában.

Írt a fórumra egy szimpi pár, kakadújuk és jákójuk van. Teljesen együtt élnek a madaraikkal. Ennek kapcsán gondolkodtam el minden részrehajlás nélkül, hogy micsoda kincset szereztem én magamnak illetve nekünk Csibi személyében. Hogy nekem teljesen természetes, hogy ő egy hihetetlen jó fej családi madár. Nem csípked senkit, nem féltékeny és agresszív. Hát mi a túrót csinyánnék, ha pl. mizopapát kostugatná, vagy Katust csípkedné állandóan? Ez örökösen viták forrása lenne. És hozzá, hogy még az idegeneket is kedveli! Csudajó! Azért a feketesapisokról igazán el lehet mondani, hogy családi madarak! A mérete is pont megfelelő, nem túl nagy és nem túl kicsi. Nem válogat, mindent megeszik. Nem rombol, nálunk Csibi semmi bútort nem szed szét, néha ha rajta van az ördögösködés, akkor ugyan megpróbálja, de ha rászól az ember és eltereli a figyelmét, akkor felhagy vele. Szobatisztaságra szoktatható,ami megint nagyszerű dolog, nem kell kavircolni utána és takarítgatni. Egyre jobban viseli az új szitukat is, szóval igazából nem tudom, hogyan jutott kyga eszébe (majd meg is kérdem) hogy fs papeszt kezdjen tenyészteni, de tudom, hogy ők a szíve csücske a lórin kívül, mert abszolut tisztán látja, hogy ők igazi családi madarak. 

No most már befejezem, mert még Csibi otthon megdicsőül a sok dícsérettől!!!:-DD

Hát ez most egy ilyen marathoni bejegyzés lesz, mert az előbbitől napjainkig próbálom a történteket elmesélni Nektek is!

Feltettem a kis képregényt, nagyon jól sikeredett és Somaapuék örültek neki. Az az igazság, hogy ez a téma régen motoszkál bennem, csak az volt a különbség, hogy az egyik résztvevőnek az én kis tündérmadaramat képzeltem, de hát ember tervez.......Nagyon örülök, hogy Somaapuék életébe ilyen örömöt hozott a két kis gazfickó és hát a kisfiuk arcát látni nem semmi......:-DD 

Tehát a 4 napos ünneppel kezdem, nagyon jó volt, az első napon ugye protokolláris rendezvényünk volt. Oda Csibi nem jöhetett velünk. Azért előtte kinn volt velem végig, amíg elindultunk. Már egyáltalán nem rohangálok fel vele napközben, hanem inkább úgy csinálom, hogy délben felviszem, ebédeljen ő is, aztán megint jöhet le. Régen mindig felrohantam a kaxi miatt, de mostanra beálltunk arra a szokásra, hogy felteszem a játszótérre és ő elintézi ott a dolgot.Nekem csak az újságpapírt kell cserélnem alatta. Megfigyeltem, hogy ha érzi, hogy valami kell neki, akkor ő is szépen ráugrik és rendezi. Ez egy nagyon nagy könnyebbség, mert élénken emlékszem még, mikor Milikével töltöttem a napjaimat és állandóan azt kellett sasolni, hogy merre hagyta el a névjegyét. És persze mindig olyan helyen nem vettem észre, ahol viszont mizopapa mamája rögtön és rém kellemetlen volt, mert ő ugye ki nem állhatja az állatokat és a tetejébe még meglátja a terméket is.... hát elég ciki!

Vasárnap gyönyörű idő volt, Csibi szinte egész nap kinn volt a kertben velem. Gyorsan el is telt a nap.

Hétfőn mentünk a kerti partira. Mizopapában azért voltak kétségek, hogy vajon mit fog ott a kis gazember csinálni egész nap, de csudára jól érezte magát. Jó sokan voltunk és őt olyan helyre tettük, hogy mindent láthasson, hallhasson. Volt ott más állat is: a háziak macskája (csak egyszer próbált Csibi felé közeledni, akkor sem kifejezetten ellenségesen, de ő csak lóbált egyet a fejével és odacsapott a csőrével, többé eszébe sem jutott a cicának, hogy nézegesse:-D) és egy vadászó labrador, aki egészen élénk érdeklődést mutatott Csibi iránt, konkrétan odaült a kalit mellé és órákig nézegette? vagy vigyázott rá??, de jól elvoltak, mert csibi semmilyen állattól nem fél! Aztán este már mindenki elment, csak kb. hatan maradtunk és bevittük magunkkal Csibit is a konyhába, ahol már ki is jöhetett. Leszámítva, hogy ellopott néhány egészen apró szem töpörtyűt (hát az a gyengéje) nagyon rendesen viselkedett. Szépen elüldögélt mindenki ujján, puszikat osztogatott és nagyon ari volt! Már 10 óra is elmúlt, mire hazaértünk, felvittem aludni és valószínűleg jól el is fáradt, mert kedden már 1/2 8 is volt, mikorra felébredt és hívott!:-D

A kedden is remekül és sajnos nagyon gyorsan eltelt!!! Aztán a dolgos hétköznapok!!

Szombaton volt Katus ballagása, jó kis családi banzáj! Pénteken nem is dolgoztam, piacra mentem és utána még a Lidlben voltam vásárolni. Volt már úgy 2 óra, mire végeztem, de akkor aztán jött a telefon amazontermészetű Katókámtól, hogy na most azért szaladjunk el valami cipőt meg blúzt venni, mert most ráérne. Hát gyorsan irány az Árkád, azt is elintéztük és már kb. 3 óra fele el is kezdtem takarítani. Aztán meg ugye a főzés, az a lényeg, hogy éjjel kettőkor feküdtem aztán már ötkor keltem is. 10-kor volt a ballagás, csempészek ide néhány képet a leányról, nem szokott sűrűn idelátogatni, hátha nem veszi észre!

Szombaton egész délután nálunk voltak a vendégek. Szegény Csibi meg fenn! De szerencsére minden jól sikerült, este mentek el én meg szaladtam fel Csibikémért.Aztán vasárnap már egész nap együtt voltunk, de azért történt valami, ami még eddig sosem.Hát csak annyi, hogy Csibi kegyetlen megmarta a sógoromat! Még nézni is rossz volt, mint a vaj, úgy mártotta bele a kampósát az ujjába, a húsba! Hát a történet: már többször azzal szórakozott a sógorom, hogy a madarat pofozgatta. Csibi így nem szeret játszani, belefexik a tenyeredbe és akkor lehet birkózni vele, de ez a pofozgatás ez nem kóser neki!! Utálja, még a kis lábikóját is felemelte figyelmeztetésül, hogy elég volt! És nem is nagyon finoman pofozta őt Attila, hanem azért kicsit durvábban! Hát vagy 5 percig szegénykém csak a lábával próbálta mutatni, hogy ez nem jó játék! Kész, akkor elfogyott a türelme! Hang nélkül egyszer csak odakapott és már csak azt láttam, hogy csöpög a vér Attila ujjából! De közben én néhányszor szóltam neki, hogy hagyja abba, mert baj lesz belőle, így nem játszunk egy ilyen szelíd madárral. Hát ez történt, Csibi elrendezte a saját dolgát és mondhatom, hogy teljesen igaza volt. Sosem bántott még senkit, olyan előfordult, hogy jobban odakapott a kezemhez esetleg játék közben vagy véletlenül de ilyen célzott csípést sem azelőtt sem azóta nem produkált! Viszont utána érdekes módon nem volt sértődés, Attila rögtön tudta, hogyan kell a madarat simogatni (érdekes!) és Csibi is kedvesen elüldögélt az ujján és motyogott neki! (hogy mit, azt talán jobb, ha nem tudjuk) 

Hétfőn nagyon későn értem, mint mindig, ma kedd van és sietek haza. megyek előtte a Beoba, mert rendeltem neki egy új kalitot, ez a régi nagyon nagy, nem tudom vele mozgatni a lakásban és úgy látom, hogy nincs réá igénye. Ő nem egy repülős típus, csak akkor repül ha valaki után akar menni, jobb lesz neki ez az új. Majd ezt is lefotozom és felteszem ide a képet. Jaj és a legjobb sztori!!! Mami ma délelőtt rámülten hívott, hogy csibi kijött a kalitból és terrorizálja őt! Ez abból állt, hogy kinyitotta a kalitajtót, amit én nagyon okosan nem zártam be a karabínerrel, aztán kirepült, felült mami fejére és onnan az istennek sem mozdult sehová, menni akart vele mindenhová!:-)))) Kíválóan elszórakozott, motyogott neki, néha átment a vállára és azt gonduta, minek üldögéljen ő ott benn, ha kinn is lehet!!!!!:-DDD

Jajjjjj! Katus most hívott, Gizi átment a Szivárványhídon, szegény! Nagyon-nagyon kedves kis malacka volt! Kicsit félénk, imádta Katust, ő nevelte fel babakora óta!!! Borzalmasan sír otthon a leány! Szegény Ördög most már egyedül marad!!!  Azt hiszem mára elég ennyi!!!Meg kell gyászoljam én is ezt a kedves, békés kismalacot, aki a légynek sem tudott ártani!!!:-((((((((((

 Nem tudok beszámolni semmi különösről, illetve csak arról, hogy készítettünk hármna Kyga, Longi és én egy kis meglepit Somaapunak, de azt majd csak akkor teszem fel, ha már a kölkök otthon lesznek.

Csütörtök estefelé otthon locsoltunk Csibivel a kertben. A slag beleakadt valamibe és én telibe locsiztam szegény kismadaramat, aminek ő baromira örült!!:-)) Vadul csapkodott a kalitban és boldogan ugrált a spriccelő víz alatt!! Meg is ijedtem, hogy megfázik, de Kyga megnyugtatott, hogy a természetben sem melegítik nekik kifejezetten langyosra a vizet!:-)Szépen megszáradt, aztán este már a tv előtt ücsörögtünk, ő a vállamon, mikor szépen odahasalt és tartotta a buksiját egy kis simire. Fogtam a gépet és elég hülyén, de lefotoztam magunkat. Sok ilyen meghitt pillanatunk van, de mivel többnyire ketten vagyunk, nincs aki lefotozza. Most sikerült, majd ide is teszem a képet, de most nincs időm!

Aztán később a térgyemen fetrenegett, olyan jó kis kitérgyelt mackóm van, mint Bcykének!!:-)) Csibi odahasalt a térdemre és újra simit kért. Hát csak egy kezem volt, de megint megpróbáltam lekapni magunkat és azért ez is sikerült, úgyhogy majd ide teszem azt is, mer nem semmi ez a kismadár.

Ma péntek van, megyünk a szépséges fehér madárhoz, aztán majd holnap írok és teszek fel képekeket is!!!!

Sajnos, azt hiszem, hogy ahogyan a jó idő közeleg, egyre kevesebbet írok a blogba, mert a napjainkat inkább kinn töltjük Csibivel a szabadban. Nagyon sajnálom szegény Sipircet, mert valahol írta, hogy mikor náluk Izlandon marha meleg van, akkor van 20 fok!! Hát nem lehetett egyszerű megszokni azt a klímát! Én speciel utálom a hideget!!! Sokat vagyunk a kertben, Csibi a kis kalitban ücsörög, beszélgetünk és dolgozgatunk!! Főképp én, de jó, hogy nem vagyok egyedül!! Bár a szomszéd a múltkor elég gyanakvóan nézegetett, mert embert nem látott mellettem, csak hallotta, hogy beszélek valakihez!!!! Most amúgy is kissé kevesebbet fogok írni, mert a nyakunkon a ballagás és az érettségi!!! Katus ballag, teszek ide egy ballagási képet róla, látná, biztos örjöngne, mint általában a leányok zöme, hogy minek, meg ronda rajta. Nekem szép, valószínűleg akkor is szépnek látnám, ha ő lenne a fekete öregördög!!! Mert az én fiókám!!!:-)))) Arról nem beszélve, hogy a tetejébe még okos is!!!! Ha leszámítom az amazontermészetét, akkor azé nem rossz, de hát nem egyszerű természet!!!

Na szóval tele vagyok izgalmakkal. De az a jó kis péntek délután, mikor a fehér madárhoz megyünk, az ott az ideg és elmegyógyintézet rehabilitációja!!! Egészen fel tudok töltődni, nagyon jó, hogy Csibi is jól érzi magát, mert ismer mindenkit. És mindíg valami gyönyörűséget is láthatok!!! Szóval este 7-kor megerőszakolom magam, hogy induljunk haza. Hát ez elég macerkás dolog, mert Csibi sem akar annyira elindulni!!! Meg kell szokja, hogy a hordozó télleg azt a célt szolgálja, ami a neve! Az istennek sem akar olyankor bemenni, nem szégyellem, mert tudom, hogy ő is szeret ott lenni, mert mindenki kedves hozzá és szereti őt!!!  Hát ezért aztán marad a jó kis törülköző, rálököm és beteszem, mert azé nem ő viszi a pusit, de remélem, hogy idővel megtanulja, hogy ez csak arra való, hogy jöjjünk-menjünk benne. Otthon is mindig kinn hagyom a nappaliban a hordozót, hadd mászkáljon rajta, ne féljen tőle!!!!

Na vissza az eredeti dologhoz, csinyáttam a szépséges fehér madárról két videot és bírva a gazdája engedélyét fel is rakom!!! Legalább is megpróbálom!!!!

http://www.videa.hu/main.php?page=play&v=K6PO03s1dVKbfE2x

http://www.videa.hu/main.php?page=play&v=OQ3LZgKM1V9Oh94S 

Na remélem sikerült!!!! Abban reménykedem, hogy megszokja, ha hozzájuk járok, mivel mindig beszélgetek vele. Nem erőszakolom, hogy barátkozzon velem, de ha jó kedve van szívesen dumálunk. Most is bementem és köszöntem neki: szia Regina! Erre ő: szia!!!Majdnem az agyam eldobtam, eddig még sosem köszönt!!!! És gyönyörű, a tolla mint a porcelán, a szeme mint a gyémánt, szóval nagyon szép!!!! Az ilyen egyszerű madártartóknak ő egy csúcs, mondjuk hozzá még a sárgahomlokú amazon, aki csehül kiabálja, hogy : ahoj, ahoj, zamestyi!!! Hát be kell halni tóle!!!!!

Na hát ez a nap nagyon jó volt, mindkettőnknek!!!! Aztán haza és csicsikálás. Szombaton dolgoztam és utána vásárlás meg miegyéb , elég későn értem haza, de azért kinn volt Csibi velem.

Vasárnap vendéget vártunk, Padlásszoba jelenkezett be, szerette volna megnézni Csibit családban.Mindig izgulok ilyenkor, mert arra gondolok, mi van ha Csibinek nem szimpi és undok lesz, tán meg is csípi. Ilyenkor egy rövid hegyibeszédet intézek hozzá, amben a kulturált ismerkedés formáit elemzem. Szerintem jókat röhög rajtam!!! Aztán megpuszizik, hogy hagyjam már abba. És jön a vendég, én rémülettel a szívemben kiviszem a madarat..... és többnyire ugyanaz a helyzet, jól érzi magát, kedves, szeretetreméltó, ha nagyon bírja a delikvenst, akkor jön az apró csőrrelfogás, puszizás, esetleg szájbamászás bár ez ujabban lett a dilije. Jó két órát játszottak Padlásszobával, nagyon helyes kis csajszi, ebből is látszik, hogy jó Csibi gusztája!!!!:-))))) És nekem külön nagy boldogság volt, hogy mikor Padlásszoba elment, nekem előadott egy külön magánszámot, gondolom azért, hogy tudjam, azért ő engem szeret a legjobban!!!! Minden volt, ujjon torna, puszi, mászás, orchidea rombolás!!!! És behaltam, mert a végén hangosan ordította, hogy: Csiiiiiiiibiiiiiiiiii!!!! Hát tudni kell, hogy ő nem egy beszédes típus, úgyhogy ez külön jól esett!!!!  

Hát nem is tudok mást írni így hirtelen!!! Most a héten is dolgozom két helyen, mert azé az úgy illik, de ma pl. rohanok haza a kis ganyéhoz, mert a többi dolgomat már vele a vállamon kívánom elrendezni. És jön a 4 napos ünnep!!! Az első nap protokolláris, oda őt sajna nem vihetem, de onnan mindíg együtt vagyunk, sőt hétfőn előavanzsál partimadárra, mert ő is meg van hívva egy kerti bulira. Igaz, ott van egy macka is, de azt majd együttesen leverjük!!!!:-)))))))

Csináltunk pár videot Csibiről és feltettük a fórumra. Lehet, hogy ez nem etikus, hogy a képeken mi is rajta vagyunk, de igaziból mindig azok a legjobb filmecskék és képek, ahol mi is ott vagyunk a kis gazemberrel (ezt egyébként Longi már régebben is mondta). Látszik, hogy hihetetlenül szelíd és tele van a kis szíve szeretettel. Amikor hozzánk került, ennyire még nem volt bizalmas a kapcsolatunk, de valahogy az idők folyamán ilyen lett! Sosem akartam megváltoztatni, megtörni (erről egyébként pont most van szó a Parrotlanden, valaki írta, hogy a madarat meg kell törni és akkor tudni fogja, hogy ki az úr a házban). Hát nem tudom, nekem ez nem stílusom. Igazából én ilyen "hátán fát lehet vágni" típus vagyok és mindig ilyen voltam. Szerintem szeretettel és azzal, hogy nem akarsz valakin erőszakosan uralkodni, pont azt éred el, hogy csak a jó oldalra változik. Azt is meg tudom egy kezemen számolni, hogy a gyerekeim popsijára hányszor ütöttem rá. Meg vagyok győződve róla, hogy attól, hogy sosem akartam Csibit "igába hajtani" lett ilyen bizalmas és szereteteljes a viszonyunk, meg persze attól, hogy érzi a kis antennáival, hogy őt itt mindenki szereti (no talán Dániel nem annyira:-))) Katusnak is százszor elmondom, mint az imamalom, hogy ne kapkodjon, ne mozduljon hirtelen, mert a madár megijed, elrepül, esetleg rémületében nekimegy valaminek és megvan a baj. Ő olyan setre még, bár szerintem az is marad!!:-)

És folyton beszélek hozzá, soxor suttogok, pláne ha látom, hogy valamit furcsáll. Rögtön lehet látni, ha valami nem tetszik neki, mert megmerevedik és jellegzetes hangon kárálni kezd. Kb. azt jelenti: hát ez meg mi a halál?? Jó példa erre: lenn voltunk a garázsba, kinn a kertben ment a locsoló és a kör végén a víz végigment a garázsablak egyik részén. Csibi szegény frászt kapott, már repült is ijedtében. Összeszedtem és odamentünk az ablak közelébe, közben elmondtam neki, hogy megmutatom mi a túrótól ijedt meg ennyire. Biztonságban érezte magát a kezemen, de megint jött a víz és nézte hová bujhatna, de akkorra már a hátát simogattam, nem repült el. Aztán megint víz, összerezzent, de nyugodtan ott maradt a helyén, a negyedik körnél már oda sem figyelt, hogy mi az a dübörgés az ablakon.

És még egy dolgot szeretnék megosztani veletek! Erről már soxor beszéltünk Kygával, az a lényege, hogy hogyan lehet egy madarat rendreutasítani. Nálunk is előfordul, hogy meghörcsögösödik, esetleg mérgesen odakap valamiért. Egyszer mondtam ezt és kyga azt tanácsolta, hogy csak határozottan szóljak rá, tudni fogja, hogy mi a gatya! Aztán egy alkalommal odakapott a kezemhez és pont egy vékonyabb bőrű, érzékenyebb helyre, én meg hirtelen az újsággal, ami a kezemben volt, rálegyintettem. Hiba volt! Kb. egy hetembe tellett, mire viszatért a régi bizalom! És azóta soha, de soha nem teszek ilyet. Ha valamiért fegyelmezni kell rászólok nagyon határozottan, esetleg visszarakom a játszóterére és ott hagyom. Szárnyát-lábát töri, úgy rohan utánam. Játék közben, ha erősebben ráfog az ujjamra, akkor megfogom a csőrét, de csak finoman és azonnal szólok neki, hogy ez nekem fáj, nem szabad! Így aztán az idők alatt szépen összerázódtunk. Valószínűleg könnyű dolgom van, mert jó természetű kismadár és pláne így, hogy én lennék a papagájné, meg is akar nekem felelni :-))

Szóval én most ezeket nem azért írtam le, mert annyira okos vagyok, hogy szétveti a fejem a sok ész, csak hogy esetleg más is tanulhasson belőle!!  Nyilván, ugyanúgy, mint az emberek a madarak is más és más természetűek .Nem biztos, hogy minden úgy jó, ahogy én csináltam és nem biztos, hogy minden madár így reagált volna. Ez csak egy változat, de ha ez a fajta nevelés csak egy valakinek is ugyanúgy bejön, mint nekem, akkor már megérte, hogy beszéltünk róla. Mert az okosok a más kárán tanuknak, a hülyék meg a sajátjukból!! Soxor beszélünk Kygával ezekről a dolgokról és higgyétek el mindig tanulok valami újat!!

Ezezk a gondolatok most azért jöttek elő belőlem, mert borzasztóan büszke vagyok, hogy a fórumon mindenkinek ennyire tetszik az én kis bogaram!! Azzal bíztatom magam, mert néha azért az egomat tekintve eléggé kishitű vagyok, hogy azért egy kicsit az én érdemem is, hogy egy ilyen tündérmadárral tölthetem a napjaimat!!Régen, míg csak a hulijaim és a törpék voltak, soxor álmodoztam róla, hogy milyen lehet egy szelíd madár, aki megbízik benned az egész kis szívével!!! Hát minden álmom így teljesüljön!!:-)))))

Délután vendégségbe megyünk a nagy fehér madárhoz, majd erről is beszámolok. 

Sajnos a héten nagyon sokat dolgoztam, igaziból csak a hét vége felé voltunk többet együtt Csibivel. Meg persze esténként. Pénteken szabin voltam, Mamit vittem Ócsára. Megyünk a takszövbe a nyugdíjáért, amit persze postán is kérhetnénk, de neki ez minden hónapban nagy buli, hogy kimozdul, lemegyünk, mindenki megdícséri lenn, hogy milyen jól néz ki, hízott, csinos stb. Maminak erre szüksége van és én nagyon szívesen megteszem neki, mert ez télleg egy semmiség.Nagyon lelkiismeret furdancsom volt, mert szivem szerint vittem volna a kis gazembert is magammal, de hát piacra is kellett mennem és hát ugye oda állatot bevinni nem lehet. Meg egyébként is, kezemben a kosár, fogom Mami kezét, buxa stb. De most is voltam a kit-kat hentesnél, mindig megkérdezem, hogy a kicsikéink hogy vannak. No legközelebb elviszem magammal Csibit is, nem zavar senkit, elüldögél a hordozóban a kocsiban és mégis együtt vagyunk. És akkor majd elmegyek a piachoz és ha kijön Feri (ő a hentes) akkor megnézheti Csibikét!!:-)) Aztán jött a hétvége, szombaton már korán kitettem a teraszra. Isteni idő volt, tettem be neki enni-inni és kinn hawaiiozott. Elcsiporászott magában, aztán egyszer-egyszer, ha elunta, kiabált egyet akkor valaki kinézett rá és mondta neki, hogy foglalja el magát valamivel. Most is nagyon jó szolgálatot tett a narancssárga bigyó, megtömtem répával és azt is megeszegette. Aztán egyszer gondoltam, odébb húzom, mert a nap ment a kalit felé erősen és akkor látom, hogy a kis oldalajtó nyitva van félig. Hát a vér meghült az ereimben, máig sem tudom, hogy nem vette észre, vagy fel sem merült benne a gondolat, hogy kimenjen és elrepüljön!!!  Mondjuk az egy elég kicsi ajtó, de ha akart volna, simán ki tud mennei rajta. Ez megint egy örök tanulság, hogy mindig meg kell nézni, hogy jól becsuktam-e mindent. Arról nem beszélve, hogy a fenti kalitján karabínerer is van, mert ha únja magát, azzal szórakozik, hogy az oldalajtókat nyitogatja. és hát ki tudja nyitni, mer egy kis Houdini.Szombat délután megint dolgoztam, akkor feltettem Mamihoz. Mami mesélte, hogy kb. naponta kétszer elkapja őt az ideg és akkor elkezd kiabálni, hogy hol vagyok. Akkor ő odacsoszog és ezt mondja: " Hát nem látod, hogy nincs itthon?? Ha itt lenne, már vinne magával!!" és erre a kisdisznó azonnal elhallgat. Mami szerint is nagyon okos!! Nagyon jól telt a szombat este, Katus is otthon volt, Dániel pedig kellő távolságban, este még a kertbe járőrözött és Csibi végre radírozhatta Katust meg a papát kedvére. Katussal játszottak egy jót. Jó sokáig el voltak. Aztán este alvás.

Vasárnap reggel mentünk etetni, most újra bejár velem a törpékhez, mert konszolidálódott a helyzet, már nem akarnak verekedni egymással (legalább is egyelőre:-) és vittük Zorrókának az almát. Csibit letettem almástul mindenestül a polcra, amíg megtöltöm a magosedényt. Megfordulok, hát az alma sehol!!! Csibi is éhes volt, gonduta, azért rakom oda, hogy megegye. Hát szépen meg is ette!!! Mehettünk le a következő adagért!!!:-)) Aztán jöttek a hulik, Csibi ráugrott az egyik kalitra, régen ilyenkor kezdte volna a gyilkolászást, de manapság már úgy megszokta, hogy simán le tudom venni a kalitról és persze mindig elmondom, hogy a kicsiket nem bántjuk. Szegény hulik, csak lestek, mint a lukinyúl, hogy Csibi nagyúr meglátogatta őket. Mostanában nem verekedni akar, hanem az egyik jó színes hintát akarja levadászni. Hát innen indult a nap! Csibi megint kinn vakációzott, én főztem, takarítottam, mostam. Hát hamar elment a délelőtt. Ebédelni őt is betettem a rendes kalitjába, hadd lakjon jól. Ebéd után aztán újra kifele. Csibi lejött velem a garázshoz ültetni, meg locsolni. Lenn volt Gizi és Ördi is a fűben piknikeztek egész nap a ketrecrács alatt. Dániel figyelme erősen rájuk konctrentrálódott, mivel már előzőleg Csibit gondolta szekálni és még mindig nem tanulta meg, hogy ő viszont nem hagyja magát! Ki is csapott a kalit résén, jól orrbavágta Dánielt. A nagy hajcihőre én is odamentem, de akkor Dániel úgy csinált, mintha mi sem történt volna, keresztbe rakott lábakkal és fütyürészve feküdt Csibi kalitja mellett az eget nézegetve!!! Ő nincs is ott, hát mit tudja ő mi volt ez a zaj!!?? Mert tudja a büdös dög, hogy nem szabad Csibit bántani.

Aztán felmentünk, ott volt a menyem is, Csibi nála is radírozott egy kicsit, szóval nagyon jól telt az estéje. Meg nekem is vele!!!:-))))

Sajnos ez a hét is elég macerás, de péntek délután megyünk Csibivel a kedvenc helyünkre látogatóba!!! Már nagyon várjuk mindketten!!!! 

Hétfő

Gyönyörű reggelre ébredtünk, mi Csibivel viszonylag korán. Még mindenki aludt, mikor mi már összebújva néztünk valami filmet a dvd-n. Aztán etettünk és ő is reggelizett. Ahogy az idő egyre melegebb lett, kiraktam a teraszra, ahol szépen elnézegetett, csak akkor volt hangja ha macskát látott, akkor jött a fs vészjelzés nekem, hogy figyeljek, mer itt az ellenség. Hozzánk szerencsére nemigen jön be macska, mert az öregúr ki nem állhatja őket, már elüldözte innen az összes szomszéd cicáját. Viszont őrt állt Csibi mellett, később le is feküdt az asztal mellé, ahol Csibi kalitja volt és úgy vigyázott rá. Hálára persze a tollas részéről nem számíthat, ha oda is menne barátkopzni csak egy nagy kokit kapna az orrára. Háládatlan egy dög ez a tollas!!:-))

Ebédidőben felvittem, hadd egyen-igyon kedvére, addig mi is megebédeltünk a gyerekekkel, mert ott volt mindenki, ebéd után pedig lehoztam újra és onnan már lenn is maradt végig. Nagy jövés-menés volt és neki az lételeme. Jött a fiam és a menyem (őt különösen szereti), el is üldögélt a vállán jó sokáig, aztán pedig a lányom barátnője, aki Csibi szerelme. Imádja, puszilgatja ahol éri, bármit csinálhat vele, hang nélkül hagy neki mindent. Jókat rötyögtünk, elmeséltük nekik, hogyan szerelt papa és Csibi együtt mosogatót, szegény madárka, még a fejét is beverte, mikor behajoltak papával,annyira akarta ő is látni, mi az amit ki kell cserélni alul a csöveknél!:-D Hát nagyon boldogságos volt a délután. Összepakoltuk együtt a konyhát is, aztán leültünk tv-t nézni és csak odabújt hozzám szerelmetesen és néztük a filmet.

Nagy ajándékot kaptam a nyuszitól,megtudtam, hogy nagymama leszek, mizopapa pedig nagypapa. És Csibi mi lesz??? Hát nagypapagáj!!!:-DDDDD

Szombat

Kicsit mindig el vagyok mindennel maradva, ezért én nagyszombaton nagytakarítottam ( talán nem is volt olyan nagyon nagytakarítás), de szerencsére a segítség is velem volt. Egész nap egymáson lógtunk és nagyon élveztük. Délután a finom, meleg napocska is sütött, ezért a királyfit is kiraktam a teraszra egy kicsit. Félig letakartam a plédjével, hogy legyen egy kis szélvédett helye is és ott kukucskált kifelé, mert így még sosem volt kinn. Először azt hittem, ha odébb magyek, majd ordít utánam, mint a fába szorult féreg! De erről szó sem volt, csak lesett a drága kifele, mint a lukinyúl!!:-))) Nem volt kinn sokat, talán egy félórát, ennyi pont elég is volt. Aztán szombaton korán fektettem, mert én Gödöllőre mentem tűzavatásra a besnyői templomba, ő meg ugye akkor otthon maradt.Új dolgot is csinált, mikor ül a vállamon és felpucsitja a püspökét, ledugja a fejét, hogy simizzem és mikor odanyúlok a kezemmel, akkor a kis ujjaival megfogja a kisujjamat és csak üldögélünk és fogjuk egymás kezét.....:-)))) Hát nagyon imádom!!!!! Soxor csak összevissza puszilgatom még a lábikóját is és ő meg olyan szépen motyorog hozzá!!!! Teljesen egy húron pendülünk!!!:-)))

Vasárnap

Reggel korán keltünk aztán egy kis játék, közben esetleg megnézünk egy filmet és összebújunk. Aztán megetettük a többieket is és Csibi is elvonult reggelizni én meg gyorsan lerongyoltam a papával a kertbe. Sok dolgunk volt, de a szél olyan erősen fújt, hogy őfelségét nem vittük le. Aztán gyors ebéd és félóra pihi és újra le. Most a garázsnál ültettem és levittem Csibit is magammal a kiskalitban, de ő azért a garázsban maradt, a szél miatt, mégis látott engem. Kíválóan elszórakozott, mert Dánielnek füttyentgetett és mikor az öregúr odarohant, olyan ártatlanul nézett rá, mint a ma született bárány......:-)))) A kis mocsok!!:-)))) Benne volt a szemében: " Na mi a pálya, kiscsávó???"

Ültetgettünk békésen és egyszer a nyitott kocsikapunál látok egy tündéri kis 2 év körüli kisfiút, mellette meg a testvére és tátott szájjal nézték Csibészkét. Mondtam, hogy gyertek be és nézzétek meg közelebbről. És a kisdisznó olyan ugrabugrát vágott le a gyerekeknek, hogy azok alig akartak visszamenni a szüleikhez. Az anyukája még külön oda is jött megköszönni, hogy bejöhettek!!! Reméljük, ők is papeszszerető felnőttek lesznek!!! Aztán Csibi nekem is énekelt munkadalt, hogy jobban menjen az ültetés, mert a derekam már nem a régi!:-D

Mikor végeztünk, mizópapa fent szerelte a konyhába az új mososgatót és a tollas azonnal vágtatott oda, hogy mit is csinál. Ne már ő kimaradjon valamiből!! Mikor papa nézegette a lukat a falon ő is hajolt vele és vadul szemlézett!! Megzabáltuk, annyira aranyos volt!!!

Most betettem enni-inni, míg írok aztán még este előkészítjük kettesben a holnapi főznivalót meg talán tisztaruhát is pakolunk. Szorosan, összebújva!!!!:-)))

Hát ez most a keddi történés. Benn a melóhelyen nagyon felborzoltak.Vélhetően olyan voltam , mint Ophélia az örülési jelenetben mikor haza értem, de akkor jött ő , a papeszpicihológus és helyre tett!  Nem tudom elmondani, hogy honan érzi, lehet nem is érzi, csak egyszerüen szeret, úgy ahogy vagyok. A lényeg, hogy csak fél óra kell és már jól érzem magam. Aztán a szokásos esti házimunka, de most valahogyan máshogy alalkult. Mikor meglátta, hogy folyatom a mosogatóba a vizet, elkezdett vijjogni, mint valami kis ragadozó, egészen izgalomba jött tőle. És hát úgy repkedett, mint egy vadászgép, a Bermuda-háromszögben, a vitrázsrúd, a hűtő teteje és a vállam között. És vadul csapkodott a szárnyaival. Aztán a karomon egyre lejjebb vándorolt repdesve-csapkodva és amikor kifogyott a mosogatóból az edény és már ki is öblítettem, akkor egy határozott szárnycsapással beleugrott. Ez a víz már nem volt forró, mert ahogy végeztem, kezdtem azért kapisgálni, hogy vajon mit is akarhat és csak egészen langyosra állítottam. Szóval jól megfürdött, csorgott a víz a csempén, a pulton, ahol csak lehetett!!! Fürödhet nyugodtan már hetente 2x-3x is, kyga direkt szólt mert a fs eléggé vízbuzi!!!! Mondhatnám, hogy imádja a vizet!!!!

Aztán feltelepedett a hűtő tetején lévő ülőfájára és szépen elrendezgette a tollait. Ja télleg, nem is meséltem, hogy az ülőfát is átalakítottam, hogy kényelmesebb legyen Csibinek. Sőt, alul az ágakat mosott kavicsba tettem, hogy jobban fogja és ő még többet tudjon rajta tornázni, ha éppen ahhoz van kedve. És a jövő héten kapok eperfa ágakat, ha találok közte egy jó kis elágazós, tornához való darabot akkor azt is kicserélem a drágának. Mert tornázni nagyon szeret, végül is a fs olyan mint a motolla, szinte sosem pihen. Jön-megy, rendezkedik de végül is mindig megtalálja a módját, hogy a szeretetét mutassa feléd. De ő egy örök bohóc, mindig valami ördögségen töri azt az okos kis fejét.Azt különösen nagyon szeretem, mikor rákapszkodik a kezemre, nem hagyja hogy letedd sehová, mert olyankor arra vágyik, hogy ketten játszatok. És úgy lehet vele játszani, mint mikor a kismacska hanyattfekszik és te a mancsaival meg a hasával játszol, ő meg finoman harapdál. Csibi is hanyatt veti magát, az ujjaival kapaszkodik a kezedbe és a csőrébe veszi az ujjaidat és nagyon finoman, játékosan csípkedi. Ez a házi birkózás, mi csak úgy hívjuk, hogy birkozósast játszunk!:-)))) Sajnos nem tom lefotózni, mert ezt általában csak akkor csinálja, ha ketten vagyunk, max. ha papa ott van, de ő meg nem egy Szipál típus!!! Mire beállítja a gépet, már vége a dolognak!!:-)))

Egyre melegebb az idő, ha már nem fog olyan hűvös szél fújni viszem ki magammal a kertbe és amíg én dolgozgatok addig ő majd elnézeget mellettem. Talán kéne venni neki egy nagyobb, használt kalitot és abban nagyon kényelmesen ellehetne napközben akár a teraszon is. Lehet, hogy meg kellett volna vennem Ladybee nagy kalitját és akkor megoldódott volna ez is! Na mindegy... Késő bánat! Van egy üres kalitom, de az törpe vagy hullámos méret, abban szoktuk vinni pl. Szentendrére, mert jól elvan benne, csak az ajtaja elég kicsi, mindig úgy kell szegényt bepaszírozni rajta. Bár ha megkérem, szépen lehúzza a fejét és akkor nem olyan nagy kunszt. Viszont a sűrű rács miatt csak viszonylag vékony ülőrudat tudok bele tenni és lehet hogy az neki nem kényelmes. Na mindegy, majd kitalálok valamit! Jön a hosszú hétvége, szép lesz az idő is, úgyhogy ha tudom kiviszem magammal a kertbe. De ha el akarunk valahová menni, bár ilyenkor mindenhol iszonyú tömeg van, akkor meg ott van  a jó kis hordozó az ülőruddal, csak beleteszem őfelségét és nyomulunk ezerrel!!!

A hétvége csendesen telt. Én nagyon szeretem ezeket a csendes, szeretetteljes hétvégéket. Szombaton délelőtt a szokott helyünkön voltam, egyedül, kivételesen otthon hagytam a kis gazembert. De reggel, mikor felkeltem, még 2 óra hosszat együtt voltunk és csak utána tettem vissza enni, inni meg játszani. Délután még dolgoztam, elég későn értem, de már az este hátralévő részét Csibivel töltöttem.

És jött a vasárnap, mikor egész nap otthon voltam, ergo egész nap együtt bandáztunk. Papa is otthon volt, már reggel rátelepedett Csibi. Ha teheti mindig megkóstolja a teáját, papa már nem is hessegeti, hagyja hogy azt a két kortyot kilopja a bögréjéből. Aztán mindent csináltunk, takarítottunk, főztünk, teregettünk. Nagyon jó ez a játszótér, mert ha ráakasztom a lukacsos, narancssárga játékát és jól megtömöm répával,akkor egészen hosszú ideig elszórakoztatja amagát azzal, hogy kiszedegeti és elrágicsálja.

Papa hozott neki epret is, na az nagyon bejött. Falta vadul, nagyon ízlett neki. Azt figyeltem meg, hogy sokkal több zöldséget és gyümölcsöt eszik, mint magot. A borsót nem szereti annyira, de a répa és a kukorica örök kedvenc.

Annyira gyorsan telik ilyenkor az idő! Ha porszívozok, akkor jön a játszótér, mert utálja a porszívó hangját, de igaziból általában valahol, van hogy a derekamon :-D lóg rajtam és figyeli, hogy mit csinálok. Persze egyvégtében beszélgetünk vagy csak énekelgetünk.

Ha kettesben vagyunk és éppen leülök szusszanni egy kicsit, azonnal bújik hozzám és simogatni kell vagy csak etet és puszilgat.

Papához is bújik, ha ott vagyok akkor is, de igazán azért látszik, hová húz a szíve!:-))))

Nem is volt benn, csak ebédkor egy olyan két óra hosszat, én is elszunyókáltam egy kicsit, aztán újra jöttünk-mentünk. Volt már vagy 10 óra, mire eltettem alunni.

Azért fontos események is történtek! Megvettük neki a kis hordozót és papa beleszerelt egy ülőrudat, hogy legyen neki hol ücsörögni, bár szeret rátapadni a rácsra és onnan nézegetni. Eztután bárhová megyünk, az lesz az első kérdés, hogy Csibszit vihetjük-e magukkal!!!:-))) Meg is kaptuk az első hivatalos meghívónkat egy baráti családhoz kerti sütés-főzésre, ami 4 személyre szólt. Természetesen a negyedik Csibi. Visszük a kis kalitját és a félárnyékban ő is ott lehet velünk.

Végig sikamikáztuk az összes kalitot, persze akkor is ott lógott rajtam, de esze ágában sem volt a hulikat bántani, most már egészen megszokta őket. Csend volt, nyugalom, szeretet és béke.És együtt voltunk mindannyian! Mi többre vágyik még a magamfajta?????

Ajánlom ezt a beírást a Triumvirátusnak ( Cascska, Sipirc, Anyámlánya) mert a múltkor olyan nagy pofával írtam nekik, hogy na ugye az én kis madaram nem szokott az ember szájában kutakodni!!!!:-D

No most konkrétan nagyon nem érek rá, de egyszerűen muszáj leírnom , mi történt tegnap este, mert még most is, ha eszembe jut itt a gép előtt csendesen röhigcsélek magamban. A főnci meg azt hiszi, hogy bolond vagyok!!!:-)))))

Szóval tegnap este történt, már megfőztük a rizses húst, kitornázta magát: Az orchidea hurkapálcáján végzett néhány denevéres gyakorlatot, csak a vérnyomása miatt:-))))

Aztán valamit néztem a tv-ben és odavettem magamhoz. Először csak a szokásos bújás, simizés, tok masszírozgatás volt műsoron. Később puszizás és etetés. És akkor történt, először csak úgy éreztem, hogy hoppácskaaaaa mintha be akarna bújni a számba (de aztán mondtam is, hogy hülye vagy te mizó, mit keresne ott) de a következő lépés már az volt, hogy a lábát nekifeszítette az arcomnak, mint mikor erölködsz valamin és felemelt lábbal is rá akarsz segíteni! És a fejét, mint a fúrógép, nyomta befelé! Később a lábacska is kezdett a számba vándorolni, ha valaki látja, azt hiszi, megbuggyantam és meg akarom enni a madarat tollastul!! Ő azonban csak makacsul nyomult, kepeszkedett, tuszmákolta befele magát!! Nem tudom mit akart, jónásoscethalasat játszani, vagy csak arra volt kiváncsi, hogy mennyi még a harmionckettő. Soha ilyet előtte nem csinált!! Mondjuk mizopapa szájából simán kiszedi a fokhagymáspirítóst, ha a smucig fráter nem ad neki belőle!!!! El kellett magamtól húznom, mert annyira röhögtem, hogy félő volt, leharapom a fejét!!! Ez a madár egy tündér!!! És olyan szinten el tudja az embert szórakoztatni, hogy a tv az összes csatornájával messze elbújhat mögötte!!!

Szóval rávettem a kezemre és javalltam, hogy inkább olyan bírkozósast játszunk, mikor csak lóg az ujjamon fejjel lefelé illetve én óvatosan és finoman belebírkozom a másik tenyerembe!!Hajlott rá, de azért később még tett néhány kísérletet a fogászati ellenőrzésre!!!! Aztán megindult, egy kis mezei futásra. Nem mondom, hogy szaladt, mert azt ő nem tud, csak csörtetni, mint a vadkan és mindenen keresztül a hatalmas és csámpás lábaival!!! Úgyhogy némi kis egészséges testedzés után, volt már vagy 10 óra is, elvittem fektetni!!

Szóval kedves Triumvirátus!!! Úgy van ez, ahogy mondtátok, ezek a tollas vérszívók mindenre képesek!!!:-DD

Hétfőn és kedden nagyon későn értem, volt már vagy 10 óra is és nem is zavartam a kis büdösbogarat, hadd pihenjen. Kedden este Fürtöskééknél voltam, nagyon jól éreztem magam, nagyon kedvelem őket, tök normálisak és közben barátkoztam a kiskecskékkel is. Csodás volt látni, ahogy a magas lakásban repkedtek, mint a kicsi Grippenek!!! És ahogy a szekrény tetején elkolbászoltak, nagyon aranyosak!

Fényképeket is csinyáttam róluk, majd megkérdem Longit és ha engedi, fel is rakom, mert nagyon jól sikeredtek!!!! Longiék tüneményes emberek, ha odamegyek, nagyon nehéz hazaindulni, mert az ember úgy érzi magát mintha otthon lenne. Én ezzel eddig csak akkor voltam így , ha Csillaghegyre mentem. Kedvelem a két kis Longboatot is, mert a gyerekeim kiskora jut róluk az eszembe!!!! És mikor A. még fekvés után is kijön egy mézes negróért, akkor egészen nagy röhögés jön rám!!! Szóval tündériek!!!!

.Szerdán azonban már 1/2 6 -kor otthon voltunk mizopapával és azonnal lehoztuk a kis vaddisznót. És teljesen kiakadtunk, annyira boldog volt, hogy otthon voltunk, azt sem tudta, kihez rohanjon. Először jött az üdvözlőtánc, aztán puszidobás tömkelege és ide-oda rohant, hogy üdvözöljön minket!!! Komolyan mondom, hogy a szemem, könnyes lett, ahogy a szeretete ezernyi jelével elhalmozott minket!!!!!! Talán Sipirc beírásaiban vagy Mackáéban, Anyámlányáéban érzek ilyen erős kötődést!!!! És a vége, hát az volt a csúcs!!!!!! A vállamara ült, a kis tollas seggét az ég felé fordította, a fejét a mellkasomra fektette, a szó szoros értelmében és az ujjaimmal vakargattam a nyakát és a fejét, ő meg még a szemét is lecsukta a nagy élvezettől!!! Életemben nem gondoltam, hogy ilyen hihetetlen szeretet létezik ember és madár között!!!! És papa is, hát nem tud elmenni úgy mellette, hogy ne szóljon oda két jó szót, mert Csibike megszólítja, papa visszafütyül és egész beszélgetések kerekednek. Aztán a bosszantás: elkezdjük egymást puszilgatni papával és ő ezerrel rohan oda és bújik közénk, nehogy má ő kimaradjon!!!!! Mocskos dögök vagyunk!!!:-)))) De mindkettőnknek olyan jól esik ez a szeretet, mizopapa nem egy kifejezetten érzelmes ember, inkább olyan macsós típus, de egyre jobban látom , hogy mennyire ragaszkodik a kis nyavalyáshoz!!!!!

Ma nagyon sietek haza és teszek még fel képet is, meg írok is!!!!

Sajnos, nagyon összejöttek a dolgok, így a csütörtök-péntek-szombat-vasárnap történéseit most egyszerre fogom elmesélni. No meg a hétfőt is!!!

Csütörtökön nagy öröm ért, mizopapa meglepett egy fényképezőgéppel. A gépre Kyga hívta fel a figyelmemet, mivel ez egy nagyon jó márka, és pont az ilyen műszaki toprongynak való, mint amilyen én vagyok. teljesen egyszerű a kezelése, hát nem is a NG részére akarok én fotókat készíteni, csak úgy a magam örömére, no meg a fórumba és hát ide nektek!!!:-)))

Ezt nagyon kedvelem Kygában, hogy pontosan fel tudja mérni, hogy az ember mire képes!!!

És rögtön szólt, hogy ezt a kis gépet meg kőne nézni, mert nem igényel műegyetemi tanulmányokat a kezelése és ez így is van. Aztán azt is hallottam, amint papi megbeszéli Katussal, hogy meg kék ezt venni és Katus mondta neki, hogy hát látja, ez a kis madár az összes hobbim, mért ne fotozzam őt és a többit is kedvemre!!! Azé ez olyan jó érzés, hogy elfogadják a dilijeimet, sőt még igyekeznek is a kedvembe járni!!! Mondjuk, nem vagyok macerás nő, tavaly, mikor az 50 éves szülinapom volt, megkértem a papát, hogy óvakodjon bármilyen arany vagy más csingilingi kis ékszert, ilyesmit venni, mert ki nem állom, nekem az volt a legnagyobb ajándék, hogy a családom elfogadta és szereti Csibit. Valószínüleg én ilyen tyúkanyó típus vagyok és mivel Katusom abszolute önálló gyermek, szülségem van valakire, akit elhalmozhatok a szeretetemmel nap mint nap (mondjuk papát kivéve, mert ő a konstans!!!:-))))

Szóval jött a gép és én hihetetlen boldog voltam tőle!!!!! A Kohinoor gyémántnak nem örültem volna ennyire!!!!

Pénteken megint vendégségben voltunk Csibszivel a szokott helyen, egy kedves barátném szerint a madár már magától odatalálna és szól ha nem a megszokott úton megyek!!!:-)))

Az úttal semmi baj nem volt, a rókarudi is elkerült minket!!! Teljesen normálisan utaztunk és mint mindig, nagyon jól éreztük magunkat!!Hallgattuk a 2004. Demjén koncertet és együtt énekeltük. Mindketten!! És ez nagyon fontos!

A kis büdös ott már királyul érzi magát!!!Sőt , mikor rátettem egy jó kis támlás étkezőszékre el is végezte a dolgát, ahogy a Nagykönyvben megírják! És én nagyon büszke voltam rá!!! Kicsit becsuktuk, mikor kivettük megnézni a kicsiket, akkor azé rohangált föl és alá a hordozóben, mint a dühös oroszlán, de aztán mikor kijöhetett nem volt semmi baj! Sőt más vendégek is jöttek és szó nélkül felült az ujjukra, játszott velük, figyelt rájuk!! Érdekelte őt az új ember!! Ha valaki nem ilyen papeszbolond, mint én, mondhatja, hogy ez túlzás, de ti, olvasók, tudjátok, hogy igenis roppant kíváncsi és érdeklődő madarakról van szó!!!

A hordozóba viszont nem akart simán visszamenni, gondolom eljönni sem, mer ott tök jó volt neki is!! Olyankor olyan fejet vág, mint a Hétszűnyű Kapanyányimonyók (aki mint tudjuk, gonosz is volt, meg zöld is meg manó is)!! Aztán, csak hogy lássa, ki hordja a nadrágot, egy törülköző segítségével visszapakolásztam!! Ugye, hogy én parancsolok!!!:-)))))

Jó későn mentünk haza és Csibi szokás szerint beájult alunni. Szombaton jól telt a nap, nem volt különösebb esemény, ha csak az nem, hogy elmentem a játszótérhez megvenni a hozzávalókat (spárga, láncok stb.) Mamit is elvittem magammal, mert szegény, mindig a 4 fal között van és szeret így eljönni velem. Mindig úgy állok meg, hogy neki ne kelljen sokat gyalogolni és boldog, hogy kiteheti a lábát otthonról. Voltunk a Beoban is, ahol vadul követelték Csibi vitézt, de az idő annyira rossz volt, hogy fel sem merült bennem, hogy magammal vigyem! Szórakoztatta őt addig az udvartartása!!!:-)))))

Vasárnap hajnalban már fenn voltam, mert az én kis bülbülszavú rózsám a Nap első sugarával kel és mikor meghallom az első akkordokat, már szaladok fel érte, Mami meg had aludjon, ameddig szeretne, hiszen én szoktattam meg Csibivel a hajnali kelést! Nincs is bajom ezzel, mindig hang nélkül kelek hozzá fel!!!:-)))

Aztán ő visszament reggelizni a hulikkal együtt. Én meg hozzáláttam a játszótérhez, Mami lejött segíteni, no nem fizikailag, bár mikor fontam a keresztbe szálat, ő tartotta a spárgát.

Mindent felszereltem rá, a kezemet alig éreztem a végén, de szerintem elég jól sikerült. Azután hoztam gyorsan lefele a tulajdonost, hogy megvizsgálja. Először nem akarta, kétszer odamentünk, semmi, aztán harmadszorra már felkapaszkodott rá és jött a gimnasztika!!!

Aztán egész nap, amerre mentem vittem magammal a játszóteret és ő szépen eljátszogatott vele! Nem is lehetett tunni, hogy madár van, olyan jól elvolt!

Vasárnap történt még, hogy kiderült, amikor mi a papával megyünk az Őrségbe egy 4 napos pihenésre, mielőtt beáll a nyári klímaszezon és papa szétdolgozza magát, hát problémás szegény Csibi helyzete, mert Katus is pont akkor megy az osztállyal egy zánkai hétvégére.

Csak éppen elfelejtette és mikor mi lefoglaltuk a szállást, azt mondta, hogy ő majd vigyáz Csibire. Ha tudtuk volna, akkor nem ilyen csámborgósra megyünk, ahol biciklitúra és ilyesmi a program, mert azé nehezem tudom elképzelni, hogy Csibi ott lobog a bicaj kormányán. Illetve azt is lehetne, ha hámhoz szoktatná az ember, de azt azé be kell szerezni és a madarat hozzá kell szoktatni. Hát az mind idő, bár a múltkor láttam a japán jákót, amint egy bicaj kormányán lévő kosárban utazott!!! Szóval ha tudtuk volna, akkor olyan helyre megyünk, ahol az ember röghözkötött és oda vihettük volna magunkkal a kisdisznót is!!! Így azonban még azt sem tudjuk, hogy pl. a szálláshelyre lehet-e állatot vinni! No mindegy, száz szónak is egy a vége, ezt meg kell oldanunk. Ezen dolgozom most, mert azért lennének olyanok, akik ha vigyáznának rá, akkor az ember nyugodtan elmehetne!!!

Hétfőn későn jöttem, hagytam Csibit pihenni. Ma sem megyek túl korán, de akármikor érek kiveszem 1-2 órára!!!

Esti gyorshír:

Ma ünnepeltük a 4 hónapos együttélésünket! ( ma volt az előestéje), Fodrásznál is voltam, mert mégsem ülhetek le a kedvenc madarammal vacsorázni, mint egy Pithecantropus!!!!

Mert ma együtt vacsoráztunk, Csibi meg én, papa szegény dolgozott.

Mizoka menüje: 1 kupica finom házi barackpálinka (pusztán csak az egészség kedvéért), házi zsömlés-véres hurka, sváb májas hurka, némi kolbász (csak az íze miatt) és későbbre kikészített 1 db Bilagit

Csibike menűje: húslevesben főtt barnarizs, csirkenyak némi hússal, főtt répa.

Kulturáltan étkeztünk, Csibi a kanálból csipegette a rizst meg a répát, nem csak úgy parasztosan a tányérból és jóízűen szopogatta a nyakacskát. Én is (hát nem pontosan) csipegettem!? Aki ismer tudja, hogy nem vagyok az a ványadt venyige, hát jóízűen falatozgattam a drága kisdisznóm mellett!!!

És látom, hogy a kisdisznó rátapad a tányérra mint egy kolibri és 100-as nyelvcsapással lafatyol belőle valamit! Hát a húsleves ott gyült össze, ami lecsöpögött a rizsről és ő még azt is kinyalta az utolsó falatig!!!

Az est további programja: játék és örömködés.

Jó éjt mindenkinek!!!:-)))))

Nagyon siettem kedden haza, mert a hétfő az nagyon húzós volt!!! Későn értem és Mami is megorrolt rám, hogy az éjszaka közepén viszem el Csibit magamhoz, mikor már jóízűen aludt. Igaza volt, mert szegény kismadaram már jól bealudt, ahogy kivettem, azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány és nyűgös is volt! Meg is beszéltük Mamival, hogy ha ilyen későn jövök, amikor ő már lefektette a madarakat, akkor békén hagyom és csak akkor viszem magamhoz alunni, ha még fenn van mikor megjövök. Igaza van, be kell látnom, az télleg jobb Csibszikének is!

Na szóval siettem és hát az öröm óriási volt, hogy végre hazaevett a fene. Nem is törődött a hulikkal, akik körülötte repkedtek, csak szaladtunk gyorsan lefele. Volt üdvözlőtánc, meg ilyesmi és aztán irány a konyha. (egyébként a múltkor kigondutam, hogy hát ha ő táncol nekem, akkor én mért ne táncolhatnék neki olyan üdvözlőtáncot, nem olyan nagy kunszt, csak a fejemet kell fel-le lóbálni és totyogni egyhelyben!!Hadd érezze ő is, hogy én is pont úgy örülök neki!!! nosza....... az volt a baj, hogy Katus ránknyitott és üveges szemekkel nézegette, hogy mit csinálunk mi ott ketten, aztán nagyon finoman és kedvesen, lassan, tagoltan ahogy a gyagyákkal beszélnek megkérdezte, hogy ugyan mit bírunk mi itt ketten csinálni?? aztán utalt rá, hogy esetleg segít is az elgurult gyógyszert megkeresni!! hát ilyen az élet!!! hihihi)

Szóval nagyon jól elvoltunk, van benn a hűtő tetején egy nagy cserép, amibe viszonylag vastag ágak vannak beledugdosva, azokon szokott egy kicsit fittneszezni, aztán át a vitrázsrúdra, ami a kedvenc helye, onnan fütyürészünk egymásnak és ott végzi a denevéres gyakorlatokat, közben felborogat mindent, amit csak elér ebben a pozitúrában. Ha véletlenül kiszaladok valamiért, már jön is a hívófütty és hallom magam mögött a szárnysuhogást, amint nyargal utánam. Aztán fel a szakácskönyvek tetejére, közben motyog magában, hogy ugyan mit is lehetne még itt egy kicsit rendetlenkedni. Egyszóval nagyon jól elvagyunk. De azért ez az este tartogatott még meglepetést mindkettőnk számára. Időnként felnyargalunk a géphez, megnézni, hogy valamelyik barátunk írt-e pár sort illetve hogy válaszoljunk rá. és ekkor történt a baj..... Katus ugyanis otthon volt, fenn a szobában, de Csibszi ezt nem tudta, mert még nem találkoztak. és hát van neki is egy gyenge pontja: Katus!! Nagyon szereti, bár a lyány soha nem tett ezért egy fűszálat sem arrébb!! Amint meglátta, kaszát-kapát eldobott és mint a villám, repült Katushoz. Hiba csúszott azonban a dologba, mert Katus mellett feküdt valaki, akinek szintén szívügye ez a leány és igencsak ráncolta a homlokát, meglátva, hogy a pimasz szárnyas az ő Tavaszához (Botticelli) közelít! Teljesen lila fejjel figyelte a szárnyast, hangot ugyan nem adott ki, de látványosan nyalogatta a szája szélét, miközben mereven nézte Csibit, aki boldogan kezdett volna hozzá Katus radírozásához. Én meg úgy voltam vele, hogy ne ingereljük az alvó (sőt már erősen figyelő) oroszlánt és felkaptam a kis zöld manót, hogy kivigyem. Na akkor szakadt el Csibi cérnája, írtóra begurult, motyogott olyan ősi maja átokféléket, meduzázott a fejével és az istennek sem akart kijönni!!! Hiába, önérzetes egy madár, hát mér rosszabb ő mint a szőrős, öreg, fogatlan Dániel, aki még ugye fütyülni sem tud egy nyomorult hangot sem!!! Úgyhogy kicipeltem rövid közelharc árán, levittem a konyhába és kegyetlen beolvastam neki a hiszti miatt. Minden volt, csak méltóságos úr nem!!!! Valamit azért a dolog foghatott rajta, mert ahogy ült a hűtő tetején, én meg álltam előtte és szidtam, egyszer csak elkezdett puszit dobálni aztán meg jól megetetett!!!:-)))))))))) Hát egy megátalkodott érdek ez a madár!!!!! Neki is meg kell tanulnia, hogy az a szövetség Katus és Dániel között széttéphetetlen,együtt nőttek fel, a kötődésük mindennél erősebb, csak egy dolog szakíthatja szét, amire viszont én egyelőre gondolni sem merek.

Vasárnap délelőtt vendégeket vártunk. Csibihez jöttek madárnézőbe, nekik is lesz hamarosan fs fiókájuk és szerették volna megnézni, hogyan is él családban egy ilyen kis vadorzó.

Csibike az ablakban üldögélt, mint Hórusz és szépen elmagyaráztam neki, hogyan is illik viselkedni, ha vendégek jönnek.

Aztán megérkezett Somaapu és a párja. Nagyon jó fejek, a bemutatkozás után pár perc múlva már nagyon jól beszélgettünk. (bár ez szinte mindig így van, mert azért megnézzük, kit engedünk be a mi kis világunkba!!!:-))

 Csibinek is tetszettek, vidáman üldögélt hol az egyikük, hol a másikuk kezén.

Nem szokott félni, ha először találkozik valakivel, bátran odamegy hozzá, de azért a beszélőkéje olyankor becsukódik és inkább csak olyan kis röffentéseket hallat. Aztán megérkezett a nagyszerű Longboat pajti is és egész kis jamborie kerekedett! Longboat ajándékot is hozott szegény, éhező dél-amerikai indiánmadárnak: aszalt áfonyát, különféle fincsi magokat, amit Csibszi mindjárt meg is kóstolt. Jól kibeszéltük magunkat, Fürtöske mesélt a kiskecskékről is, no meg a gyerekekről. Ez ugye örök téma.........

És Somaapuék készítettek fotókat. Hát nagyon jók lettek.

A legnagyobb örömöm az volt, hogy Somaanyunak, - aki eddig azért bizonytalan volt benne, hogy milyen is az élet, ha egy kerub repdes utánad állandóan és ücsörög rajtad úton-útfélen - nagyon meggyőző volt az itt töltött idő.

Csibi nem volt tolakodó, szeret ott lenni ahol te vagy és szereti mindenből kivenni a részét, de hát ettől vagyunk mi egy csapat.

Nem csíp, nem gorombáskodik, de mivel olyan mint egy kisgyerek, néha belovalja magát dolgokba. Olyankor azonban elég, ha az ember rámorrant kicsit és rögtön visszavesz, mert esze az van jócskán!!!:-)))

Vágyakozva nézegette a poharakat, amiben már ital nem volt, úgyhogy kapott ő is egy nagy pohár vizet (jó erős pohárban, ami nem dől fel, ha rámászik) és ő is velünk kortyolgatott. Körbejárt mindenkit, megnézte, megvizsgálta a ruhákat, a domborulatokon szokás szerint elidőzött!!:-))))))))) Tetszett neki Somaanyu haja, meg is fésülgette kicsit, csak a barátság kedvéért!!!Majszolt egy kis fügét is, hogy lássák, milyen amikor a lábát kézként használja.

Longi megcirógatta a szakállával és ahogy szokta, dünnyögött a fülébe egy sort!:-))) Az idő gyorsan szaladt, többször voltunk kinn a konyhában, hogy az elhíresült szék támláján ülve a dolog elvégződjön, de nem kellett neki. És amikor már vagy 2 1/2 órája kinn volt, akkor döntött úgy, hogy most. Természetesen Somaapu vitte pont ki a konyhába és rém büszke volt, hogy Csibi ilyen bizalmas dolgot intéz vele együtt!:-)))))

Megmutatta, milyen amikor a két kis csámpásával rohangál a földön, szeret lenn lenni és minden alá bemászni és benézni!! Roppant kiváncsi, mint tudjuk!!:-))

Nekem is volt azért sikerélményem, a fél szeme mindig rajtam volt (bár már 1000x elmondtam neki, hogy a jegyünket örökre megváltottuk egymás mellé: papa, én és ő) mégis amikor, ahogy Somaapu igen találóan mondta, bezsilipeltem Longit, szokás szerint rohant az ülőgarnitúra támlájának szélére és leste, hogy mikor jövök vissza. Valaki meg is jegyezte, hogy mint egy kutya, várja, hogy a gazda visszajöjjön!! Télleg nagyon okos kis madár!

A legnagyobb sikerélményem azonban mégiscsak az volt, hogy megmutathattam Somaapuéknak, hogyan lehet együtt élni, a szó szoros értelmében, egy ilyen intelligens, szeretnivaló kisördöggel!

Ma már sajnos szombat van, pedig nagyon jól telt el kedd óta az idő. Mondhatni, rohant és nem történt semmi nagyon vicces vagy jópofa dolog, csak olyan kis békésen éltük a mindennapjainkat. Ez a legjobb, mindenki egymás hegyén-hátán. Csibi is ezeket a napokat élvezi legjobban, mikor mindenki ott van körülötte és jöhet-mehet.Nem is fogok most semmi olyan nagyon különöset írni, úgy gondoltam inkább képekkel illusztrálom ennek a pár napnak a történéseit!!!!

Ördögök egymás között!!:-)

Ez az egyik kedvence, a vízköpő másolatat a Notre Dame-ról.

Szeret elüldögélni a kis szökőkút tetején és nézegetni a szobában.

Aztán csontot rágni és levest kóstolgatni, a végén persze jöhet a csőrtörlés!!:-))

És látogatás Süsünél, aki egy kedves leguán hölgy!!! 

Süsü nagyon nagy forma! Ha valamitől megijed vagy új dolog neki akkor egyszerűen becsukja a szemét, mer amit nem lát az ugye nincs!!!! Ugyanakkor rettentően kiváncsi és egész odajön a terrárium széléhez és meredten nézi hogy mit csinálsz, mit eszel stb. Aranyos nagyon! Az a baj, hogy csak a leguán fiúk szelidülnek, kevés a lány köztük, de sajnos a barátnőmék pont egy leánykát kaptak ki maguknak!!! Azért nagyon szeretik, csak ne a vadonatúj függönyön kezdjen fel rohanni!!:-D

Ma várunk vendégeket, akik kifejezetten Csibinézőbe jönnek hozzánk!!! Reméljük, mindenki jól fogja magát érezni!!!:-)))) 

Nem is írok ma mást, mint amit Mami mondott : ettől a kismadártól több szeretet kapsz kislányom, mint sok embertől!!!!!

Vasárnap Szentendrére készültünk. A tesóm bejött értünk és papa odajön majd délután és együtt jövünk haza, mert neki bowling meccse lesz. Mielőtt elment, teljesen természetesen megkérdezte: "Csibit nem visszük?" Felhívtam a sógornőmet és megkérdeztem, hogy vihetnénk-e a kis őrizetest, persze kalitban. Beleegyeztek és szépen el is indultunk kifele. Mikor megérkeztünk, Csibit letettük a nappaliba, egy kis asztalra. Tettem be neki vizet, volt a kalitban játék is és egész álló nap a hangját sem hallottuk. Szépen eljátszogatott, elnézegetett! Ja és lerágott egy jó kis porcogós csirkecsontot!!!:-)

Mi még sétálni is elmentünk, Mami és papa pedig ott maradtak vele!! Nagyon rendes volt a kiscsákó! Este 7-re hazaértünk, szépen elment aludni. Ma hétfő van, ilyenkor mindig későn érek, de amiért türelmesen vár, ma együtt alszunk, mert mizopapa nem jön Kaposvárról haza az éjjel!