Hát édes sporikáim! Minek nevezzem azt a galád és önös érdekeitől elvakult, tollruhával borított gazfickót, aki már azt sem hagyja, hogy az ember lánya békességgel befejezze a fürdést és a hajmosást, hanem mint a hárpia sas, ráugrik a fejem tetejére és szárnyait kitárva vad…
