Kedves blogom!! Mondtam már neked, hogy gyarló az ember!! Na de ennyire!!! Elmondom neked, hogyan jártam.

Régebben beszélgettem egyszer Csacskával és elmesélte, hogy Rib nagyon tökéletesen tud hápogni, amit egy plüss gumikacsától tanult. Aztán néhány hete is beszéltünk és a telefonba behallatszott, amint Rib elenged néhány hápogást teljesen pörfekt kacsa nyelven. A jó édes szenegáli anyja sem tudott volna különbséget tenni az eredeti és Rib hangja között!!! Hát nagyon tetszett, noha az én papeszokkal szembeni kívánalmaim között nem szerepel a beszélő papesz kitétel, de ez a hangutánzás annyira aranyos volt!!!

Nagyon rossz kedvem volt, mert megviselt a tegnapi nap. Igaz, később már vidámabb voltam, mert egy új kis embertársunk érkezett a Nagy Kék Bolygóra és a születés mindig csodálatos és megható dolog......

Aztán a melóhelyemről el kellett mennem a postára, a kolleganőm buzgón ajánlkozott, hogy eljön velem, mint kiderült nem egészen önzetlenül, mert valamit venni akart a posta mellett. Még a hajam is felpattant a gondolatra, nem vagyok az a kifejezett vásárlós típus, úgy is mondhatom, hogy marhára utálok boltokat járni és különösen attól a mindentmegfogdosósmegnézős típustól leszek kiütéses. Mindegy, már megígértem nem csinálhatok a számból...............mást! Hát bementünk a boltba, valami Óra és Ékszer vagy ilyesmi, az arcomon a világ fájdalmával, hogy majd itten mikor végzünk! Ő buzgón nekiállt keresgélni, én meg álltam ott szerencsétlenül, mint a ló..... a lakodalomban!!!

És akkor megláttam!!!!!!!! Szerényen a vitrin egyik sarkában üldögélt, a szemei vidáman csillogtak és azt kiálltották felém: "Vigyél el, rád várok!! Hát én kellek neked!!" Kiszáradt a szám az örömtől, odaálltam a vitrin elé és olyan mereven néztem, hogy az egyik kedves eladó észrevette, hogy valamire ott nagyon rábuktam és rögtön meg is kérdezte: "Segíthetek?"

Alig bírtam kinyögni:" Tessék mondani, az a plüsskacsa hápog???" bár akkor már legbelül tudtam, mit fog válaszolni! "Hát persze!!" Erre én: "Megnézhetném??" Ki vette és akkor ott feküdt a tenyeremen, nagyon régóta szerettem volna Csibikémet megörvendeztetni egy ilyen kis hápogós, sárga babával. Már láttam magam előtt, ahogy összeszükül a szeme, mikor először meglátja és óvatosan a csőrébe veszi!!!! HHHHHHHHalihóóóó!!! És megtaláltam!!! Megnyomogattam és megállapítottam, hogy minden szempontból ilyenre vágytunk (igaz Csibi még nem tudja, na de majd ha meglátja:-)

Most itt lapul a táskámban és alig várom, hogy hazaérjek és megmutassam neki!! Mér ne tudná ő is megtanulni ezt a kacsanyelvet??? Há nem??????????? Há mééé???? Az ő IQ-jával????????

A huli nyelvet egy hét alatt teljesen elsajátította, ez sem lehet nagyobb akadály!!!!!

Folyt. köv. :-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))