2007.02.23.
A nyüzsgés nálunk, minden normális családdal ellentétben, általában csak este kezdődik, mikor hazaérek. Tegnap már 8-kor otthon voltam, gyors átöltözés és máris nyargalok fel az ördögért. Ilyenkor mami jelent :-), elmondja, hogy hogyan viselkedett a papeszsereg egész nap. Csibi eljárja az üdvözlőtáncot és máris indulunk a dolgunkra. Tudom, hogy minden madár igényli a rendszerességet, hát nálunk ez a rendszertelenség a rendszer. Tulajdonképpen egészen jól megszokta már Csibi is, jól érzi magát a hulikkal egész nap, sőt pár napja már tökéletesen beszéli a hullámos nyelvet is, de a legjobb, hogy Brüni hívófüttyét (ahogyan Siginek kiabál ha nem látja) is megtanulta.
Főznöm kellett valamit, úgyhogy irány a konyha, de előtte jár neki egy negyedórás ücsörgés a nappaliban, hogy kitombolhassa magát örömében, hogy megjöttem. Szinte semmit nem tudtam arról, hogyan is kellene élni egy kézzelnevelt, szelíd papeszfickóval, de Csibi lassan megtanít rá. Ilyen ez a negyedóra, ő igényli, utána teljesen normálisan el van mellettem, de ez az örömködés az ő privilégiuma!! (arról nem is beszélve, hogy én pont úgy örülök neki!!) Sosem volt bajom vele, mióta együtt vagyunk, de kezdem érezni, hogy hol lehet még kellemesebbé tenni az életünket! Ilyenkor radíroz, mint egy őrült, ez azt jelenti, hogy a popsiját felpucsítja és a fejét erősen dörzsöli hozzám, ahol csak ér!! Nagyon aranyos!
És az utóbbi napokban mást is csinált, amin először meglepődtem. Leereszti a szárnyát, kicsit beroggyantja a lábait és hevesen rázza a fejét, miközben toporog helyben mint a tojógalamb.
Megkérdeztem kygát, mi lehet ez. A válasz tömör és rövid volt: Násztánc! Földannyának földannya!!! Lehet hogy a kis fickó ezt a tizianos, érettebb típust kedveli, mint amilyen én vagyok!!:-))))) Mindenesetre megtisztelő a dolog, csak azt nem tom hogy ő képzeli magát embernek, vagy szerinte én vagyok egy nagyranőtt, tollatlan papesz:-)))))))))))))))) Fene a gusztusát!:-)))))))))
Szóval főzés és Csibinek csuda kedve kerekedett, hogy itthon vagyok, már meg is etetett , én meg simiztem. Először mint a Grippen repdesett ide-oda háromszög alakban, végül feltelepedett a hűtő tetejére és be nem állt a szája. Én fütyültem és ő utánam, előadta a huli repertoárt is és amikor elkezdtem nevetni Brünhilda alteregos hívófüttyén, hát még a szeme is olyan huncutul mosolygott!!! És egyszer megszólalt: Gyuri. Teljesen meglepődtem, soha nem tanítottam beszélni, nem volt erre semmilyen igényem! Odaálltam egészen elé és úgy kérdeztem, belenézve a huncut, gyönyörű szemeibe: mit mondtál??? És újra mondta, de olyan jó kedve volt, hogy utána még hozzá tett egy litániát a fs nyelven. Nagyon-nagyon aranyos volt, ahogy a csőrét formázta, hogy kibukjon belőle a kért szó! Szinte elérzékenyültem, ahogy iparkodott!! Hát így történt, hogy Csibi kiejtette a csőrén élete első szavát!!! Jó is ez a kis blog, mer ha már nagyanyó leszek és csak az emlékeimből élek, majd jól visszaolvasok mindig és kicsit meghatódva emlékszem majd ezekre a szép időkre és felolvasom Csibinek is, mert addigra az ő halántéka is őszülni fog és lehet hogy még nagyot is hall majd!:-)))))))
Longboat pajti azt mondta, hogy szerinte Csibi sohasem akar majd nőt magának mert már választott!!! Nem tudom, majd meglátjuk!!!
