Ma csendes napunk volt, csak a szokásos takarítás, főzés, persze kettesben. Döbbenetes, hogy mennyire fel tudják venni az ember életritmusát. Ha kinn vagyok a konyhában szépen felül a vitrázsrúdra és amíg én teszek-veszek, addig elfoglalja magát, nézi kinn a madarakat. Ha varjút lát azonnal elkezd károgni torka szakadtából. A többi madarat csak jelzi. Ha eszébe jut, hogy már vele is foglalkozzak, rárepül a vállamra és irdatlan nagyot beleordít a fülembe (van hangja ha kiengedi, szerencsére ritkán:-))), én meg ugye mondom hogy most még nem, foglald el magad kicsit. Erre rendszerint beleakaszkodik a kezembe, két lábbal és csőrrel fog és az istennek sem hagyja hogy letegyem valahová. Ilyenkor általában meghintáztatom, ahogy lóg a kezemen, mint a ridikül, fel-alá lóbálom a karomat, hát azt nagyon szereti!!

Aztán van , hogy bepipul. Kyga mondta egyszer, hogy azé valami hörcsögvér folyik az ereiben és ez így is van. Nagyon fel tudja szívni magát és csak mondja, mint a kofa, miközben a fejét ide-oda himbálja mérgesen, de úgy, hogy még Medusa is megirigyelheti. De nem tol ki velem a tollas, az idők folyamán megtanulom mindennek az ellenszerét. Ilyenkor finoman megfogom a fejét, magamhoz húzom és a búbjára egy hatalmas nagy puszit adok. Na ettől úgy összezavarodik, hogy elfelejti folytatni a hisztit!!! Ímigyen kerekedek én felül a tollas pestisen minden körülmények között!!! 

Mióta a párjául választott :-D még sokkal szelídebb, ez nagyon érdekes!!!! Most már teljesen nyugodtan fekszik a tenyeremben. Igaz, régen is belefeküdt ha játszottunk de ki is fordult belőle, most csak fekszik, a lábai égnek merednek és fogja az ujjamat. Sosem csíp, csak fog, de ha elkezdeném rángatni a csőrében lévő testrészemet akkor nyilván azt jobban érezném.

Ezeket csak azért irtam le, hogy senki se gondolja, hogy egy szárnyas oltári angyallal élek együtt, hanem egy hús-vér gazfickóval!:-)))))) És ha pipás vagyok rá én is gyakran elordítom bcyke elhíresült mondatát: "Meghalol te tollas!" :-DD

Azt hiszem mára elég ennyi, a végére hagytam egy jópofa történetet, amit mikor Longboatnak elmeséltem az Egyetemen a doktorra várva, könnyesre röhögtük magunkat.

Én mondjuk alapból nem vagyok egy olyan jópofa típus, ha van partnerem, akkor azé tudok olyan jó kis egészségeseket röhögni, de még életemben sem tudtam egy viccet normálisan elmesélni. No most ezt a kis történetet megpróbálom:

Szóval Longboat pajtinak szüksége volt a keserű sprayre (spicecare vagy valami ilyesmi!) és mivel én a Galambászkuckótól nem messze dolgozom, felajánlottam hogy veszek, át is viszem és még kérek is tőle egy kis nevelőtápot, mert a két kis kecskepapagájának már nem kellett. Elmentem, bementem, Józsi úr a szokott székén ücsörgött, előtte egy kedves arcú, ősz hajú úr, olyan igazi békebeli úriember, aki még összecsapja a bokáját, ha egy nőnek köszön. Valami zacskós cuccost fogott és azt nézegette. Mondok, hogy a keserűspray-ért jöttem, Persze Józsi úr azonnal megkérdezte, hogy kinek vinném. (Nagyon lelkiismeretes, nehogy valaki rosszat adjon a madárkájának, ezt mindig megkérdi!) Én csak úgy, lazán csípőböl mondtam: hát a kecskéknek! Az öregúr felkapta a fejét! Furcsán nézett rám, de Józsi úr visszakérdezett: kecskéknek? Mire én: igen, a két kis kecskének, mert mindig felmásznak a csillárra és rágják!

Kész, a bácsi eldobta a zacskót, a szeme kiguvadt mint a "No megálljcsak!" farkasnak és döbbenten kérdezte: Maga kecskéket tart a szobában??!!

No akkornekem is leesett, hatalmasat röhögtünk. Hát velem is megesnek azért ilyen vidám történetek!