Nagyon siettem kedden haza, mert a hétfő az nagyon húzós volt!!! Későn értem és Mami is megorrolt rám, hogy az éjszaka közepén viszem el Csibit magamhoz, mikor már jóízűen aludt. Igaza volt, mert szegény kismadaram már jól bealudt, ahogy kivettem, azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány és nyűgös is volt! Meg is beszéltük Mamival, hogy ha ilyen későn jövök, amikor ő már lefektette a madarakat, akkor békén hagyom és csak akkor viszem magamhoz alunni, ha még fenn van mikor megjövök. Igaza van, be kell látnom, az télleg jobb Csibszikének is!
Na szóval siettem és hát az öröm óriási volt, hogy végre hazaevett a fene. Nem is törődött a hulikkal, akik körülötte repkedtek, csak szaladtunk gyorsan lefele. Volt üdvözlőtánc, meg ilyesmi és aztán irány a konyha. (egyébként a múltkor kigondutam, hogy hát ha ő táncol nekem, akkor én mért ne táncolhatnék neki olyan üdvözlőtáncot, nem olyan nagy kunszt, csak a fejemet kell fel-le lóbálni és totyogni egyhelyben!!Hadd érezze ő is, hogy én is pont úgy örülök neki!!! nosza....... az volt a baj, hogy Katus ránknyitott és üveges szemekkel nézegette, hogy mit csinálunk mi ott ketten, aztán nagyon finoman és kedvesen, lassan, tagoltan ahogy a gyagyákkal beszélnek megkérdezte, hogy ugyan mit bírunk mi itt ketten csinálni?? aztán utalt rá, hogy esetleg segít is az elgurult gyógyszert megkeresni!! hát ilyen az élet!!! hihihi)
Szóval nagyon jól elvoltunk, van benn a hűtő tetején egy nagy cserép, amibe viszonylag vastag ágak vannak beledugdosva, azokon szokott egy kicsit fittneszezni, aztán át a vitrázsrúdra, ami a kedvenc helye, onnan fütyürészünk egymásnak és ott végzi a denevéres gyakorlatokat, közben felborogat mindent, amit csak elér ebben a pozitúrában. Ha véletlenül kiszaladok valamiért, már jön is a hívófütty és hallom magam mögött a szárnysuhogást, amint nyargal utánam. Aztán fel a szakácskönyvek tetejére, közben motyog magában, hogy ugyan mit is lehetne még itt egy kicsit rendetlenkedni. Egyszóval nagyon jól elvagyunk. De azért ez az este tartogatott még meglepetést mindkettőnk számára. Időnként felnyargalunk a géphez, megnézni, hogy valamelyik barátunk írt-e pár sort illetve hogy válaszoljunk rá. és ekkor történt a baj..... Katus ugyanis otthon volt, fenn a szobában, de Csibszi ezt nem tudta, mert még nem találkoztak. és hát van neki is egy gyenge pontja: Katus!! Nagyon szereti, bár a lyány soha nem tett ezért egy fűszálat sem arrébb!! Amint meglátta, kaszát-kapát eldobott és mint a villám, repült Katushoz. Hiba csúszott azonban a dologba, mert Katus mellett feküdt valaki, akinek szintén szívügye ez a leány és igencsak ráncolta a homlokát, meglátva, hogy a pimasz szárnyas az ő Tavaszához (Botticelli) közelít! Teljesen lila fejjel figyelte a szárnyast, hangot ugyan nem adott ki, de látványosan nyalogatta a szája szélét, miközben mereven nézte Csibit, aki boldogan kezdett volna hozzá Katus radírozásához. Én meg úgy voltam vele, hogy ne ingereljük az alvó (sőt már erősen figyelő) oroszlánt és felkaptam a kis zöld manót, hogy kivigyem. Na akkor szakadt el Csibi cérnája, írtóra begurult, motyogott olyan ősi maja átokféléket, meduzázott a fejével és az istennek sem akart kijönni!!! Hiába, önérzetes egy madár, hát mér rosszabb ő mint a szőrős, öreg, fogatlan Dániel, aki még ugye fütyülni sem tud egy nyomorult hangot sem!!! Úgyhogy kicipeltem rövid közelharc árán, levittem a konyhába és kegyetlen beolvastam neki a hiszti miatt. Minden volt, csak méltóságos úr nem!!!! Valamit azért a dolog foghatott rajta, mert ahogy ült a hűtő tetején, én meg álltam előtte és szidtam, egyszer csak elkezdett puszit dobálni aztán meg jól megetetett!!!:-)))))))))) Hát egy megátalkodott érdek ez a madár!!!!! Neki is meg kell tanulnia, hogy az a szövetség Katus és Dániel között széttéphetetlen,együtt nőttek fel, a kötődésük mindennél erősebb, csak egy dolog szakíthatja szét, amire viszont én egyelőre gondolni sem merek.
