Szerda este a konyhában kotorásztunk Csibészkével. Én valamit bűtyköltem, ő meg a játszóterén kajtatott. Egyszer csak felrepült az elszívó mellé, ahol a szakácskönyveim vannak és elkezdte csípkedni őket. Rászóltam és az ujjammal megfenyegettem, hogy jöjjön onnan mert nem szabad. Erre a kis büdös rárepült a fejem tetejére és elkezdte kopogtatni a csőrével a homlokomat. Nem erőből, mert akkor ott folyt volna a vérem is, csak olyan mérgesen és kellemetlen volt ahogy belekapott a szemöldökömbe. Na hát, ne má ő vigye skulót!!!!! Elfogyott még az én híresen birka türelmem is, megfogtam őfelségét felvittem a kalitjába és otthagytam. Mami mondta, hogy először baromira nem tetszett neki a dolog, mingyá a magas C-nél kezdte, de aztán ő odacsoszogott hozzá és mondta neki, hogy vegyen vissza, mert aki a másikat csípkedi meg piszkálja az duguljon el erősen. Nem fogjátok elhinni, egyből elhallgatott és csak üldögélt szomorúan, hogy hol vagyok. Persze, egy fél óra múlva felmentem érte, de ők olyanok mint a gyerekek. Próbálgatja, hogy hol a határ és szerintem, ha nem érzik az erőt, akkor akár arra is képesek, hogy átvegyék a hatalmat és a többieket terrorizálják. Persze, ezt képletesen értem, de hagyni akkor sem hagyom. Csak szépen álljon be ő is a sorba!

Régen nem írtam a hulikról. Jól vannak, élik a kis életüket. Már egyáltalán nem félnek Csibészkétől, de tiszteletben tartják, hogy ő az úr. Kikerülik! Sigi mostanában kicsit agresszívabb, nem tudom igazán, hogy mért. Nem akar este sem bemenni alunni, a múltkor, mikor mami betette jól bele is csípett az ujjába. Minden nap kapnak tiszta fürdővizet, de az egész bagázsból csak Gyurika szeret fürödni, ő viszont minden nap megfürdik.

És hát a törpéim! Nagy gondban vagyok velük és soxor egész este azon agyalok, hogy mit csinyájjak velük. Zorró szegény állandóan tojik, mint a gép. Kygával már megbeszéltem a dolgot és sajnos ő is úgy látja, hogy ez már lassan az egészségére fog rámenni. November óta, mióta együtt vannak Milivel egyvégtében rakja a tojikat. Csak az első fészekalja kelt ki. Két gyönyörű fiókájuk lett, de sajnos Zorró nem engedte a kicsiket ki az oduból és kitépte a tollukat. Kyga hihetetlen rendes volt, elvittem hozzá a két babát egy hűtőládába Karácsony előtt és ő betette az inkubátorába, később meg kalitba és a párjával szépen felnevelték őket. Aztán megpróbáltam elvenni az odut, hogy Zorróka szervezete is pihenjen. Hát a reakció rettenetes volt! Nem evett, nem ivott, letépett minden tálat a kalitról, egész nap üvöltött és tépte a rácsot a csőrével. 3 napig bírtuk idegekkel hallgatni, aztán visszatettem az odut. Akkor viszont újra ömleszteni kezdte a tojikat, most utoljára is hét volt benn, de hát már a feketedőket kiszedtem, végül meg az összeset. Akkor kezdte elölről. Most is rakott már 5-öt, abból aztán megettek 3-at. Most kettő van alatta.Hát nem tudom, 100x átbeszéltem már Kygával, hogy mit tudnék velük csinálni, nehogy Zorrókámnak valami baja legyen a végén! Szomorú, mert az övék egy gyönyörű, megható történet!!! Nem gondoltam, hogy ennyire elfajul a dolog!

Ma péntek van, délután megyünk Reginához! Már alig várom, hogy ott legyünk!! Nem fogjátok kitalálni, hogy kivel, de nem egyedül megyek!!! Természetesen Csibikémmel!!