Már megint elég sok időt kihagytam, de hát ahogyan jön a jó idő az ember egyre kevesebbet van a lakásban, inkább kinn a kertben vagyok Csibészkével és élvezzük a jó időt. Ő szegény csak a kalitban, de erre a témára majd visszatérek még. A múlt hét is nagyon gyorsan elrepült, esténként összebújtunk Csibivel és néztük a tv-t, napközben meg munka, ami csak belefér. Csütörtök este elvittük őt nyaralni 4 napra,mert másnap indultunk az Őrségbe.Szívesen maradt, hiszen nagyon soxor ott vagyunk és kedveli erősen a barátaimat. Aztán hazamentünk és csak úgy kongott a ház Csibi nélkül. Még a lépcsőn is elindultam felfelé, hogy lehozom és akkor ugrott be, hogy hopppááá hát már nincs itthon. Nagyon össze lehet szokni a madaraddal. Május 22.-én volt 6 hónapja, hogy együtt vagyunk Csibivel és ez alatt az idő alatt teljesen egymásba szerelmesedtünk, már ha ránézek, tudom mi lesz a reakciója dolgokra és szerintem ő is pont így van vele. Megszokta és talán már meg is kedvelte a huli bandát is, akik királyukként tisztelik a gyönyörű, zöldköpenyes királyfit.
Ültem a kocsiban Katussal, mikor vittük őt és az jutott az eszembe, hogy mi lesz, ha azt hiszi, hogy mi is le akarjuk őt passzolni és azért visszük el. Ült a kis hordozóban és meredten nézett rám az okos kis szemeivel, mintha tudta volna, hogy visszafelé ő nem fog velünk jönni. Hát még a könnyem is kicsordult és gyorsan el is suttogtam neki egy jó hosszú piros lámpánál, hogy erről szó sincsen, ez csak egy kis röpke nyaralás Arról nem is beszélve, hogy világba jó dolga lesz, hiszen ott egész nap van vele valaki, sőt még a saját fajtáját is láthatja, arról már nem is beszélve, hogy minden nap ki lesz engedve, szóval király az a hely! És úgy is volt!!! Még Longi is meglátogatta szombaton és játszottak egy jót!Megnyugtató volt, hogy jó helyen tudtuk! Mi pedig péntek reggel elutaztunk. Nagyszerű szállásunk volt, egy igaz őrségi porta, tehenekkel, kecskékkel és csüngőshasú vietnámi disznókkal. Az apartmanunk is szép volt, minden kényelemmel felszerelve. Nagyon sokat gyalogoltunk, jobbára ott az a legkézenfekvőbb haladás, illetve a bicikli. Hát nem vagyok egy biciklizős típus, maradtunk a gyaloglásnál. Erdőben, gyönyörű lankás dombokon, csodálatos, békés völgyekben. És bárhol jártunk, egyre ott motoszkált bennem, hogy mennyire élvezné Csibi is a szabadságot, hogy mennyire örülne, ha láthatná a felhőket, a napot és az egész gyönyörű tájat és a szél belekapna a tollába és jólesően borzolná. Ez is a szabadság része, hogy állsz a hatalmas völgy elején, a végét sem látod, de a tied az egész tér. Rengeteg gólyát láttunk, a vadmadarak ott szárnyaltak a fejünk felett. Hihetetlen érzés volt! Vagy csak üldögélnénk csendes, napos kis tisztásokon az erdőben és figyelnénk a bogarakat meg a pillangókat! Hát ezt szeretném én! És esténként ültünk a tűz mellett, vagy csak a szaletliben vacsorázgattunk és ott is jól érezte volna magát, beleevett volna szokása szerint a kajámba vagy mizopapáéba, rendetlenkedett volna egy kicsit, de mindezt együtt és aztán jó nagyokat alhatott volna a kis szobánkban a kalitjában. A barátaink, akikkel egy lakrészben voltunk, szintén nagyon állatszeretőek, azt mondták, vigyük legközelebb a kis gazfickót is magunkkal. Hát ezért el is döntöttem magamban a dolgot, amivel már régóta foglalkozom, hogy tudniillik megveszem neki a hámot és lassan, fokozatosan megpróbálom hozzászoktatni. Nem feltétlen kell elutaznunk, hogy használjuk, hiszen otthon a kertben is lehet hámmal kinn lennie, vagy akár el is sétálhatunk ki a kukoricaföldekre, tőlünk az 20 perc séta és ott is nézegethet, élvezheti a szabadságot. Csibinek sosem lesz igazi madárcsaládja, párja már ugye van :-) , de meg kell adjam neki a lehetőséget, hogy teljes életet éljen mellettem!
