Tegnap kora este Ördi is itthagyott bennünket. Nem sírhatok már, hiszen én magam kértem a fentieket, hogy vigyék el őt, mert nem bírtam nézni, ahogyan lassan haldoklott. Ételt már egyáltalán nem evett, pedig Katus a kedvenc kajáit dugdosta a szájához, de rá sem hederített. És a vidám, csillogó kis szemei is egészen homályosak és szomorúak voltak. Ördit én temettem el, Katus, aki mindíg abszolut racionálisan állt a dolgokhoz, képtelen volt rá! Ég áldjon Ördi, biztosan együtt vagytok már Gizussal a Malacparadicsomban! Mamihoz már nem merek felmenni! Tegnap annyit mondott csak: az öregek már mind elmentek, csak ő maradt és Dániel!
Hétvégén elmegyek a máriabesnyői templomba a misére. Ott van Szent Ferenc gyönyörű szobra és gyakran nála imádkozom. Arra kérem legyen már vége ennek a rémületes időszaknak, amikor nem tudom soha, hogy mire megyek haza!!!
