Kedveseim!
Emlékeztek ugye még a 2006. november 12.-i beírásomra:
Jó estét!!! Most én is mesélek nektek, egy madárkáról akinek nem volt gazdája akit szeressen és aki őt is szeresse!!! Kis homeless volt de nagyon várta hogy találkozzon az igazival!!! És úgy is lett, jött egy asszony akinek már ugyan 6 madárkája volt de a Sors úgy akarta hogy egyik sem volt olyan szelíd amilyet szeretett volna. És most itt ül a madárka vállamon, (pötty, pötty- ez a könnyem volt) és mától ő is a mi családunk teljes jogú tagja!!És végül de nem utolsósorban szeretném megköszönni annak akinél megmérettettem és megfelelőnek találtattam!!!szép mese volt?
és az első képekre???:
Ahogy sete-sután fogtam, nem is nagyon mertem hozzányúlni, na nem tőle féltem, csak hogy nehogy valami rosszat csináljak, hogy baja legyen. Szóval ez úgy volt, mint a mesében, Kygáéknál ültünk és mondta, hogy kiveszi a kicsit játszani.Aztán egymásra néztünk aztán felült a kezemre és ott is maradt. Kyga elmondta, hogy a kismadár eladó, a gazdája vitte el neki, problémák voltak vele és szeretné eladni. Azt is elmondta, hogy 18 hónapos és tudni kell róla, hogy nem fogad el tojót társául. Hazarohantam mizopapához és előadtam rögtön a dolgot, a szülinapom is éppen akkor volt, elmondtam hogy én semmi mást nem szeretnék csak ezt a kis zöld úszómestert, mert megbabonázott. Aztán indultunk is vissza Csibészkéért.És utána is......... Hát fogalmam sem volt, miképpen kell együtt élni egy ilyen kis tollgéppel, hiába volt 6 madaram, ők nem igényelték azt a fajta törődést amit Csibészke nagyon is. Kyga jópárszor megmutatta, hogyan fogjam meg, de olyan ideges voltam, hogy csak néztem ki a fejemből, szinte el sem ért a hangja az agyamig. Valószínüleg voltak dolgok, amiket 12x megkérdeztem tőle, de ő nagyon türelmesen elmondta még 13x is.És az első napok.... mit bénáztam össze, rettegtem, hogy valami baja lesz, ezt utoljára az első gyermekem születésénél éreztem, ezt az örökös aggódást, hogy nehogy valami baj legyen, mikor Katus jött akkor már ura voltam a dolgoknak:-).... aztán ez a kis vacak megtanított, hogy hogyan is élhetünk együtt a legnagyobb szeretetben és megértésben.Megtanultam hogy olvassak a testbeszédéből és a hangjából.Erre Kyga tanított, hogy ne tegyek mást, csak figyeljem a madarakat. Ma már tökéletesen tudom mikor hagyjam békén, mert éppen tollászkodna és jól el van magában, mikor akar játszani vagy rendetlenkedni, mikor esne jól neki egy kis fürdés. Csodálatos dolog ez, hiszen beszéd nélkül is értjük egymást. Olyan mint egy kisgyerek, mindent elmagyarázok neki és állandóan beszélek hozzá. Ha mérges vagyok rá azt is a tudtára adom, ezért már tökéletesen tisztában van a "nem szabad" szavak értelmével, más kérdés, hogy erre hevesen elkezd bólogatni, de ha elfordulok, többnyire ott akarja folytatni a rosszalkodást, ahol abbahagyta. És eltelt 10 hónap, olyan mintha tegnap történt volna. Rengeteg kalandunk volt, sok közös élményünk, a barátaink is megszerették a kis szarost. Ha jönnek, az az első ha belépnek, hogy hol van Csibi és ha hívnak minket mindíg hozzáteszik, hogy persze őt is vigyük magunkkal. Szereti a vendégeket, félelem nélkül közelít hozzájuk, hiszen sosem bántja senki. És nyár közepén az egész koronájaként megajándékozott a feltétel nélküli bizalmával, megengedte hogy hámot tegyek rá. Ragaszkodik hozzánk, kiharcolta magának, hogy leköltözhessen a mi hálószobánkba és azóta a hangját sem lehet hallani, amíg mi fel nem kelünk mizopapával, sőt - szegény néha toporogva - de kibírja, hogy a reggeli nagy kaxit csak a játszóterén engedi el, így gyakorlatilag a hálókalitból csak a leszóródott magvakat szoktam 1 héten 1x kidobni. Nem is tudom, hogy a sok eseményből, ami velünk történt és történik melyiket emeljem ki. Esténként ha tv-zünk, mint a kisgyerek ő is odabújik közénk és vég nélkül simogattatja magát.... ha mizopapa hazaér futólépésben szalad hogy megpuszilgassa (amit a papa már egészen jól megszokott, csak mindíg zavartan vihog tőle:-)), Katust meg egyenesen imádja. Hogy az a legújabb szokása, ha szárítom a hajamat felül a fejem tetejére, hogy a kis tollas popóját melengesse a hajszárító, nemhogy nem fél tőle de még közben a hajamat is fésülgeti a csőrével. Csudás ez a kismadár! Minden nap tud valami újat, kedveset adni. És nagyon sok új barátot is szereztem általa, ami szintén nagy dolog a mai világban....
Szeretném ezért először a Kygának és a párjának megköszönni a szeretetüket, a türelmüket és a barátságukat, valamint topiktársaimnak, hogy amikor az elmém zöld-sárgába borul és történetek meg képek százaival ostromlom őket, ilyen türelmesek és megértőek velem.
puszi mindenkinek
mizo
