Vasárnap délelőtt vendégeket vártunk. Csibihez jöttek madárnézőbe, nekik is lesz hamarosan fs fiókájuk és szerették volna megnézni, hogyan is él családban egy ilyen kis vadorzó.

Csibike az ablakban üldögélt, mint Hórusz és szépen elmagyaráztam neki, hogyan is illik viselkedni, ha vendégek jönnek.

Aztán megérkezett Somaapu és a párja. Nagyon jó fejek, a bemutatkozás után pár perc múlva már nagyon jól beszélgettünk. (bár ez szinte mindig így van, mert azért megnézzük, kit engedünk be a mi kis világunkba!!!:-))

 Csibinek is tetszettek, vidáman üldögélt hol az egyikük, hol a másikuk kezén.

Nem szokott félni, ha először találkozik valakivel, bátran odamegy hozzá, de azért a beszélőkéje olyankor becsukódik és inkább csak olyan kis röffentéseket hallat. Aztán megérkezett a nagyszerű Longboat pajti is és egész kis jamborie kerekedett! Longboat ajándékot is hozott szegény, éhező dél-amerikai indiánmadárnak: aszalt áfonyát, különféle fincsi magokat, amit Csibszi mindjárt meg is kóstolt. Jól kibeszéltük magunkat, Fürtöske mesélt a kiskecskékről is, no meg a gyerekekről. Ez ugye örök téma.........

És Somaapuék készítettek fotókat. Hát nagyon jók lettek.

A legnagyobb örömöm az volt, hogy Somaanyunak, - aki eddig azért bizonytalan volt benne, hogy milyen is az élet, ha egy kerub repdes utánad állandóan és ücsörög rajtad úton-útfélen - nagyon meggyőző volt az itt töltött idő.

Csibi nem volt tolakodó, szeret ott lenni ahol te vagy és szereti mindenből kivenni a részét, de hát ettől vagyunk mi egy csapat.

Nem csíp, nem gorombáskodik, de mivel olyan mint egy kisgyerek, néha belovalja magát dolgokba. Olyankor azonban elég, ha az ember rámorrant kicsit és rögtön visszavesz, mert esze az van jócskán!!!:-)))

Vágyakozva nézegette a poharakat, amiben már ital nem volt, úgyhogy kapott ő is egy nagy pohár vizet (jó erős pohárban, ami nem dől fel, ha rámászik) és ő is velünk kortyolgatott. Körbejárt mindenkit, megnézte, megvizsgálta a ruhákat, a domborulatokon szokás szerint elidőzött!!:-))))))))) Tetszett neki Somaanyu haja, meg is fésülgette kicsit, csak a barátság kedvéért!!!Majszolt egy kis fügét is, hogy lássák, milyen amikor a lábát kézként használja.

Longi megcirógatta a szakállával és ahogy szokta, dünnyögött a fülébe egy sort!:-))) Az idő gyorsan szaladt, többször voltunk kinn a konyhában, hogy az elhíresült szék támláján ülve a dolog elvégződjön, de nem kellett neki. És amikor már vagy 2 1/2 órája kinn volt, akkor döntött úgy, hogy most. Természetesen Somaapu vitte pont ki a konyhába és rém büszke volt, hogy Csibi ilyen bizalmas dolgot intéz vele együtt!:-)))))

Megmutatta, milyen amikor a két kis csámpásával rohangál a földön, szeret lenn lenni és minden alá bemászni és benézni!! Roppant kiváncsi, mint tudjuk!!:-))

Nekem is volt azért sikerélményem, a fél szeme mindig rajtam volt (bár már 1000x elmondtam neki, hogy a jegyünket örökre megváltottuk egymás mellé: papa, én és ő) mégis amikor, ahogy Somaapu igen találóan mondta, bezsilipeltem Longit, szokás szerint rohant az ülőgarnitúra támlájának szélére és leste, hogy mikor jövök vissza. Valaki meg is jegyezte, hogy mint egy kutya, várja, hogy a gazda visszajöjjön!! Télleg nagyon okos kis madár!

A legnagyobb sikerélményem azonban mégiscsak az volt, hogy megmutathattam Somaapuéknak, hogyan lehet együtt élni, a szó szoros értelmében, egy ilyen intelligens, szeretnivaló kisördöggel!