6 óra sincs még, de már eszmélek, hogy lassan majd megszólal a vekker. Aztán meghallom a hangját, engem hív először csendesebben, majd egyre hangosabban. Mi a túró ütött bele hogy ilyen türelmetlen? Máskor kivárja, míg odaérek!!! No gyorsan ki az ágyból, szédelgek felfelé a lépcsőn, kiveszem és gyorsan futás a konyhába a játszótérhez. Mit lehet tudni, hátha elcsapta a gyomrát tegnap, mert alig bírtuk levakarni papa fagyijáról. De semmi különös, minden a szokásos. Mondom neki: Gyere be a papához, még korán van, pihizünk egy negyed órát. Be a szobába, hát a megátalkodott, mindenreképes madár már ott is terem papus párnáján, szépen elhelyezkedik aztán emeli is azonnal az egyik lábát a pihengetéshez. Most merje valaki azt mondani, hogy nincs egy zsák esze!!! Péntek és szombat este velünk aludt a hálóban, úgy fordítottam a kalitot, hogy lásson és szépen el is aludtunk mindkétszer, egy árva hangja sem volt, vagyis már olyan fél 9 felé vékonka hangon azért jelzett, hogy gyerekek, nem istápoly ez, gyerünk má felkelni!!:-) De jól érezte magát, ugyan papa vasárnap reggel már 3/4 5-kor elvitte Katust a vonathoz, mert táborba ment, de én ugye fixen aluszkáltam. No mármost neki ez a felállás igen megtetszett!!! Ne má ő fenn dekkoljon, mikor velünk is alhat egy szobában! Hát majd elintézi, hogy ő is ott pihenhessen ahol mi! Mer demokrácia van, vagy mi a bánat!:-)) Papa somolygott csak, mikor megkérdeztem tőle, hogy mit tudnánk betenni a hálóba ennek a büdösgörénynek a kalit alá, hogy csak a kalitot kelljen felvinnem akkor reggelente  madarastul mamihoz!!! Mindenhájjalmegkentravaszérdekfirnyákos de imádnivaló ez a Csibi gyerek!!:-)))