Hát drága spannjaim, ide jutottam.

Az utóbbi napokban annyi élményt gyűjtöttem magamba, hogy elhatároztam, megosztom veletek. Ha költő lennék, úgy kezdeném hogy soha nem képzelt magasságokba szökött a szeretet és az összhang köztem és Csibi között. De sajnos a verselés nem az én műfajom (ez a ti szerencsétek:-), de az sem biztos hogy ez az, én mégis teszek egy próbát). Most elkezdek itt egy olyan naplóformát írni. Igyekszem, hogy szórakoztató is legyen, de amiért igazából ezt kigondoltam az az utolsó két nap történésein alapul. Az a célom, hogy más is okulhasson a mi életünkből, hogy szórakozzatok rajta jól és ha úgy hozza az Élet, sírjatok is velem!

Nagyon szerencsés vagyok, hogy az itt leírtakat Csibivel élhetem át, nagyon klassz érzések ezek, szívből kívánom mindenkinek és sajnálom akinek ilyen nem jut! Természetesen a többi madaramról is hírt adok itt, hiszen ők is hozzám tartoznak, csak ott nem ennyire szoros a kapocs!:-) Előre elnézést kérek az esetleges helyesírási híbákért, nagybetűk kihagyásáért, de sajnos ha elkap a vadászláz és írnom kell, akkor ezekkel kevésbé foglalkozom.

 A múlt héten kezdődött, mikor anyámlányát felhívtam telefonon és nagyon jót beszélgettünk.Természetesen a madarainkról és ő elmesélte, hogy Csiricsiri már napok óta a hátán alszik éjjelente, elaltatja lágy papeszlullabájjal és amíg nem mozdul, a madárka ott vigyáz rá. Azonnal elkezdett az agyam járni, micsoda érzés lehet a papeszoddal aludni. Nem szégyellem, irígyeltem anyámlányát. Hát hiába, gyarló az ember. Meg találékony is, mikor mizopapa szólt, hogy hétfő éjjel nem lesz itthon, mert Szombathelyen dolgoznak és nem tud hazajönni, csak kedden, azonnal tudtam a megoldást!:-)

És eljött az este, becuccoltam a kis haramiával, vittem a törülközőjét is, sosem lehet ugye tudni!:-) Azt azé mégsem, várhatom tőle, hogy megütögesse a vállam, hogy kaxizni kell! Először óvatosan a mellkasomra ültettem, villany lekapcs és lélegzetvisszafojtva vártam a történéseket. Hát nem kapott frászt, hanem éreztem hogy egyre közelebb araszol hozzám, a végén nemes egyszerűséggel befeküdt a nyakam és az arcom közötti részbe. És megszólalt, egészen suttogva, cérnavékony hangon énekelte az álombaringatót. Megható volt!! Itt van ugye ez a kis sárgazoknis és minden tiltakozás helyett csak bújik és énekőget, hogy hátha akkor én sem félek!:-)))))) Sajnos azonban sosem tudtam a hátamon aludni, úgyhogy egy idő múlva mozdulni kellett mert ez így halál kényelmetlen volt. Nosza akkor oldalra! A kis törülközőjét szépen odateregettem a fejem mellé, madarat rá és hajrá, aludjunk. Megint bujt, lassan, araszolva és megint énekelt. A végén már egészen nekem dölve, szinte hasalt a nyakam hasadékában. Pont felérte az államat, éreztem hogy finoman megkurkássza a szakállkámat, aztán meg is puszilgatott. Hihetetlen volt! Akkor már nagyon késő volt, tán 1/2 2 is elmúlt, jött a nagy fekete űr és valamikor 5 órakor arra ébredtem, hogy mocorog az állam alatt, mert a telefonom ébresztőt fúj! Nosza ki az ágyból, mentünk a konyhába ahol a kaxiszék van (hátuljára ültetem a madarat, alá rakom a papírt és felszólítom a dolog realizálására és akkor jön a potty, mert a kalitja az emeleten van. ) Megetettük a többieket, Csibit betettem a kalitba és irány dolgozni. De milyen jó kedvem volt!!!!! Egy órára értem haza délután, mert bevittem az egyetemre Beregi dr-hoz egy kis vizitre, karom és körömvágásra. Longboat pajti eljött velem, ami nagyon rendes dolog volt tőle, mert ugye táska + hordozó stb. Sokkal könnyebben haladtunk ketten. A vizitet nagyon kulturáltan viselte, hangja sem volt, a doki átnézte átólzetig, mindent a legnagyobb rendben talált. Meg is dícsérte, hogy jó állapotú kismadár, gondolom, nem mind ilyen aki odakerül. Elégedetten távoztunk, aztán mi még elmentünk Csibivel a Beoba, mert a malacoknak forgács kellett. Aztán ott ért még meglepetés. Mindenki megcsodálta az én kis sasmadaramat, kérték hogy vegyem ki egy kicsit. Ez a kis tollas veréb olyan rendesen viselkedett, mintha naponta odajárnánk. Mindenki ujjára ráállt, még a feketeöregördögére is. Elvette a csemegéket, amivel kínálták és ahogy illik, áttéve a másik kezébe szépen megeszegette és közben a nőnemű humanoidokat átható, delejes pillantásokkal nézte. Azért 2 méternél messzebbre nem mehettem, mert azonnal jött a hívófütty!:-)) De szerintem ez így természetes! Teljesen kifeküdtek tőle, azt mondták, ha vigyázni kell rá, bármikor bevihetem, addig marad ameddig csak kell. Nagyon jó érzés volt, nem szégyellem hogy dagadtam a büszkeségtől.

Délután otthon ücsörögtünk a nappaliban, ő kezemen és látom ám, hogy szépen esik le a feje, bóbiskol. Hát igaziból a sok izgalom és a korai kelés miatt engem sem kellett nagyon ringatni, mondok a szárnyasnak, te fickó, húzzunk el egyet aludni! És már mentünk is, mer ugye müxik ez a dolog rendesen!:-)))))) Be az ágyba és a takaróból a fejem mellett egy kis sátorfélét csinyáttam és akkor ő oda betolatott, bedugta a fejét a szárnya alá és elkezdődött az egyetemes csiccsantózás!! Másfél órát húztuk a lóbőrt, én már felébredtem, ő még aludt. Óvatosan megsimiztem, hogy ébresztő!! Csak nézett rám vidáman hunyorogva. Felkeltünk és látom hogy rázza már a kis seggét, nosza gyorsan kaxiszék!

Hát ez az utóbbi pár nap történése röviden. Azóta gyakran elmélázok rajta, hogy hol a határa a bizalmának, mikor mondja, hogy ezt már nem teszi meg nekem vagy én sem tehetem meg vele!!! Mindenesetre nagyon klassz érzés!!! Ezért gondoltam, hogy időnként megosztom veletek!! Hiszen amíg nem hallottam, hogy a papesszal fürödni is lehet én sem próbáltam!!

Remélem, tetszik majd a fórumozóknak ez a " Mizo és Csibi kalandjai" történet, attól én szárnyakat kapok és folytatom!!:-))