Pénteken délután elmentünk egy barátunkhoz, ahol Csibi még sosem járt. Mizopapa klíma ügyben velem volt. Csibi, mint mindíg nagyon rendes volt, elüldögélt, elnézegetett és természetesen nagyon barátságos volt a háziakhoz. Lehet, hogy ők is megfertőződtek???Aztán oda még egy vendég is érkezett, akinek lövése sem volt a papeszokhoz, de hogy megismerje őket, Csib azonnal rárepült és ismerkedni kezdtek. Szegény ember attól tartott, hogy messzire kell menjen új ingért, mert a madár nyilván le fogja tojni, de a házigazda megnyugtatta, hogy erről szó sincs, hiszen Csibi szobatiszta. Még a mcskahordozóba sem kaxizott bele, úgy értünk haza, hogy otthon végezte a dolgát, ráugorva a játszóterére.
A buli nagyon jól sikeredett. Csibi benn volt végig a kalitban a nappaliban, de végül is olyan 1/2 9 felé, mikor elment a vendégek zöme kijöhetett. Akkor már csak a legjobb barátaink voltak ott és szabadon garázdálkodhatott. Nagyon jól érezte magát, szívesen elvolt mindenkivel.
Vasárnap már csak édes pihenés volt és némi házimunka, de természetesen mindent együtt csinyáttunk, hol a derekamon lógott, hol a fregoliról fejjel lefelé figyelte, hogy mit csinálok. Délután viszonylag korán felvittem mamihoz, mert Reginához mentem és most kivételesen ő otthon maradt. Hát hatalmas kalandban volt részem. Mint mindíg, köszöntöttem Reginát, de valahogy véletlenül egészen közel álltam meg a kalithoz. Legnagyobb megdöbbenésemre odajött és egyértelműen lehajtotta a fejét, pont az orrom elé. Sejtettem mit akar, de magam sem mertem elhinni. Megkérdeztem a gazdasszonyát, hogy mit szeretne?? Huncutul mosolygott és mondta: hát azt akarja, hogy puszilgasd a fejét! Hát úgy éreztem magam, mint a paradicsomban!! Olyan kemény a tolla, de mégis selymes és lágy! Aztán elkezdte a szárnyát kicsit emelgetni, hogy simizzem a hóna alját. Tünemény ez a madár!!! Hát csak álltam mellette vigyázban és nagyon örültem hogy ekkora tisztesség ért!! És a szépséges Regina kitüntetett a figyelmével!!! Nagy dolog ez az ilyen egyszerű léleknek, mint én!!:-))
Hétfőn Ócsára mentünk, természetesen a kis fickót is vittem magammal. Nagyon rendesen viselkedett, egy csomó helyen jártunk, mindenhol megcsodálták. Egy nénitől még egy apró tálikóban epret is kapott, annak azonnal nekiesett, mert azt imádja. Mire felfalta, már csupa vörös és eperleves volt mindene, de főképp a lába. Akkor komótosan nekiállt és szépen egyesével lenyalogatta a kukac nyelvével a lábikóján az összes ujját. Meg kellett zabálni, annyira aranyos volt! És főképpen nagyon jó! Most már egészen biztos, hogy el lehet menni vele bárhová. Viszont, hogy neki is igazán élmény legyen ez a jövés-menés, szükség lenne még valamire!!! Hogy mire, azt egyelőre nem írom le, hagyom, még hadd érjen bennem!!! De ha sikerülne, nem lenne nála boldogabb madár a Földön, az tuti!!!
