Na már megint nagyon el vagyok maradva a blogírással, részint mert otthon is meg benn is elég sok macera volt, részint mert szomorú dolgok történtek és először kicsit fel kellett dolgoznom a torténteket.

Na hol is kezdjem?? A hétvége... szóval csodás volt, mint mindíg, pénteken a klub, jó kis dumcsival meg rötyögéssel, közben a nemes fiókát abajgatta Padlásszoba. Mindketten nagyon élvezték a dolgot. Szombaton a barátaink jöttek egy kis sütögetésre, ők is a Csibi fan klub tagjai, nagyon szeretik a kis vérszívót és ő is kedveli őket.Hozták Jessit a labradort is, aki a szokott módon órákat ült csib kalitja előtt és nézegette. Dániellel is elég jól elvannak, többnyire rövid puszizás után csak heverésznek egymás mellett. Bár most az öreg Dániel szíve kivirágzott, mikor meglátta a szépséges labrador lányt és azért tett egy kósza kísérletet rá hogy esetlegtalánháthavéletlenül Jessinek lenne kedve egy jó kis kufircolásra, de Jess megmutatta az összes fogát, ami röviden csak azt jelenti, hogy menj a fenébe és az öregúr pontosan vette az adást és békén is hagyta ezügyben. Hiába, öreg kutya nem vén kutya!!!:-DD

Szombaton azért ért egy jó adag szomorúság is, átjött Feri, ő a hentes, akinél a MiZo pár fiókái vannak. Megnézte szegény, tépett Zorrókámat és együtt gondolkodtunk, hogy mit is kellene velük csinálni, hogy normálisan éljenek és költsenek. Zorró sajnos már nagyon le van pukkanva a sok tojásrakástól, elől kitépte a tollait a mellén, egyrészt a fészek bélelése miatt, másrészt a rengeteg tojásrakástól sokkal erősebben vedlik a szokásosnál. Végül Feri előállt az ötlettel, hogy elviszi őket, van röpdéje üres, oda kirakja és hátha a szomszédos röpdében élő kanárik vidám éneke, a nagyobb-tágasabb hely, a sok külső inger miatt felhagynak ezzel a dologgal. Jónak tűnik az ötlet, bár ennél az állapotnál minden csak jobb lehet. Odaadtam nekik Zorróék nagy kalitját is (amit P+F-től kaptunk, mert azt ismerik, olyan bolond az idő manapság, hátha szükséges, hogy valamiért áttegye őket, akkor lakjanak ott. Én ugyan másik kalitban tartottam őket, de csak azért mert Zorró annyira csípett, hogy ennek a nagyobb ajtaját villámgyorsan tudtam kinyitni, hogy csípés nélkül megússzam az etetést-itatást. Feri azt mondta, ad nekik még olyan Kondifix-minerált is, ami nagyon jót tesz majd Zorró szervezetének meg persze Milinek is. Az egészben az volt a legszarabb, hogy pont délelőtt, mikor náluk takarítottam Mili egész közel jött a rácshoz és magyarázta, hogy engedjem ki egy kicsit. Ki is engedtem, Zorró nem jött ki, ő benn ült a műtojáson. Vittem fel egy jó csokor friss répalevelet, aminek annyira megörült, hogy azonnal rászállt a kezemre és kezdte csipegetni. Nagyon meghatódtam akkor, hiszen régen mi ketten voltunk a csapat, ő és én, szeretem az okos kis fejét, a csillogó szemeit, ahogyan az emberre tud nézni. és Mili engem sosem csípett meg, hozzáérni nem lehetett, de pl. az orrommal sokat simogattam a kis pociját, pedig mondták a többiek, hogy matyóhímzést csinál rá, ő mégsem bántott sosem. Inkább csak gyengéden kurkászta az orromat. És velem járt fürdeni is, összetekertem egy újságot, ő arra felült és együtt mentünk mindenhová a lakásban. Nagyon sok közös élményünk volt, még most is fojtogat a sírás, ha eszembe jut, hogy már nincsenek itthon, de be kell látnom, hogy ez így volt helyes. Nem szerettem volna egy reggel Zorrót holtan találni a kalit aljában, de ennek az őrületes tojásrakásnak csak az lett volna a vége. És tökéletesen boldogok Milivel. Még nézni is jó azt a hihetetlen szeretetet amivel egymás iránt vannak. P+F írta, hogy Zorró feláldozza magát szerelmében, de én nem akarom ezt. Éljen csak boldogan az ő Milijével, fiatalok még, sok-sok boldog évük lehet együtt.Nekem itt vannak a közös képeink. Ezzel együtt megőrültünk, mami is meg én is, mert üres volt a ház nélkülük. 

Vasárnap is automatikusan fordultam a szobájuk felé, hogy megetetem őket, de sajnos csak az üresség kongott benn. Pedikűröshöz kellett mennem meg be a céghez mackát és kutyát etetni, hát arra gondoltam elviszem magammal Csipiszt is, hogy ne legyen addig egyedül. Szépen beül már a hordozóba többnyire, rájött, hogy akkor jöhet velem mindenfelé. A pedikűrösnél is szépen elüldögélt a dobozban, mikor végeztünk kivettem egy kicsit, hadd gyönyörködjenek benne. És játszott is egy kicsit, meg simigélték is őfelségét. Aztán siettünk haza, jöttek a gyerekek.Nagy hepaj volt, sokan voltunk és ezt Csib imádja. Mindenkinek van egy jó szava hozzá, a kis kétéves unokahugunk pedig órákat állt a kalit előtt és beszélt meg énekelt neki, azt is szerette. Délután a szokásos kijövősösszebújóstvnézős programunk volt.

Hétfőn délelőtt Brünhilda, a kis ezüst spangl tojócska átment a Szivárványhídon. Halálos csendben ült a kalitkákban a másik négy madár, még csib sem szólt egy szót sem. Gyászoltak! Szegényke, lehet hogy a nagy hőség miatt, lehet hogy más baja volt, nem tudom. Maminak ő volt a kedvence, olyan kis szerencsétlen volt, de érdekes módon mindkét fiú, Gyuri és Sigi is Brüncit szerette a legjobban a csapatból.Ég áldjon, kicsi Brüni, találkozunk majd a Híd túloldalán (de nem mostanában, mert a többieknek szüksége van még rám)!

Szomorú vagyok és sokat sírok, rettenetesen hozzá lehet szokni azokhoz, akikkel megosztod az otthonodat és az életedet! Este viszonylag korán hazaértem, nem volt kedvem semmihez. Mami ott ült a szobájában, sirdogált és mellette puha selyempapírban csomagolva Brünike aludta örök álmát. Még így is nagyon gyönyörű volt! Szegény Mami nem bírt elszakadni tőle!!! Hát megint Katusnak jutott a feladat, hogy gondoskodjon Brüniről! Befeküdtünk mizopapával a hálóba, bevittük magunkkal Csibit is és mintha érezte volna, hogy szomorú vagyok, tőle szokatlan módon nem ügyintézett egész este, hanem bújt egyikünktől a másikunkig és vigasztalgatott, simogatatta magát, bohóckodott egy kicsit, nagyon aranyos volt! Még papa is megjegyezte, hogy mi lehet ez a szokatlanul nagy csendesség és jóság. Aztán a másik nagy baj, Ördög! Mióta Gizus elment, Ördi nem akar enni. Egész nap csak bebújik a sarokba, hangja szinte nincs is, pedig régen akkora szája volt, mint a nagykapu.És falánk is volt, mindent felfalt, ami az útjába került, szegény Gizusnak mindíg meg kellett várnia, míg Ördi jól lakik és ő csak aztán jött, de jól elvoltak együtt és már nagyon régóta. Nagyon szerette a barátnőjét, ő is gyászol. Már csak csont és bőr, nem eszik szinte semmit. Nem tudok tenni ellene semmit, Katus is csak sirdogál miatta. Nagyon öreg malac már, az a baj hogy nem is akar élni Gizus nélkül. Olyan rohadt szemét tud lenni ez az élet!!!!! Mért pont ők, mikor olyan szeretetben, jóltartva élnek??? Nem is tudom most folytatni, ne haragudjatok...