Csináltunk pár videot Csibiről és feltettük a fórumra. Lehet, hogy ez nem etikus, hogy a képeken mi is rajta vagyunk, de igaziból mindig azok a legjobb filmecskék és képek, ahol mi is ott vagyunk a kis gazemberrel (ezt egyébként Longi már régebben is mondta). Látszik, hogy hihetetlenül szelíd és tele van a kis szíve szeretettel. Amikor hozzánk került, ennyire még nem volt bizalmas a kapcsolatunk, de valahogy az idők folyamán ilyen lett! Sosem akartam megváltoztatni, megtörni (erről egyébként pont most van szó a Parrotlanden, valaki írta, hogy a madarat meg kell törni és akkor tudni fogja, hogy ki az úr a házban). Hát nem tudom, nekem ez nem stílusom. Igazából én ilyen "hátán fát lehet vágni" típus vagyok és mindig ilyen voltam. Szerintem szeretettel és azzal, hogy nem akarsz valakin erőszakosan uralkodni, pont azt éred el, hogy csak a jó oldalra változik. Azt is meg tudom egy kezemen számolni, hogy a gyerekeim popsijára hányszor ütöttem rá. Meg vagyok győződve róla, hogy attól, hogy sosem akartam Csibit "igába hajtani" lett ilyen bizalmas és szereteteljes a viszonyunk, meg persze attól, hogy érzi a kis antennáival, hogy őt itt mindenki szereti (no talán Dániel nem annyira:-))) Katusnak is százszor elmondom, mint az imamalom, hogy ne kapkodjon, ne mozduljon hirtelen, mert a madár megijed, elrepül, esetleg rémületében nekimegy valaminek és megvan a baj. Ő olyan setre még, bár szerintem az is marad!!:-)

És folyton beszélek hozzá, soxor suttogok, pláne ha látom, hogy valamit furcsáll. Rögtön lehet látni, ha valami nem tetszik neki, mert megmerevedik és jellegzetes hangon kárálni kezd. Kb. azt jelenti: hát ez meg mi a halál?? Jó példa erre: lenn voltunk a garázsba, kinn a kertben ment a locsoló és a kör végén a víz végigment a garázsablak egyik részén. Csibi szegény frászt kapott, már repült is ijedtében. Összeszedtem és odamentünk az ablak közelébe, közben elmondtam neki, hogy megmutatom mi a túrótól ijedt meg ennyire. Biztonságban érezte magát a kezemen, de megint jött a víz és nézte hová bujhatna, de akkorra már a hátát simogattam, nem repült el. Aztán megint víz, összerezzent, de nyugodtan ott maradt a helyén, a negyedik körnél már oda sem figyelt, hogy mi az a dübörgés az ablakon.

És még egy dolgot szeretnék megosztani veletek! Erről már soxor beszéltünk Kygával, az a lényege, hogy hogyan lehet egy madarat rendreutasítani. Nálunk is előfordul, hogy meghörcsögösödik, esetleg mérgesen odakap valamiért. Egyszer mondtam ezt és kyga azt tanácsolta, hogy csak határozottan szóljak rá, tudni fogja, hogy mi a gatya! Aztán egy alkalommal odakapott a kezemhez és pont egy vékonyabb bőrű, érzékenyebb helyre, én meg hirtelen az újsággal, ami a kezemben volt, rálegyintettem. Hiba volt! Kb. egy hetembe tellett, mire viszatért a régi bizalom! És azóta soha, de soha nem teszek ilyet. Ha valamiért fegyelmezni kell rászólok nagyon határozottan, esetleg visszarakom a játszóterére és ott hagyom. Szárnyát-lábát töri, úgy rohan utánam. Játék közben, ha erősebben ráfog az ujjamra, akkor megfogom a csőrét, de csak finoman és azonnal szólok neki, hogy ez nekem fáj, nem szabad! Így aztán az idők alatt szépen összerázódtunk. Valószínűleg könnyű dolgom van, mert jó természetű kismadár és pláne így, hogy én lennék a papagájné, meg is akar nekem felelni :-))

Szóval én most ezeket nem azért írtam le, mert annyira okos vagyok, hogy szétveti a fejem a sok ész, csak hogy esetleg más is tanulhasson belőle!!  Nyilván, ugyanúgy, mint az emberek a madarak is más és más természetűek .Nem biztos, hogy minden úgy jó, ahogy én csináltam és nem biztos, hogy minden madár így reagált volna. Ez csak egy változat, de ha ez a fajta nevelés csak egy valakinek is ugyanúgy bejön, mint nekem, akkor már megérte, hogy beszéltünk róla. Mert az okosok a más kárán tanuknak, a hülyék meg a sajátjukból!! Soxor beszélünk Kygával ezekről a dolgokról és higgyétek el mindig tanulok valami újat!!

Ezezk a gondolatok most azért jöttek elő belőlem, mert borzasztóan büszke vagyok, hogy a fórumon mindenkinek ennyire tetszik az én kis bogaram!! Azzal bíztatom magam, mert néha azért az egomat tekintve eléggé kishitű vagyok, hogy azért egy kicsit az én érdemem is, hogy egy ilyen tündérmadárral tölthetem a napjaimat!!Régen, míg csak a hulijaim és a törpék voltak, soxor álmodoztam róla, hogy milyen lehet egy szelíd madár, aki megbízik benned az egész kis szívével!!! Hát minden álmom így teljesüljön!!:-)))))

Délután vendégségbe megyünk a nagy fehér madárhoz, majd erről is beszámolok.