A vasárnap a fürdősnap. Katus vagy én fürdünk Csibivel, amelyikünknek ideje van rá. Elmondom, miképpen zajlik, hátha más is tenne egy próbát a madarával, de nem biztos hogy a mi módszerünk az egyetlen és üdvözítő, mert ez csak egy lehetőség a sok közül, de nekünk ez jött be. Szóval Csibszinek saját törülközője van, mert a fürdés után át kell menni a hideg előszobán és nehogy megfázzon, be kell bugyolálni a törülközőbe. Már megszokta, nem tiltakozik. A menet pedig a következő: a fürdőben először ő felül a zuhanyfülke tetejére és megvárja, míg az emberlánya hamar megfürdik, esetleg hajat is mos. Az ő puderes tollának nem hiányzik sem a Baba tusfürdő, sem a sampon. Aztán ha ennek vége, felnyúl a kar, és Csibi rátelepszik az ujjamra és akkor szépen, óvatosan a víz alá állítom, mostanában úgy hogy ne verje a hátát közvetlenül a víz sugara, csak olyan szépen, pianoban. Aztán többnyire lerepül alulra, ahol összegyűlik a víz és akkor a kezemről még folyatom a vizet kicsit a hátára. Közben ordít, mint a szabadnapos malac, mert ha vizet lát azonnal hangosan elkezd örülni neki!!:-))))) nagyon édes ilyenkor!!!
Aztán kijövünk és azonnal betekerem a törülközőbe hogy csak a csőre látszik ki. Kicsit megtörülgetem és ameddig én is elrendezem magam, addig ráteszem a székre, ami a radiátor előtt van és elkezdi rázni a szárnyát. Aztán újra be a törcsibe és megyünk fel a Mamihoz, az egy finom, meleg szoba, beteszem a kalitjába és akkor ő mind a 158.697 db tollát egyesével megigazgatja és a helyére teszi. Ezt nagyon élvezi és órákat tud eltölteni vele. És a végeredmény: a tolla gyönyörű, a zöld rész egészen színváltos lesz, jószagú és nagyon jól is érzi magát utána. Gondolom, nyáron a fürdés akár naponta mehet, de ilyenkor télen sztem egy héten egyszer elég. Most amúgy is nagyon vedlik!!!
Már a múlt héten is összeakaszkodott Brünhildával, a kis standard tojóval! Na, hogy kicsi az azé túlzás!! Nomem est omen! A standardek között is igen termetes, nagyon szép ezüst spangl tojócska. Sajnos, az agyi képességei pont a fordítottan arányosak a szépségével. Az összes hulim közül szegény Brüni egy igaz szőke!! A másik három erősen tiszteletben tartja, hogy Csibi a főnök, nem piszkálják, kikerülik. Nem is történt eddig semmi atrocitás közöttük, míg a múlt héten éleseszű Brünhildám rá nem repült a nagy kalitra, amiben az oroszánszívű Csibi lakik. És ekkor Csibi, aki rendszerint csak érdeklődve nézegette őket, nekiesett a rácsnak karommal és csőrrel, hogy figyelmeztesse Brünit: ez itt az ő territóriuma. Szerencsére semmi komolyabb nem történt mert a sűrű rácson keresztül nem tudott benne kárt tenni. Gondoltuk, ez a lecke használt és Brüni meggondolja kétszer is hogy odamenjen-e. Jó sokat gondukodhatott rajta, egész másnap délelőttig, aztán megint odaszállt Csibihez. Szerintem Csibi azt hitte, nem jól lát! A szemtelen nőszemély már megint ott ücsörgött a kalitja tetején, de a megdöbbenéstől még nekirontani is elfelejtett, csak oda ordított egyet, hogy eddig és ne tovább! Harmadnap már beletörődve konstatálta, hogy a nő esmeg visszatért. Már csak egyet ordított, emberül valszeg ennyit: na ne, már megint??!!
Hát zajlik az élet mindenhol, a törpék élik a maguk kis életét. Van még tojás az oduban, de fogalmam sincs, hogy azt mikor rakta Zorróka. mindenesetre minden nap ellátom őket, odaadom Zorrónak az almagerezdet, ami ugye jár neki és benézek az oduba. Szegénykéim, rettenetesen szeretnének kijönni, de már mindenki retteg tőlük, olyan vadak. Bemenni végképp nem lehet a szobába ha kinn vannak, mert ők, különösen Zorró valahogyan nincsenek igazán tisztában a méreteikkel, simán neki mennek mindenkinek. Még a takarítás is nagyon mecarás, hogy ne marják szét a kezemet.Viszont egymással valami isteni harmóniában élnek, tele szeretettel és megértéssel egymás iránt és ahogy összebújnak, hát öröm nézni. Messziről!:-))
Gyorsan eltelt a hétvége, mint mindig és aztán jön a hétfő, ilyenkor sosem érek haza 9 előtt. De gondoltam kárpótolom az én kis haramiámat, mert mizopapa ma nem jön éjjelre haza, hát lehozom, aludjon mellettem!!!
