Először nem is akartam írni erről a dologról. Arra gondoltam, hogy esetleg visszataszító lesz némelyiktek számára. Aztán az jutott az eszembe,m hogy ez olyan hihetetlen élmény volt, hogy mégis meg kell osztanom veletek. Igaziból csak Kygáéknál meséltem erről két hete. Mindenesetre ezt a fejezetet csak olyanoknak ajánlom, akik úgyanúgy mint én, egész szívükkel szeretik a papeszokat, ezeket a csodás, intelligens, saját személyiséggel rendelkező madarakat. Régebben mondtam egyszer, hogy nagyon sajnálom azt az időt, amikor nem volt madaram és nem élhettem át ezeket a szuper dolgokat, amikben most részem van, de ez valószínűleg nem így van. Már inkább úgy mondanám, hogy most jött el az idő, amikor megtehetem, hogy papagájt tartsak, mert a gyerekeim már felnőttek és az összes felszabaduló energiámat a madaramra zúdíthatom, amit ő szívesen elfogad. 

Csibészke nagyon szeret engem, ennek már ezer jelét adta. Amikor hazaérek a boldogságtól azonnal táncolni kezd, feltelepszik a vállamra és onantól már az egész napunkat együtt töltjük. Tudom én, hogy az az igazi, amikor napirendje is van a madárnak, de nálunk ez sajnos a munkám miatt kivitelezhetetlen. Nálunk az a napirend, hogy nincs napirend. Meg hát az az igazság (éppen Sipirccel beszéltünk erről) hogy nem is bírnám ki, hogy én otthon vagyok oszt ő meg fönn punnyad a kalitban, mer még nincs 6 óra és nem lehet kivenni. Ettől függetlenül nem ordít, mint egy ááállat egész nap, mert tudja, ha megjövök az az első, hogy nyargalok fel érte. És lehet az 1/2 10 is amikor hazaérek, ő ül a rúdon, szembe az ajtóval és várja hogy jöjjek, mert tudja, olyan nincs hogy ne vigyem le magamhoz. Már a kocsim hangját is megismeri, Mami mondja, hogy ha állok be a garázsba ő már izgatottan fészkelődik a rúdján.Kicsit keszekuszán élünk, de látom, hogy ez máshol sem akadály. Anyámlánya például kifejezetten éjszaka jár haza, mert vendéglátós és Csiri olyankor ébren várja, akkor játszanak és amikor lefexik aludni a kis aratinga odabújik a talpához és úgy alszanak kettecskén.Arról már nem is beszélve, hogy ott a kalitajtó állandóan nyitva van, mégsem tesz kárt semmiben, sem a lakásban sem az egyéb lakótársakban.A hangja pedig nagyon pianó, nyilván, ha nem így lenne a szomszédok már erősen jeleznék. Én magam sem gondoltam régebben, amíg meg nem tapasztaltam, hogy micsoda hihetetlen alkalmazkodóképessége van a papeszoknak és még most is soxor ámulok és bámulok, amikor ilyeneket hallok, hogy hát hová lehet ezt még fokozni...??!!

Na szóval vissza a tárgyra! Kb. két hete történt, este a konyhában matattunk, aztán csak leültem kicsit nézni a tv-t és Csib a  szokása szerint a vállamon ücsörgött. Egyszer csak elkezdett táncolni leeresztett szárnyakkal, ami tudvalévő az udvarlás. Aztán meg akart etetni azzal a fehér kis hurkával, ami a bögyéből jön és hát mondhatni, hogy elég undi dolog. Legalább is nem kifejezetten gondoltam begyben puhított magot vacsorázni!:-) Aztán hirtelen beugrott a szikra és az asztalon lévő diákcsemegéből kivettem néhány olajos magot, megrágtam és én kezdtem el etetni őt. Nagyon érdekes volt a reakciója, megmerevedett és a fejét oldalra hajtva mereven nézett percekig. Egészen komolyan, fürkészően. Valami ilyesmi lehet a bevésődés pillanata, nem tudom, csak így gondolom. Egészen vesébe látó volt a pillantása. Aztán pár perc elteltével elfogadta a számból a felkínált kaját.Közben pedig halkan a magot kérő fióka hangját hallatta. Lehet, hogy kissé hülye vagyok, de ez nekem hatalmas élmény volt, hiszen két egészen más lélek találkozását éltem át. Nem is tudnám igazán mással illusztrálni, mint az egyik kedvenc képemmel:

Így közelítünk egymáshoz, két teljesen különböző faj,  egyre jobban és jobban, tiszteletben tartva persze a másik egyéniségét is ! Csodálatos dolog!!!:-)) Még most is könnyes lesz a szemem, ha eszembe jut, annyira a hatása alá kerültem.Azt a kíváncsi, fürkésző, szeretettel teli pillantást soha nem fogom elfelejteni!! És boldog is vagyok tőle, nagyon. Elfogadott, mint a saját fajtáját, a párját.

Na most meg vidám dolgokat mesélek: szombaton megint papeszos buli lesz nálunk, jön a banda egy kis dumcsira. Már előre várom, készülök és nagyon örülök, hogy még az időjárás is a mi kedvünket keresi. Persze majd mindenről beszámolok képekkel illusztrálva.