"Lehet feketesapkás nélkül élni, de minek!" (K.G.)

Szombaton délután a vendégünk volt a Csacskamacka-UPS sztárpáros, természetesen Ribizlivel kiegészülve!

Hát nagyon jól sikerült az este!!! Igaz, hogy én UPS-t még nem ismertem, de annyira bűbájos emberek, hogy öt perc múlva már úgy beszélgettünk, mintha minden héten egy sort dumálnánk. És hát a tollasok!!!Mikor levették Rib kalitjáról a plédet, éppen fejjel lefelé denevérezett a kalit tetején. Nagyon nyugodt kismadár!! Nekem azonnal az "Álmodó Buddha" ugrott be (Rejtő után szabadon) róla, ahogy álmodozó szemekkel ült a kalitban, szépen eljátszogatott mindennel. És nem az a pörgős típus, ha helyzetet változtatott azt is csak kellő megfontolás után tette!!! A két madárkának teljesen más a habitusa: Rib ilyen kis nyugis, Csibi pont az ellenkezője, jön-megy, fúr-farag, ügyintéz!! Rögtön össze is hasonlítottuk őket: Méretre kb. egyformák, Ribi talán picit gömbölyűbb, csodaszép a tolla, egy részen a szürke szinte világít, mintha kályhaezüsttel lenne kifényesítve!!! Nagyon szép! Csibi combja olyan kis hokis típusú, izmos és kisportolt (hát a sok meneteléstől) viszont a csőre kicsit és a lábaujjai sokkal nagyobbak Ribiénél. ÉS egyértelműen megnyertem a klán részére a csámpa díj első (I.Lúdtalp) fokozatát, mert Csacskáék nagyon jókat mulattak rajta, hogy az én kis büdösbogaram milyen hihetetlenül csámpás. Nagyobbak és vastagabbak az ujjai Ribiénél és a lábait tökéletesen tudja vízszintesen egymás elé rakni, ami a nézőközönséget nem kispályásan harsány hahotára készteti, mert minden pillanatban az az érzésed, hogy na most botlik el az egyik lába a másikban és a tetejében olyan gyorsan szalad, hogy simán betehetnék őt egy burleszkfilmbe!! Hát és jól kijátszottuk magunkat, persze mindenki a másik madarával. Rib befészkelte magát Csacska tenyerébe és mint a PEZ cukorka hátralökte a fejét, onnan már műteni is lehetett volna!:-))) Csibi viszont jól megradírozta miondkettőjüket, kicsit elidőzve Csacska domborulatainál, hiába na, jó a kis fickó gusztusa!!!! Egyszóval nagyon gyorsan telt az idő! Még Mami is lejött megnézni Ribit és tőle szokatlan módon beszélgetett is velünk. (nem szeret beszélni, ha még nem ismer jól valakit). A végére mizopapa is hazaért és letelepedett közénk. És akkor Csibi, aki még délután nem találkozott vele, odarohant a papához és nagyon finoman, kedvesen elkezdte etetni és puszilgatni. Papa zavarba jött , de ugyanakkor végtelenül jól is esett neki, hogy így, mások előtt is kimutatja mennyire szereti őt . Zavartan vigyorgott csak, mint a pék kutyája a meleg bucira. Aztán a búcsúzkodás után még nekiállt simizni és játszani vele. Nagyon jó kis este sikerdett!!!!! Sajnos csináltam néhány képet, de nem sikerültek túl jól, úgyhogy le is kellett törölnöm mindegyiket! Majd megkérem Csacskát tegyen be ide valami jó kis képet Ribről, hogy mindenki megnézhesse, aki olvassa a blogot!!! Viszont megbeszéltük, hogy valamikor nyáron, ha már az idő is jó lesz, csapunk egy nagy papeszos bulit, ahová természetesen mindenki hozhatja a szárnyast is magával valami jó kis bográcsolással egybekötve!!!

Ja és rájöttem, hogy az én kis tollasom egy szívtipró, megőrül a nőkért!!:-))))

A vendégeskedés nagyon jól sikerült. Csibi jól érezte magát és viszonylag rendesen is viselkedett. Igaz, figyelni kellett, mert egyre közelebb ment a nagy fehér madárhoz, aki azért nem kifejezetten barátságosan nézegette!! De nem félt, viszont nem is kezdett el vele comboskodni, szerintem átlátta az erőviszonyokat!!! Szóval jól éreztük magunkat és a találkozás, legalább is számomra mindenképpen egy fontos tanulsággal végződött, konkrétan, hogy sose legyek hitetlen Tamás!

A kocsiban utazásnál is jobban kell figyelnem ezentúl, mert odafele Csibi átcsapott rókarudiba, nagyon meleg volt a kocsiban. Hazafele már normális hőmérsékletben utaztunk, nem is volt semmi probléma. Megint tanultam valami!!!!

El is fáradt rendesen, de azért reggel 1/4 7-re már fitten várt a kalitajtóban, hogy induljunk a kicsiket megetetni. Olyan aranyos, mikor Sigi csőrét bekenem a paraffinolajjal, ő ott ül a vállamon és figyeli! És én minden nap elmondom neki, hogy nem szabad a kicsiket bántani.

Na ez lesz a mai téma: a reggel! Megfigyeléseim szerint ilyenkor minden madár aktívabb, éhes és olyan hangerővel köszönti a Napot, ahogy csak a torkán kifér!!!!

Így van ez a kis dögvésszel is!!! Ordít, mint a barom, de szerencsére nem sokáig és mivel ez olyan trillázós, csettegős, vidám nóta azért ki lehet bírni. De mizopapa ma bal lábbal kelt, először csak odamorrantott a fogadatlan dalnoknak, hogy csendesebben, ám ő ahelyett hogy abbahagyta volna, ráült papa vállára és egyenesen a fülébe nyomatta a koncertetet!! Még jó, hogy a papa hallása nem tökéletes!!!! És ahogy reggelizett, hát fogott egy falat kaját és betolta a hajnali pacsirta csőrébe, hogy no most ettől majd elhallgat!!! De nem így volt, Csibszi még tele csőrrel is tudta folytatni sőt a dallamok végét még meg is cifrázta. Mi már Katussal fetrengve röhögtünk rajtuk!!!!

Hát igen, a reggel!! megszokta a biológiai órája, hogy én 6-1/4 7 között kelek és megyek fel érte! A baj csak az, hogy a boldogtalan kismadár nem tud különbséget tenni hétköznap és hétvége között, ezért aztán hétvégén is ilyenkor ébredezik, matat és énekel! Ezt én konkrétan úgy oldom meg, hogy ha tudom, hogy egy kicsit elaludnánk még akkor vagy lehozom őt a hálóba alunni és ha lát, sosem kezdi el a "Napköszöntőt" vagy egyszerűen csak felszaladok érte és beviszem magunkhoz és amíg mi még horpasztunk egyet, ő szépen eljátszogat mellettünk!

Ma vendégeink jönnek délután, azzal a feltett szándékkal, hogy Csibi művészúr hétköznapjaiba is betekintést nyerjenek. Jó ötlet, Csibi szereti a vendégeket én meg szívesen beszélgetek velük!

Nagyon sok fontos dolog történt velünk az elmúlt napokban.

Hát először is megismerkedett Hápival. A forgatókönyv a megszokott volt!!

Először összeszűkűlt szemekkel, gyanakvóan nézi azzal a halk kárálással, ami azt jelenti: "Mi a halál ez??" És inkább hátrál, mint odamegy. Akkor békén kell hagyni, majd egy kis idő múlva újra odatenni elé. Akkor már közelebb megy, óvatosan megfogja a csőrével. Nem ehető!! Na akkor már bátrabban szemléz! És ekkor Hápi megszólal! Naaaaa neee!!! Szem újra összeszükül., én közben magyarázom neki, hogy mi ez a kis sárga csomó! És biztatom, hogy : "Énekelj te is!" és elkezdi, először olyan vékonyka hangon, később kicsit beleerősít de ez még messze van a hápogástól!!! Beleszövi a hullámosok füttyét is, kicsit törpéül is mondja!! Viszont látom a szemén, hogy tökéletesen érti, mit is akarok tőle!!! Hát ez az, több esze van, mint némely embernek!!!:-)))) Most aztán gyakorolgatunk minden nap egy keveset!!! Fog ez menni!!!!:-)))

 A fórumon is beszélgettünk mostanában a madarakról. Egy kedves spori b50 is most kapott egy kézzel nevelt szenegált, ő Golyó. (azt hiszem ez a neve) és most szívesen meghallgatja mindenki tanácsát a madárral való együttélésről. És noha a témához én is hozzászóltam, később rá jöttem hogy csak egy dolgot hagytam ki: a lényeget!!! Kyga mondja mindig, hogy csak figyeli a madarakat!És megint neki van igaza!! Így ismerheted meg őket igazán, a szokásaikat meg a testbeszédüket és hogy klf szitukban milyen hangokat hallatnak. Nagyon-nagyon sokat lehet Kygától tanulni. Az a suttogós dolog is tőle származik.Mindig nagyon szerényen adja a tanácsokat, ha valaki nem fogadja meg, akkor az vessen magára. Mégis a szavainak mindig súlya van és ok nélkül soha nem szól bele semmibe!!! De nem fényezem, mert utálja! És tudom előre, hogy le fog somni miatta, de nem is mondom, hogy írtam, hátha elkerüli a figyelmét!

Szóval, most kicsit elkalandoztam, de az a lényeg, hogy így, ha figyelsz a madaradra nagyon kíválóan össze fogtok kovácsolódni! Recept erre ugye nincs, mert mint az emberek a madarak is különfélék! Ki-ki a saját madarával kell hogy megismerkedjen jó alaposan!!:-)))) És a madárka meg fogja tanítani a gazdáját tökéletesen, hogy hogyan is kell vele élni! Erről én szentül meg vagyok győződve, hiszen már írtam, hogy én sem tudtam szinte semmit arról, milyen az élet egy kézzelnevelt kismadárral! Mégis nagyon jól működik a dolog!!!

Még egy fontos dolog történt a héten! Miután többször megvitattam a dolgot olyan személyekkel akiknek a véleménye fontos a számomra, eldöntöttem, hogy nem akarok Csib mellé párt soha. Úgy néz ki a dolog a mai felállásban, hogy mi ketten így nagyon kíválóan megleszünk az idők végeztéig! Csibi egy eléggé kurflis természet és bár soxor álmodoztam róla, hogy a saját fajtájával játszogat majd mellettem, be kellett látnom, hogy ő már választott! Szerencsére vannak barátaim, akik észretérítettek! Ez a dolog így tökéletes, nem szabad rajta változtatni!

"te lettél az ő lelkének másik fele, és szerintem ez így csodálatos." ezt írta valaki akit még nem ismerek személyesen, de sokat levelezünk és nagyon egyfele jár az agyunk!!!!

Ma nagy nap lesz!!! Vendégségbe megyünk a kis gazemberrel!!! Ő a mackahordozóban fog utazni!! Izgulok, már előre, hogy hogyan sikerül!! Ha bejön, akkor kevés olyan hely lesz, ahová nem viszem magammal!! Mééé csak kutyát lehet hurcibálni????? Nem, madarat is!!!:-)))))))))

Kedves blogom!! Mondtam már neked, hogy gyarló az ember!! Na de ennyire!!! Elmondom neked, hogyan jártam.

Régebben beszélgettem egyszer Csacskával és elmesélte, hogy Rib nagyon tökéletesen tud hápogni, amit egy plüss gumikacsától tanult. Aztán néhány hete is beszéltünk és a telefonba behallatszott, amint Rib elenged néhány hápogást teljesen pörfekt kacsa nyelven. A jó édes szenegáli anyja sem tudott volna különbséget tenni az eredeti és Rib hangja között!!! Hát nagyon tetszett, noha az én papeszokkal szembeni kívánalmaim között nem szerepel a beszélő papesz kitétel, de ez a hangutánzás annyira aranyos volt!!!

Nagyon rossz kedvem volt, mert megviselt a tegnapi nap. Igaz, később már vidámabb voltam, mert egy új kis embertársunk érkezett a Nagy Kék Bolygóra és a születés mindig csodálatos és megható dolog......

Aztán a melóhelyemről el kellett mennem a postára, a kolleganőm buzgón ajánlkozott, hogy eljön velem, mint kiderült nem egészen önzetlenül, mert valamit venni akart a posta mellett. Még a hajam is felpattant a gondolatra, nem vagyok az a kifejezett vásárlós típus, úgy is mondhatom, hogy marhára utálok boltokat járni és különösen attól a mindentmegfogdosósmegnézős típustól leszek kiütéses. Mindegy, már megígértem nem csinálhatok a számból...............mást! Hát bementünk a boltba, valami Óra és Ékszer vagy ilyesmi, az arcomon a világ fájdalmával, hogy majd itten mikor végzünk! Ő buzgón nekiállt keresgélni, én meg álltam ott szerencsétlenül, mint a ló..... a lakodalomban!!!

És akkor megláttam!!!!!!!! Szerényen a vitrin egyik sarkában üldögélt, a szemei vidáman csillogtak és azt kiálltották felém: "Vigyél el, rád várok!! Hát én kellek neked!!" Kiszáradt a szám az örömtől, odaálltam a vitrin elé és olyan mereven néztem, hogy az egyik kedves eladó észrevette, hogy valamire ott nagyon rábuktam és rögtön meg is kérdezte: "Segíthetek?"

Alig bírtam kinyögni:" Tessék mondani, az a plüsskacsa hápog???" bár akkor már legbelül tudtam, mit fog válaszolni! "Hát persze!!" Erre én: "Megnézhetném??" Ki vette és akkor ott feküdt a tenyeremen, nagyon régóta szerettem volna Csibikémet megörvendeztetni egy ilyen kis hápogós, sárga babával. Már láttam magam előtt, ahogy összeszükül a szeme, mikor először meglátja és óvatosan a csőrébe veszi!!!! HHHHHHHHalihóóóó!!! És megtaláltam!!! Megnyomogattam és megállapítottam, hogy minden szempontból ilyenre vágytunk (igaz Csibi még nem tudja, na de majd ha meglátja:-)

Most itt lapul a táskámban és alig várom, hogy hazaérjek és megmutassam neki!! Mér ne tudná ő is megtanulni ezt a kacsanyelvet??? Há nem??????????? Há mééé???? Az ő IQ-jával????????

A huli nyelvet egy hét alatt teljesen elsajátította, ez sem lehet nagyobb akadály!!!!!

Folyt. köv. :-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Ma elvesztettünk valakit, akit talán nagyon tudtunk volna mindketten szeretni!!!

Hétfőn megint nagyon későn értem, sajnos. Mikor 1/4 10-kor elindultam hazafelé, már rettenetes lelkiismeretfurdalásom volt, mert tudtam, hogy hulik ide vagy oda, azért ő engem vár egész áldott nap. Ahogy voltam, kabátban, cipőben rohantam fel hozzá. Már aludt, de mikor meglátott egyből kipattantak a szemei és jött az üdvözlőtánc, némi szemrehányó - na végra, hogy megjöttél - pillantással kísérve. De az a tánc, a csőre kitátva, a feje fel-le jár mint a motolla és még nyüszög is hozzá!!! Majdnem elbőgtem magam!!!! Vittem is, mondtam Maminak, hogy ne várja vissza, mert lenn alszik velem. Nem mondom, hogy ez ugyanaz, mintha már 5-kor otthon lettem volna, de azért csak érzi, hogy mennyire szeretem. Kicsit még molyoltunk a nappaliba, ja és elkészítettük Fincikének a diót az egérélvefogószerkentyűbe. Mert van egy kisegerünk!!!Hát mi nem vagyunk azok az egér láttán csillárra mászó, visitó emberek, sőt Katus meg is jegyezte, hogy reméli, senki nem óhajtja azt a boldogtalan kis egeret legyilkolászni!!! Eddig a garázsban lakott, nem is bántotta senki, néha még egy kis szárazkenyeret vagy mást is odatettünk, amit ő aztán jól befalt. De most sajnos feljebb merészkedett a lakás felé és azé az már mégsem járja, hogy egértanya legyünk. Meg kell fognunk és utilaput kell kötnünk a talpára!!!

Úgyhogy kettévettem a diót, a felét Finci csapdájába tettem, a másik felét meg elkérte Csibszi és szépen kiszedegette a héjából, aztán csak úgy panyókán elhajította. Na szóval azzal is megvoltunk és mentünk alunni. Na de micsoda mozgalmas éjszakánk sikeredett!!!!!

Nagyon hamar elaludtunk, ő már zsigerből mászott a nyakam alá, ahol az ő helye van és szunya! Aztán egyszer csak érzem, hogy mocorog. és már hallottam is a hangokat!! Szegény mizopapa hazajött az éjjel kellős közepén, mert végeztek a munkával és azé az otthoni ágy az csak otthoni ágy!!! De a papa kicsit süket. Az éjszakai csendben , ahogy a konyhában kaja után matatott, úgy hallatszott, mintha Babar meséjéből az összes rinót ide száműzték volna! Csibszi felült a karomra és nagy álmos szemekkel hallgatta, mi az a rémületes zaj a konyhából. Ki is botorkáltunk, én mezítláb,begyógyult szemekkel, a jegesmedvés pizsimben az ujjamon egy marhára álmos szemű madárral! És csak néztünk ki a fejünkből!! Papa csak jókat rötyögött rajtunk és mondta, hogy feküdjünk vissza, felteszi a fülhallgatót a nappaliban, mert ő még egy kicsit tv-zik. Jó!! Szunya 2! Aztán egyszer megbök valaki, papa becuccolt alunni, de nem bírta ki, hogy megkérdezze: "Hol a madár??" Mondom "A nyakam alatt!!" "Mit csinál?" " Mit csinálna éjjel?? Kötöget itt mellettem!" kicsit már nyűgös voltam!:-) Mire papa: "Aludjunk!"Jó, aludjunk! Szunya 3.

Telt az idő és megérkezett Dániel, aki a terroristatolvajéskutyaelhárítóéjszakairendvédelmiésfelügyeleti szervek önkénteseként úgy gondolta, kinéz kicsit az udvarra, mi történik odakünn. Na jó......... Megint ki az ágyból, Csibi be a konyhába, gyors suttogás: "maradj itt, amíg Danust kiengedem ,mert megfázol az ajtónál!" Kutya ki, ajtó be, ágyba vissza. Na de most már Szunya 4! Fél óra múlva Dániel veri az ajtót, ágyból ki, madár a konyhába és ajtót nyitni!!!!! Dániel be, én csak ott álltam, mint az angyal a lángpallossal ás erősen nyomdafestéket nem tűrő hangon magyarázom a sorsát azon kutyáknak, akik lelkiismeretlenül szórakoznak éjszaka a gazdájukkal, ahelyett hogy a rövid setétséget a test és a lélek felüdülésével töltenék!!!! Szarik rám, visszales a szeme sarkából és felhúz Katus mellé alunni!!! Na de most már be az ágyba és jöjjön végre az édes álom!!!

Összebújunk és mindent bele!!! Vad szunya 5!!!

Aztán óra bekapcs, itt a reggel, kaxiszék, etetés, rohanás a melóba!!! De ma nagyon sietek haza!!! Már 7 körül otthon leszek és onnan aztán mienk a világ!!!!!:-))))))

A vasárnap is gyorsan eltelt. Délelőtt jó kis sütés-főzés. Délután vendégek, a család azon ága, akik állatot kizárólag az állatkertben bírnak látni (ám még ott sem kedvelik őket!) Egészen jó stratégiám van ilyen esetekre is.

Reggeltől folyamatosan együtt voltunk a gazfickóval, aztán amikor már úgy kb. 1 óra körül járt az idő és lassan várható volt a vendégek érkezése, akkor elrohantam vele fürödni. Nagyon élvezte, valószínűleg még a víz hőfokát is jól eltaláltam, mert boldogságos pillantásokat vetett, időnként a szemét is elhunyta kéjesen és szépen megfürdőzgettünk. Aztán gyorsan törülköző, kiadtam Katusnak, aki futólépésben vitte az emeletre, hogy a wellness befejezéseként rendbe rakja a tollazatát. Így aztán egész délután a hangját sem hallottam, jól érezte magát a hulikkal, szokás szerint beszélt nekik meg figyelte őket.

Este, a vendégjárás után összepakoltunk és leültünk mizopapával tv-t nézni, hát persze a gyerekkel együtt. Akkor viszont ő újból bebizonyította, hogy fs nélkül teljesen értelmetlen és haszontalan az élet. Miután a papát jól megradírozta, ő pedig, tőle szokatlan módon még gagyarászott is neki, felfedezte, hogy az asztalon egy egész tálikó bontatlan pisztácia van. A zacskóból rakta ki a papa, mert ezek e szemek nem voltak megbontva, aztán próbálta kiskéssel, meg diótörővel, de az előbbi kevésnek, az utóbbi meg túl soknak bizonyult a normális bontogatáshoz. És akkor jött a Szupermen, egyesével szépen kiszedegette a szemeket, a jó kis erős csőrével megbontotta és lepotyogtatta, mert hiába tud ő kanálból joghurtot enni és üdítőskupakból inni, úgy mintha az Angolkisasszonyoktól tanulta volna, azért az ilyen jó kis csemegéket szíve szerint malackamódra fogyassza. Lepotyogtat belőle szinte egész darabokat, amiket aztán mizo és mizopapa szintolyan malacmód meg tud enni!!! Egy kis malac röf,röf,röf.... na de mingyá három!!:-)

Pont az előbb beszéltem anyámlányával, mondta hogy várta a beírást, de nem találta. Szóval, ha későn jövök, akkor igaziból nekem az az első, hogy Csibivel legyek és minden más marhára ráér!!!! Úgy sem csinyájja meg senki helyettem!!!

Ezen gondukodtam el erősen, mert soha életemben nem gondoltam, hogy ilyen erős szálak köthetnek össze embert és állatot!!! Mondjuk jó sokat olvastam, talán mindet, Csányi prof könyveiből! Akkor le is teszteltem Dánielt abból a bizonyos szemkontaktusból, amikor ő hátulról megböki a lábamat az orrával, én akkor odafordulok és máris készen van a szemkontaktus, jelezheti, hogy mit szeretne. És rendkívül okos, de ugyanezt mondhatnám Goldyra is, amikor leül elém, felemeli a fejét és néz a szép szemeivel, hogy masszírozgasd a hátam már te nyomi!!!:-)))) És nyüszög vagy ugat is hozzá!!! Tök értelmes!! Na de az emberek többsége azé úgy gondolja, hogy egy madár azé csak madár, bugyuta és naon kis agya van!!! Hát meg kell cáfoljam a dolgot!!!

Most lehet hogy néhány spori azé úgy gondolja, orvosnál van a helyem, én mégis kimondom  véleményem erről. Mi úgy vagyunk Csibivel, hogy két test, de egy lélek és agy!!!! Nem egyszer előfordult már, hogy egyfele ketyegett a kerekünk. Nem is kell neki mondanom dolgokat és érzi, érti!!! Az egyik ilyen a kalitba pakolás, amit a múltkor a fórumon Csacskával és Bcykével ki is bogoztunk, hogy ki sem gondoltad még igazán, hogy mit szeretnél és ő már ezerrel húz el tőled, mert tudja mi jön. Vannak azonban más történések is!!!Gyakorlatilag, ha velem van egyvégtében beszélek neki (és sosem unjaJ), elmondom, hogy mit csinálunk, mért és hogyan és ő hallgatja. Annyira nem vagyok hülye, hogy azt gondoljam érti pörfekten a szavaimat, de nyilván érzi a hangsúlyt és a idegállapotot is!!! Én már a világot mostanra egészen más szemmel nézem!!! Úgy mint Csibi számára érdekes dolgok és olyanok, melyek nem fogják őt meg illetve ártalmasak a számára. Az újdonságot nem fogadja könnyen, mondjuk előbb elfogadja, mint Bombaba Csupija,de időt kell hagyni neki. Nem sokat, mer azé néha úgy van ezzel, hogy „Hű bele Balázs, lovat ád az isten!” és akkor nem fél, de van amikor kifejezetten hosszas rábeszélés szükségeltetik. De ezt is abszolút a tudomásodra hozza, testbeszéddel, hangokkal!! Mondom, hogy ezek csudi dolgok!!! Ha újdonságot mutatok neki és odaviszem, akkor először szorosabban fogja az ujjamat. Ha eröltetem, akkor finoman megfogja az ujjam, kárál egy keveset, így jelzi, hogy még nem kész rá, várjak. Olyankor csak nézegeti, azzal a félrefordított fejével, amitől beőrülök, olyan aranyos!!!

Most is így játunk. Egy barátom vett a cicájának ilyen kis jurta szerű cicalakot, de mire már bement volna, olyan nagy lett hogy nem fért bele! Nekem adta, hátha Csibi játszogat vele! Csak azért fogadtam el, mert láttam egyszer, hogy Sipircnél is van egy ilyen 3szögletű kis beülő és nyilván akkor Woodoo is kedveli!! Meghoztam, kimostam és megmutattam a gyereknek. Pont a mosókonyhában voltunk, mert én teregettem. Kicsit elkalandozok, de ez is olyan jó, hogy mindenhová jön velem. Hol a fejemről lóg le, hol a ruhámba kapaszkodik vagy csak a vállamon ücsörög. De még soha nem akarta a szememet holló mód kivájni!:-))) Kifejezetten hiányzik, ha nem lóg rajtam valahol!:-))

Szóval megmutattam neki a jurtát, először csak nézigélte, vártunk és utána bebátorodott!!! Szépen felült a tetejére, nézigélt aztán lassan belemászott. Még nem tudom hová rakom, de úgy látom, hogy érdekli a dolog!!! Egy új játék, új színfolt!!!

Ugyanígy voltam a macskahordozóval, amiben bevittem az egyetemre. Már előző nap a frász kitört, hogy mi lesz majd ott benn, hogyan fogom betenni és kivenni. A lelki szemeimmel láttam, hogy én és Longboat pajti ott kergetjük szegény Csibszit, aki halálra rémülten menekül mindenki elől!!! Hát itt is meglepett, mikor megmutattam neki, kb. 5 perc után elkezdett mászni a rácsos ajtaján, bement, akkor rácsuktam az ajtót és nem kapott tőle infarktust!!! És szépen ki-be tehettem, ahogy a szükség hozta.

El is határoztam, hogy veszek neki egy ilyet és nyáron, meg ha jobb lesz az idő akkor elviszem magammal, ha olyan barátainkhoz megyek . Jó kis páros leszünk mi együtt!:-)

Szóval, most felteszem a „jurta meghódítása” című képeket!! Jó lesz ez, majd eljátszik vele!! Kicsit hosszúra sikeredett, de most már abbahagyom, mert hallom, hogy a huliknak éppen most tartja az egyetemi székfoglalót és szerintem ők meg már nagyon várják, hogy elvigyem és kijöhessenek!!!

Ilyenkor nem szoktam írni, mert ez az idő Csibié, de valami motoszkál bennem (remélem nem giliszta) ezért úgy döntöttem, közreadom.

Mer hazajöttem, kivettem a fickót és ő vadul nekiesett a gépnek. és én akkor rájöttem a titokra, amit már eddig is észre kellett volna vennem, de ilyesmiben nem is reménykedtem. Hogy nem egy egyszerű amazóniai papival kötöttem össze az életem, nem. Ő egy földi reinkarnáció, ő Niccolo Csibinini, az ördög billentyűse,ahogy a népek nevezik,  a nagy ős  földi reinkarnációja. 

És meglátja a klaviatúrát, a szeme összeszűkűl a vágytól. Hatalmas, teljesen lúdtalpas lábaival bukdácsolva, de mindenen át elindul a hőn óhajtott klaviatúra felé. Mint Hannibál harci elefántjai az Alpokon keresztül!! HHHHHhahhhhhhhhóóóóóóó!!! Csibi ante portas!!!

A klaviatúrára vásárláskor azt mondták, szuper erős a billentyűzet!!! Hazugság!!! Boszorkányos ügyességgel rántja ki egyik billentyűt a másik után, míg én rémületesen ordítok: " Neeeeee!!! Hőőőőőőőő!!! Várj!!!!!!!!!!! Azt seeeeeeeeeee!" aztán nemes egyszerűséggel, legényes fejrántással, mint Buga Jakab a boroskupát, elhajítja a bötüt a mélybe, mely jelen esetben Katus asztalának az alja!

Urisssssten, mindjárt itt a leány és a gép inkább hasonlít egy lomtalanításkor kirakott lomhoz, mint egy élő, használatban lévő géphez!!! Micimackós alkatomat meghazudtolva fetrengek a földön - csak tudnám hol az a qrva "A " betű!!! De sajnos az alkatomra nem illik a mozgékony jelző!!!! Na végre, összeszedtem mindet, na de vissza is kell tenni!!!!!!!És ami az ördögfiókának csak egy másodperc volt, nekem órákba tellik és a víz csorog rajtam!!:-)) Mindennel próbálom, tollbetéttel, pici csavarhúzóval és kínai evőpálcikával!!!!!!!

Végre, megvan, jön a lány, gép a helyén!!! De így is észreveszi, hogy valami történt!!

" Na má megin az a büdösbogár járt itt!!" felkiáltással kézbe veszi a billentyűst és jól megpuszilgatja!!!!!

A vége happy end, mégis, nem véletlenül meséltem el!!! Ha jól számoltam, mi együtt még

10950 napot fogunk kb. eltölteni.  Ez az idő csak akkor lesz boldog mindannyiunknak, ha megvan köztünk ( az egész család és Csibi között) az a kapcsolat, amire ehhez szükség van: sok humor, empátia, megértés, néha kis bosszúság és természetesen sok-sok szeretet!!!

Nem véletlenül jutott ez a dolog eszembe és remélem, akinek kell tanul is belőle!!!!!

Ma Anyámlánya kinevezett (önkényesen:-)), szárnyasblogszóvívőnek!!!! Jól esett!!!

De tudnotok kell, én a papagájokkal vagyok!!!:-DD

Ma bemutatom nektek a Király udvartartását. Teszem ezt nagyon büszkén, mert Csacska kiművelt a képfelrakás rejtelmeiből és ezért a mondandómat immáron képekkel is tudom illusztrálni! Ez most olyan jó kis anekdotázós beírás lesz!!:-)) Remélem, nincs ellenetekre!!!

Szóval, ők a hullámosok: Brüni, Sigi, Gyuri és Friderika.

Jellemzem őket egy kicsit, hogy a továbbiakban ismerjétek meg egyszerű (?) természetüket.

Gyuri (jobbra belül): ő a rangidős, a legöregebb a hulik között, de még így is csak 3 éves körül lehet. Vidám kis fickó, mindig jön-megy, intézkedik. Csibi is az ő nevét tanulta meg először, mert Mami mindig vele veszekszik. Rövid életében már a 3. feleségét fogyassza!! Amikor Mami beteg lett és hozzánk költözött hozta magával a kis hullámos asszonkát, Zsuzsit. Szegény Zsuzsi csak napszámra ült a kalitban és még a sír is fecsegő vénasszony volt mellette.Nagyon sajnáltuk és Lackó, a fiam elhatározta, hogy meglepi Zsuzsit egy kis hímmel, magányát oldandó. Ekkor jött hozzánk Gyuri. Hát sok örömük nem volt egymásban, mert Zsuzsi már igen öreg volt, legfeljebb jól elklopfolta a bizalmaskodó ifjút.És sajnos, kb. egy hónapi együttélés után Zsuzsi átment a Szivárványhídon. Reggel találtuk meg! Gyuri hajnaltól üvöltött, mint a fába szorult féreg....hát ezért!!Ott feküdt szegényke a kalit alján, Gyuri meg lökdöste a csőrével, hogy álljon már fel!! Borzasztó volt!! Persze Katusnak jutott a feladat, hogy kivegye és gondoskodjon az illő temetésről!! Az ő esze, velem ellentétben, mindig a helyén van!! Sosem vesztettem el még állatot ilyen hirtelen, meg is viselt a dolog! És jött a következő nej, Rozika. Hát ő sem rágott el túl sok magot nálunk, mert egy szerencsétlen véletlen következtében kirepült és többé már nem tudtuk leimádkozni a fáról, ahová elrepült.

Sosem láttuk viszont!! Remélem, talán valahol fáradtan leesett és valaki megtalálta, mint én Milit annak idején.Abban az időben feljártam a PL-re és a Háziállat.hu-ra. A PL-en valaki, aki nyilván többet értett a madarakhoz, mint én (bár az nem volt nehéz:-) azt javasolta, hogy vegyek mellé egy kis standard tojót, majd meglátom milyen szép kis fiókáik lesznek!

No, futás a Beoba standard tojót venni!! Megláttam Brünhildát, nagyon szép volt és már hoztam is. Nem volt egy jó választás! Szegény Gyurikám, mikor meglátta, leesett a rúdról, mert Brünhilda, nevéből következvén, walküri méretekkel is rendelkezett!! El is rendezte Gyurit rövid uton, a nyomorult csak szalutálhatott neki reggel meg este. Közben a Háziállat.hu-n gyakran beszélgettem Ladybeevel, kiderült, hogy egy egész hullámos kolóniája van és kaptunk tőle egy kis zöld tojót, ő Friderika, aki a mai napig Gyuri társa az életben és a kalitban!!:-)

Friderika (jobbra kívül): Gyuri felesége, nagyon szép olajzöld tojócska! Nevét, ami furán hosszú egy papagájnak Mami kedvenc lováról kapta. Mami ugyanis nagy lóversenyes, a betegsége ellenére ott ül a tv előtt, amikor lóverseny közvetítések vannak és boldogan zokog, ha magyar lovacska nyer. Azt hiszem, két éve nyerte Friderika (egy pici, csúnyácska kanca hatalmas szívvel) az ügetőt és Mami róla nevezte el jövevényt. Nem volt jó választás a név, most így utólag visszagondolva igazán a Lucifer női változata illet volna rá, csak így egyszerűen Luci!!

Mert maga az ördög, de nagyon szeretni való. Friderika volierben született, a szabadságvágya sokkal erősebb az összes többiénél. Beszélhetsz neki reggeltől estig, teljesen öntörvényű! De hát ugye amíg fal van meg borsó.......... Én őt ilyennek szeretem ő is egy szín a hullámos palettán!! Gyönyörűen repül és olyan gyorsan, hogy a szemeddel követni is alig tudod!! Reggel már lesi-várja, hogy Mami kinyissa a kalitajtót és kimehessen! Soxor este is kinn marad és elüldögél a kalit tetején reggelig! Azért a félhomályban, mikor hajnalban etetek, megérinthetem a kis testét, nem gyilkolászik le!!:-))) Ha valamiért meg kell fogni, kommandósokat kell szerződtetni a feladat végrahajtására! Erős pitbull beütése is van, mert ha az ujjad hozzá közelít, nemes egyszerűséggel csak ráugrik és marja, mint az áááállat... képes az ujjamon lógni, míg le nem rángatom róla. Nem is nagyon verekszem érte, hogy megfoghassam.

Gyurit is rövidpórázon tartja és ha a csalfa férj átrándul Brüni kalitjába egy kis etyepetyére, hát csak nézze meg mit kap a szigorú asszonytól, ha hazacuccol!

Brünhilda (balra belül): a walkür. Minden tekintetben, az esze viszont a hét törpe gyöke alatt van!!! De gyönyörű, csak szegényt a Teremtő iszonyúan gonosz szemekkel áldotta meg. Egyszer mezőőr küldött valami hasonlóan gonosz szemű madárról képet!! És a tetejében mindig olyan szigorúan is néz!! Pedig nem is olyan vészes a dolog, hiszen beléje is szorult azért kedvesség!

Sajnos kövér. nem is kispályásan, ezért aztán vele gyakran előfordul, hogy a kijelölt célt eltéveszti és valahol egészen máshol landol. Ilyenkor aztán megyünk utána egy fakanállal, felkapaszkodik rá és mi elszállítjuk a kívánt helyre. Egy cemende!! gyakran fogad férfivendégeket a kalitban Gyuri személyében, ha az ura elmegy otthonról! De azért szépen elvannak ketten Sigivel! Akinek a türelme az oltári angyalokéhoz hasonlítható, ha az asszonykájáról van szó!!

Sigfrid (balra kívül): a nevét stílusosan választottuk Brüniéhez.Én igen kedvelem a Nibelung Éneket!!:-)) Ő is gyönyörű, mint a standardek általában és egy birka türelme csordogál az ereiben vér helyett!! Szegénke, ő a középső királyfi!! Mivel Brüni szigoruan felügyel rá, ha meghallja a hívófüttyöt, fejvesztve rohan a nejecskéhez a kalitba vagy bárhová! Igazán neki jut a legkevesebb figyelem, mert vele az égegyadta világon semmi baj nincs! Az egy csőratkáját kivéve, amit én minden reggel bekenek paraffinolajjal. Na azé olyankor ez a kis birka is akkorákat csíp belém, hogy csillagokat látok!!

Hát ők az alattvalók, akik a Király udvartartásának fényét emelik! Igaziból mindegyikben van valami szeretnivaló!! Mára már Csibi is teljesen megszokta, hogy a hulik között él, tökéletesen énekli a dalaikat, beszél nekik. És az utóbbi napokban abban a mérhetetlen gráciában részesítette amazontermészetű Brünhildát, hogy engedélyezte felséges kalitján való tartózkodását!!!

Abbahagyom mára, mert eluntok!!!!!:-))))

Hát ezek mi vagyunk, ahogyan alszunk!:-))) Csibi a nyakamnál egy csomóban,  ő a kiszsömle, én meg az óriáskifli mellette. Már egészen tökéletesre fejlesztettük ezt az alvósrendszert, mert egész éjjel forogtam, mint a ringlispil (sajnos a nyakam be van gyulladva és nagyon fáj, a gerincemtől meg állandóan elzsibbad a lábam, ezért muszáj forognom) és ilyenkor a zsömlét csak úgy marokra fogtam,fordultunk, aztán csak visszatettem az állam alá, ő elhelyezkedett és szunya tovább!! El is aludtunk reggel jó alaposan, valamikor 6-kor szólt a telefon, hogy ébresztő, de a zsömle sem sok hajlandóságot mutatott az ébredésre meg én is gondutam, hogy csak még 5 perc! Na ez volt a baj!! Aztán csak a kapkodás, na azé annyira neeeeeem..... Etetés mindenhol, végül is anélkül nem mehetek el, hiszen szegények éhen pusztulnak, mire megjövök! Annyira sürgős semmi sem lehet! Van erre is egy tanmesém, még kamasz lány voltam és velünk élt Mami nem kevés schnauzere. Tőle tanultam meg örök életre, hogy az ember nem ül le addig enni, amíg az állatai éhesek, mert ők nem tudják magukat kiszolgálni. Ez azóta így működik, azt hiszem a NG-n láttam is egyszer egy filmet a szánhúzókutyákról, ahol szintén a fenti szisztéma működött és valami kölök kapott is két isteneset, mert nekiállt vacsizni a kutyák meg éhesen feküdtek kinn a hóban. Jogos, ezt el kell ismerni!! A munkahelyemen is én etetem a nagy berni pásztort, mert a gazdája elfelejt neki enni adni. Mindegy, nekem nem teher, szívesen csinálom!!!! Annak a kutyának akkora a szíve, mint az egész teste. 50 kiló jóság és szeretet!!

Azért éjszaka vendégünk is volt, mert Dániel is becsörtetett vagy kétszer. Pihe-puha helye van Katus szobájában, fenn az ágyon, saját flanell lepedőn, úgy pihenhet, mintha a Paradicsomban feküdne a hurik ölében, de most is győzött az irígység!! Ne má hogy ő ne ott legyen ahol a tollas!! Pechje volt, mert azért vannak zajok, amikra rögtön éber leszek és az ő bejövetele is az!! Árpád apánk és a vezérek az összes hunnal, nővel, rabszolgával  na meg a szekerekkel is csendesebben jöttek Vereckénél, mint a kis kópé, amit rácsap a kilicsre és egyetemesen betrappol!! Pechje volt, mert buzgóságáért cserébe csak egy morrantást kapott, hogy menj a helyedre és az ugye fenn van Katusnál. Próbálkoztam összeszelidíteni őket, de Dánielből minden hajlandóság hiányzik, a rábeszélés szeretgetéssel kombinálva sem ért semmit, ellenben minden alkalommal, ha meglátja Csibit  nyalogatja a szája szélét és gondolom, a képzeletében már erősen látja amint a félbevágott zsömle közül kikandikál a két kis lába!!!:-))) És a tetejében a pimasz madár időnként 5 centire repül el az orra előtt és az is lehet, hogy amikor nem látjuk jó nagy fityiszeket mutat neki meg beint!!!:-))) Kitellik tőle!!!:-))) És néha pont úgy tartja a lábát!!:-DDD

Aztán reggel még egy meglepi ért! A törpe oduban megest három toji lapult! Hát nem tudom.......... igazából az a véleményem, hogy nem az utódnevelés vonzza őket, inkább a búbolás technikája kedvelt!! Nem tudom, hogy mit csinyájjak!! Kivehetném, valamilyen furfanggal, de csak úgy , mert ha valaki ezt sima ügynek tekinti, akkor jól teszi ha előtte megkérdezi a kezelőorvosát és a gyógyszerészét!:-))) Majd megkérdezem kygát, hogy szerinte érdemes-e benn hagyni nekik!! Van még egy ötletem! Mikor Zorró hozzánk került, kaptunk P+F-től egy gyönyörű, komfortos kókuszpalotát is nekik! Na lehet hogy azt visszarakom és akkor inkább ott aludjanak, hátha abban nem olyan kívánatos a tojásrakás!!

Ma nagyon sietek haza, otthon kell dolgoznom a gépen és Katusnak ilyenkor külön latinja van, azért elfoglalom a gépet! Addig Csibit sem veszem ki, mert így gyorsabban végzek és inkább utána jöjjön a játék!

A vasárnap a fürdősnap. Katus vagy én fürdünk Csibivel, amelyikünknek ideje van rá. Elmondom, miképpen zajlik, hátha más is tenne egy próbát a madarával, de nem biztos hogy a mi módszerünk az egyetlen és üdvözítő, mert ez csak egy lehetőség a sok közül, de nekünk ez jött be. Szóval Csibszinek saját törülközője van, mert a fürdés után át kell menni a hideg előszobán és nehogy megfázzon, be kell bugyolálni a törülközőbe. Már megszokta, nem tiltakozik. A menet pedig a következő: a fürdőben először ő felül a zuhanyfülke tetejére és megvárja, míg az emberlánya hamar megfürdik, esetleg hajat is mos. Az ő puderes tollának nem hiányzik sem a Baba tusfürdő, sem a sampon. Aztán ha ennek vége, felnyúl a kar, és Csibi rátelepszik az ujjamra és akkor szépen, óvatosan a víz alá állítom, mostanában úgy hogy ne verje a hátát közvetlenül a víz sugara, csak olyan szépen, pianoban. Aztán többnyire lerepül alulra, ahol  összegyűlik a víz és akkor a kezemről még folyatom a vizet kicsit a hátára. Közben ordít, mint a szabadnapos malac, mert ha vizet lát azonnal hangosan elkezd örülni neki!!:-))))) nagyon édes ilyenkor!!!

Aztán kijövünk és azonnal betekerem a törülközőbe hogy csak a csőre látszik ki. Kicsit megtörülgetem és ameddig én is elrendezem magam, addig ráteszem a székre, ami a radiátor előtt van és elkezdi rázni a szárnyát. Aztán újra be a törcsibe és megyünk fel a Mamihoz, az egy finom, meleg szoba, beteszem a kalitjába és akkor ő mind a 158.697 db tollát egyesével megigazgatja és a helyére teszi. Ezt nagyon élvezi és órákat tud eltölteni vele. És a végeredmény: a tolla gyönyörű, a zöld rész egészen színváltos lesz, jószagú és nagyon jól is érzi magát utána. Gondolom, nyáron a fürdés akár naponta mehet, de ilyenkor télen sztem egy héten egyszer elég. Most amúgy is nagyon vedlik!!! 

Már a múlt héten is összeakaszkodott Brünhildával, a kis standard tojóval! Na, hogy kicsi az azé túlzás!! Nomem est omen! A standardek között is igen termetes, nagyon szép ezüst spangl tojócska. Sajnos, az agyi képességei pont a fordítottan arányosak a szépségével. Az összes hulim közül szegény Brüni egy igaz szőke!! A másik három erősen tiszteletben tartja, hogy Csibi a főnök, nem piszkálják, kikerülik. Nem is történt eddig semmi atrocitás közöttük, míg a múlt héten éleseszű Brünhildám rá nem repült a nagy kalitra, amiben az oroszánszívű Csibi lakik. És ekkor Csibi, aki rendszerint csak érdeklődve nézegette őket, nekiesett a rácsnak karommal és csőrrel, hogy figyelmeztesse Brünit: ez itt az ő territóriuma. Szerencsére semmi komolyabb nem történt mert a sűrű rácson keresztül nem tudott benne kárt tenni. Gondoltuk, ez a lecke használt és Brüni meggondolja kétszer is hogy odamenjen-e. Jó sokat gondukodhatott rajta, egész másnap délelőttig, aztán megint odaszállt Csibihez. Szerintem Csibi azt hitte, nem jól lát! A szemtelen nőszemély már megint ott ücsörgött a kalitja tetején, de a megdöbbenéstől még nekirontani is elfelejtett, csak oda ordított egyet, hogy eddig és ne tovább! Harmadnap már beletörődve konstatálta, hogy a nő esmeg visszatért. Már csak egyet ordított, emberül valszeg ennyit: na ne, már megint??!!

Hát zajlik az élet mindenhol, a törpék élik a maguk kis életét. Van még tojás az oduban, de fogalmam sincs, hogy azt mikor rakta Zorróka. mindenesetre minden nap ellátom őket, odaadom Zorrónak az almagerezdet, ami ugye jár neki és benézek az oduba. Szegénykéim, rettenetesen szeretnének kijönni, de már mindenki retteg tőlük, olyan vadak. Bemenni végképp nem lehet a szobába ha kinn vannak, mert ők, különösen Zorró valahogyan nincsenek igazán tisztában a méreteikkel, simán neki mennek mindenkinek. Még a takarítás is nagyon mecarás, hogy ne marják szét a kezemet.Viszont egymással valami isteni harmóniában élnek, tele szeretettel és megértéssel egymás iránt és ahogy összebújnak, hát öröm nézni. Messziről!:-))

Gyorsan eltelt a hétvége, mint mindig és aztán jön a hétfő, ilyenkor sosem érek haza 9 előtt. De gondoltam kárpótolom az én kis haramiámat, mert mizopapa ma nem jön éjjelre haza, hát lehozom,  aludjon mellettem!!!  

Ma csendes napunk volt, csak a szokásos takarítás, főzés, persze kettesben. Döbbenetes, hogy mennyire fel tudják venni az ember életritmusát. Ha kinn vagyok a konyhában szépen felül a vitrázsrúdra és amíg én teszek-veszek, addig elfoglalja magát, nézi kinn a madarakat. Ha varjút lát azonnal elkezd károgni torka szakadtából. A többi madarat csak jelzi. Ha eszébe jut, hogy már vele is foglalkozzak, rárepül a vállamra és irdatlan nagyot beleordít a fülembe (van hangja ha kiengedi, szerencsére ritkán:-))), én meg ugye mondom hogy most még nem, foglald el magad kicsit. Erre rendszerint beleakaszkodik a kezembe, két lábbal és csőrrel fog és az istennek sem hagyja hogy letegyem valahová. Ilyenkor általában meghintáztatom, ahogy lóg a kezemen, mint a ridikül, fel-alá lóbálom a karomat, hát azt nagyon szereti!!

Aztán van , hogy bepipul. Kyga mondta egyszer, hogy azé valami hörcsögvér folyik az ereiben és ez így is van. Nagyon fel tudja szívni magát és csak mondja, mint a kofa, miközben a fejét ide-oda himbálja mérgesen, de úgy, hogy még Medusa is megirigyelheti. De nem tol ki velem a tollas, az idők folyamán megtanulom mindennek az ellenszerét. Ilyenkor finoman megfogom a fejét, magamhoz húzom és a búbjára egy hatalmas nagy puszit adok. Na ettől úgy összezavarodik, hogy elfelejti folytatni a hisztit!!! Ímigyen kerekedek én felül a tollas pestisen minden körülmények között!!! 

Mióta a párjául választott :-D még sokkal szelídebb, ez nagyon érdekes!!!! Most már teljesen nyugodtan fekszik a tenyeremben. Igaz, régen is belefeküdt ha játszottunk de ki is fordult belőle, most csak fekszik, a lábai égnek merednek és fogja az ujjamat. Sosem csíp, csak fog, de ha elkezdeném rángatni a csőrében lévő testrészemet akkor nyilván azt jobban érezném.

Ezeket csak azért irtam le, hogy senki se gondolja, hogy egy szárnyas oltári angyallal élek együtt, hanem egy hús-vér gazfickóval!:-)))))) És ha pipás vagyok rá én is gyakran elordítom bcyke elhíresült mondatát: "Meghalol te tollas!" :-DD

Azt hiszem mára elég ennyi, a végére hagytam egy jópofa történetet, amit mikor Longboatnak elmeséltem az Egyetemen a doktorra várva, könnyesre röhögtük magunkat.

Én mondjuk alapból nem vagyok egy olyan jópofa típus, ha van partnerem, akkor azé tudok olyan jó kis egészségeseket röhögni, de még életemben sem tudtam egy viccet normálisan elmesélni. No most ezt a kis történetet megpróbálom:

Szóval Longboat pajtinak szüksége volt a keserű sprayre (spicecare vagy valami ilyesmi!) és mivel én a Galambászkuckótól nem messze dolgozom, felajánlottam hogy veszek, át is viszem és még kérek is tőle egy kis nevelőtápot, mert a két kis kecskepapagájának már nem kellett. Elmentem, bementem, Józsi úr a szokott székén ücsörgött, előtte egy kedves arcú, ősz hajú úr, olyan igazi békebeli úriember, aki még összecsapja a bokáját, ha egy nőnek köszön. Valami zacskós cuccost fogott és azt nézegette. Mondok, hogy a keserűspray-ért jöttem, Persze Józsi úr azonnal megkérdezte, hogy kinek vinném. (Nagyon lelkiismeretes, nehogy valaki rosszat adjon a madárkájának, ezt mindig megkérdi!) Én csak úgy, lazán csípőböl mondtam: hát a kecskéknek! Az öregúr felkapta a fejét! Furcsán nézett rám, de Józsi úr visszakérdezett: kecskéknek? Mire én: igen, a két kis kecskének, mert mindig felmásznak a csillárra és rágják!

Kész, a bácsi eldobta a zacskót, a szeme kiguvadt mint a "No megálljcsak!" farkasnak és döbbenten kérdezte: Maga kecskéket tart a szobában??!!

No akkornekem is leesett, hatalmasat röhögtünk. Hát velem is megesnek azért ilyen vidám történetek!

2007.02.23.

A nyüzsgés nálunk, minden normális családdal ellentétben, általában csak este kezdődik, mikor hazaérek. Tegnap már 8-kor otthon voltam, gyors átöltözés és máris nyargalok fel az ördögért. Ilyenkor mami jelent :-), elmondja, hogy hogyan viselkedett a papeszsereg egész nap. Csibi eljárja az üdvözlőtáncot és máris indulunk a dolgunkra. Tudom, hogy minden madár igényli a rendszerességet, hát nálunk ez a rendszertelenség a rendszer. Tulajdonképpen egészen jól megszokta már Csibi is, jól érzi magát a hulikkal egész nap, sőt pár napja már tökéletesen beszéli a hullámos nyelvet is, de a legjobb, hogy Brüni hívófüttyét (ahogyan Siginek kiabál ha nem látja) is megtanulta.

Főznöm kellett valamit, úgyhogy irány a konyha, de előtte jár neki egy negyedórás ücsörgés a nappaliban, hogy kitombolhassa magát örömében, hogy megjöttem. Szinte semmit nem tudtam arról, hogyan is kellene élni egy kézzelnevelt, szelíd papeszfickóval, de Csibi lassan megtanít rá. Ilyen ez a negyedóra, ő igényli, utána teljesen normálisan el van mellettem, de ez az örömködés az ő privilégiuma!! (arról nem is beszélve, hogy én pont úgy örülök neki!!) Sosem volt bajom vele, mióta együtt vagyunk, de kezdem érezni, hogy hol lehet még kellemesebbé tenni az életünket! Ilyenkor radíroz, mint egy őrült, ez azt jelenti, hogy a popsiját felpucsítja és a fejét erősen dörzsöli hozzám, ahol csak ér!! Nagyon aranyos!

És az utóbbi napokban mást is csinált, amin először meglepődtem. Leereszti a szárnyát, kicsit beroggyantja a lábait és hevesen rázza a fejét, miközben toporog helyben mint a tojógalamb.

Megkérdeztem kygát, mi lehet ez. A válasz tömör és rövid volt: Násztánc! Földannyának földannya!!! Lehet hogy a kis fickó ezt a tizianos, érettebb típust kedveli, mint amilyen én vagyok!!:-))))) Mindenesetre megtisztelő a dolog, csak azt nem tom hogy ő képzeli magát embernek, vagy szerinte én vagyok egy nagyranőtt, tollatlan papesz:-)))))))))))))))) Fene a gusztusát!:-)))))))))

Szóval főzés és Csibinek csuda kedve kerekedett, hogy itthon vagyok, már meg is etetett , én meg simiztem. Először mint a Grippen repdesett ide-oda háromszög alakban, végül feltelepedett a hűtő tetejére és be nem állt a szája. Én fütyültem és ő utánam, előadta a huli repertoárt is és amikor elkezdtem nevetni Brünhilda alteregos hívófüttyén, hát még a szeme is olyan huncutul mosolygott!!! És egyszer megszólalt: Gyuri. Teljesen meglepődtem, soha nem tanítottam beszélni, nem volt erre semmilyen igényem! Odaálltam egészen elé és úgy kérdeztem, belenézve a huncut, gyönyörű szemeibe: mit mondtál??? És újra mondta, de olyan jó kedve volt, hogy utána még hozzá tett egy litániát a fs nyelven. Nagyon-nagyon aranyos volt, ahogy a csőrét formázta, hogy kibukjon belőle a kért szó! Szinte elérzékenyültem, ahogy iparkodott!! Hát így történt, hogy Csibi kiejtette a csőrén élete első szavát!!! Jó is ez a kis blog, mer ha már nagyanyó leszek és csak az emlékeimből élek, majd jól visszaolvasok mindig és kicsit meghatódva emlékszem majd ezekre a szép időkre és felolvasom Csibinek is, mert addigra az ő halántéka is őszülni fog és lehet hogy még nagyot is hall majd!:-)))))))

Longboat pajti azt mondta, hogy szerinte Csibi sohasem akar majd nőt magának mert már választott!!! Nem tudom, majd meglátjuk!!!

Hát drága spannjaim, ide jutottam.

Az utóbbi napokban annyi élményt gyűjtöttem magamba, hogy elhatároztam, megosztom veletek. Ha költő lennék, úgy kezdeném hogy soha nem képzelt magasságokba szökött a szeretet és az összhang köztem és Csibi között. De sajnos a verselés nem az én műfajom (ez a ti szerencsétek:-), de az sem biztos hogy ez az, én mégis teszek egy próbát). Most elkezdek itt egy olyan naplóformát írni. Igyekszem, hogy szórakoztató is legyen, de amiért igazából ezt kigondoltam az az utolsó két nap történésein alapul. Az a célom, hogy más is okulhasson a mi életünkből, hogy szórakozzatok rajta jól és ha úgy hozza az Élet, sírjatok is velem!

Nagyon szerencsés vagyok, hogy az itt leírtakat Csibivel élhetem át, nagyon klassz érzések ezek, szívből kívánom mindenkinek és sajnálom akinek ilyen nem jut! Természetesen a többi madaramról is hírt adok itt, hiszen ők is hozzám tartoznak, csak ott nem ennyire szoros a kapocs!:-) Előre elnézést kérek az esetleges helyesírási híbákért, nagybetűk kihagyásáért, de sajnos ha elkap a vadászláz és írnom kell, akkor ezekkel kevésbé foglalkozom.

 A múlt héten kezdődött, mikor anyámlányát felhívtam telefonon és nagyon jót beszélgettünk.Természetesen a madarainkról és ő elmesélte, hogy Csiricsiri már napok óta a hátán alszik éjjelente, elaltatja lágy papeszlullabájjal és amíg nem mozdul, a madárka ott vigyáz rá. Azonnal elkezdett az agyam járni, micsoda érzés lehet a papeszoddal aludni. Nem szégyellem, irígyeltem anyámlányát. Hát hiába, gyarló az ember. Meg találékony is, mikor mizopapa szólt, hogy hétfő éjjel nem lesz itthon, mert Szombathelyen dolgoznak és nem tud hazajönni, csak kedden, azonnal tudtam a megoldást!:-)

És eljött az este, becuccoltam a kis haramiával, vittem a törülközőjét is, sosem lehet ugye tudni!:-) Azt azé mégsem, várhatom tőle, hogy megütögesse a vállam, hogy kaxizni kell! Először óvatosan a mellkasomra ültettem, villany lekapcs és lélegzetvisszafojtva vártam a történéseket. Hát nem kapott frászt, hanem éreztem hogy egyre közelebb araszol hozzám, a végén nemes egyszerűséggel befeküdt a nyakam és az arcom közötti részbe. És megszólalt, egészen suttogva, cérnavékony hangon énekelte az álombaringatót. Megható volt!! Itt van ugye ez a kis sárgazoknis és minden tiltakozás helyett csak bújik és énekőget, hogy hátha akkor én sem félek!:-)))))) Sajnos azonban sosem tudtam a hátamon aludni, úgyhogy egy idő múlva mozdulni kellett mert ez így halál kényelmetlen volt. Nosza akkor oldalra! A kis törülközőjét szépen odateregettem a fejem mellé, madarat rá és hajrá, aludjunk. Megint bujt, lassan, araszolva és megint énekelt. A végén már egészen nekem dölve, szinte hasalt a nyakam hasadékában. Pont felérte az államat, éreztem hogy finoman megkurkássza a szakállkámat, aztán meg is puszilgatott. Hihetetlen volt! Akkor már nagyon késő volt, tán 1/2 2 is elmúlt, jött a nagy fekete űr és valamikor 5 órakor arra ébredtem, hogy mocorog az állam alatt, mert a telefonom ébresztőt fúj! Nosza ki az ágyból, mentünk a konyhába ahol a kaxiszék van (hátuljára ültetem a madarat, alá rakom a papírt és felszólítom a dolog realizálására és akkor jön a potty, mert a kalitja az emeleten van. ) Megetettük a többieket, Csibit betettem a kalitba és irány dolgozni. De milyen jó kedvem volt!!!!! Egy órára értem haza délután, mert bevittem az egyetemre Beregi dr-hoz egy kis vizitre, karom és körömvágásra. Longboat pajti eljött velem, ami nagyon rendes dolog volt tőle, mert ugye táska + hordozó stb. Sokkal könnyebben haladtunk ketten. A vizitet nagyon kulturáltan viselte, hangja sem volt, a doki átnézte átólzetig, mindent a legnagyobb rendben talált. Meg is dícsérte, hogy jó állapotú kismadár, gondolom, nem mind ilyen aki odakerül. Elégedetten távoztunk, aztán mi még elmentünk Csibivel a Beoba, mert a malacoknak forgács kellett. Aztán ott ért még meglepetés. Mindenki megcsodálta az én kis sasmadaramat, kérték hogy vegyem ki egy kicsit. Ez a kis tollas veréb olyan rendesen viselkedett, mintha naponta odajárnánk. Mindenki ujjára ráállt, még a feketeöregördögére is. Elvette a csemegéket, amivel kínálták és ahogy illik, áttéve a másik kezébe szépen megeszegette és közben a nőnemű humanoidokat átható, delejes pillantásokkal nézte. Azért 2 méternél messzebbre nem mehettem, mert azonnal jött a hívófütty!:-)) De szerintem ez így természetes! Teljesen kifeküdtek tőle, azt mondták, ha vigyázni kell rá, bármikor bevihetem, addig marad ameddig csak kell. Nagyon jó érzés volt, nem szégyellem hogy dagadtam a büszkeségtől.

Délután otthon ücsörögtünk a nappaliban, ő kezemen és látom ám, hogy szépen esik le a feje, bóbiskol. Hát igaziból a sok izgalom és a korai kelés miatt engem sem kellett nagyon ringatni, mondok a szárnyasnak, te fickó, húzzunk el egyet aludni! És már mentünk is, mer ugye müxik ez a dolog rendesen!:-)))))) Be az ágyba és a takaróból a fejem mellett egy kis sátorfélét csinyáttam és akkor ő oda betolatott, bedugta a fejét a szárnya alá és elkezdődött az egyetemes csiccsantózás!! Másfél órát húztuk a lóbőrt, én már felébredtem, ő még aludt. Óvatosan megsimiztem, hogy ébresztő!! Csak nézett rám vidáman hunyorogva. Felkeltünk és látom hogy rázza már a kis seggét, nosza gyorsan kaxiszék!

Hát ez az utóbbi pár nap történése röviden. Azóta gyakran elmélázok rajta, hogy hol a határa a bizalmának, mikor mondja, hogy ezt már nem teszi meg nekem vagy én sem tehetem meg vele!!! Mindenesetre nagyon klassz érzés!!! Ezért gondoltam, hogy időnként megosztom veletek!! Hiszen amíg nem hallottam, hogy a papesszal fürödni is lehet én sem próbáltam!!

Remélem, tetszik majd a fórumozóknak ez a " Mizo és Csibi kalandjai" történet, attól én szárnyakat kapok és folytatom!!:-))